a javunkra?
És mennyi szenvedés elegendő vagy sok? Mennyi kell? Kell-e ez?
Ki porciózza?
Mihez kell kezdeni a lappangva szétfeszítő, újra és újra gyomorszájon vágó fájdalmakkal?
Mennyi a hosszan tűrés hossza? Kell-e ezt tűrni? És ha nem, miként tovább?
És mi lesz, ha ez már soha nem lesz másképp?
Gyomlálgatom időnként, de érzem, ahogy a keserűség gyökere makacsul be akar telepedni a zsigereimbe.
Pedig ha félek valamitől (Ó, irgalom Atyja ne hagyj el!) az az, hogy egy óvatlan pillanatban berendezkedik hozzám, megszokjuk egymást és titokban új vonásokat metsz az arcomra.
Addig is, míg válaszokat találok jó volt elolvasni ezt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése