A kezemből kiengedett irányítás ünnepe.
A veletek vagyok paradoxonának ünnepe.
Azoké a reményeké, vágyaké, gondolatoké, terveké, amelyek meghiúsulni látszanak, amelyeket fel kell adnom, el kell engednem. A dolgoké, amelyek nem úgy alakulnak, ahogy azokat én megtervezem, kigondolom, előkészítem.
De Húsvét után már másképp tudok ezekre nézni. A viszontlátás reménységével. Azzal a biztonsággal, bizalommal, hogy nem az én akaratomnak kell teljesülnie. Van ennél jobb is.
De Húsvét után már másképp tudok ezekre nézni. A viszontlátás reménységével. Azzal a biztonsággal, bizalommal, hogy nem az én akaratomnak kell teljesülnie. Van ennél jobb is.
Kiengedhetem a főgyeplőt, átadom a Rendezőnek. Hazatérhetek Jeruzsálembe, a feladataimhoz. És van hova. És van cél.
Ha nem teszem, értelmetlenné válik minden. A remények is, a tervezés is, a Húsvét is.
Ha megteszem, viszontláthatjuk egymást. Örökre.
Ha nem teszem, értelmetlenné válik minden. A remények is, a tervezés is, a Húsvét is.
Ha megteszem, viszontláthatjuk egymást. Örökre.
"... miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe." - ApCsel 1,11És lehet, mert:
"...én veletek vagyok minden nap a világ végéig." - Mt 28,20
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése