csütörtök, február 20, 2014

Az este,

miközben neten bóklásztam, fedeztem fel egy ritkán olvasott, de nagyon kedvelt blogon Brené Brown TED-es előadásait. És ezt muszáj kiírjam ide, magamnak, hogy ne feledkezzek meg róla később sem, mert annyira arról beszél, amit én is gondolgatok, csak még nem gondoltam így végig! Jól esik látni, hallgatni őt.

Volt idő, amikor nem tűnt különösebb kihívásnak sebezhetőnek mutatkozni (vagy jobban kendőzött álcáim  voltak?). De távolodom magamtól (vagy közeledem?) s miközben gyakran azzal zárulna egy-egy helyzet verdiktuma a fejemben, hogy ezután keményebb és szívtelenebb leszek, eszembe jut időnként, hogy tavaly visszatérő imám a hitelességért való könyörgés volt. C.S. Lewis így fogalmaz erről a szeretetről beszélve:
"Ha szeretsz, sebezhető vagy. Szeress bármit, és biztosra veheted, hogy megszakad a szíved, de legalábbis sebet kap. Ha érintetlenül meg akarod őrizni, jobban teszed, ha nem adod senkinek, még egy állatnak se! Óvatosan bugyoláld be mindenféle kis hóbortba és kedvtelésbe; gondosan kerülj minden kötődést; zárd be jól önzésed ládikójába – vagy koporsójába! Ám ott a koporsóban – ott a biztonságos, mozdulatlan, sötét, fülledt éjszakában elváltozik majd. Nem törik össze; törhetetlen, áthatolhatatlan, megválthatatlan szív lesz belőle. A tragédiának, vagy legalábbis a tragédia lehetőségének egyetlen alternatívája van: a kárhozat. A Mennyországon kívül pedig csak egy helyen lehetsz teljes biztonságban a szeretet veszélyeitől és izgalmaitól, ez pedig a Pokol.
Azt hiszem, még a legzabolátlanabb és legtúlzóbb szeretet is inkább Isten akarata szerint való, mint az önként vállalt, önkímélő szeretetlenség. Ugyanolyan ez, mint elrejteni a tálentumot egy kendőbe; és az indíték is hasonló: „Mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy.” Krisztus nem azért tanított és szenvedett, hogy mi a saját boldogságunkat őrizgessük – még a természetes emberi szeretetnek sem ez a célja. Ha valaki nem képes hátsó szándék nélkül fordulni földi kedvesei felé, akiket lát, akkor alighanem Isten felé sem tud így közeledni, akit nem lát. Nem úgy kerülünk közelebb Istenhez, ha megpróbáljuk elkerülni a mindenfajta szeretettel együttjáró szenvedést, hanem akkor, ha elfogadjuk, és felajánljuk azt Neki; ha eldobjuk páncélunkat. Ha a szívünknek meg kell szakadnia, és ha az Ő akaratából kell így megszakadnia, ám legyen.”
C. S. Lewis: A szeretet négy arca, Harmat Kiadó 1995., 133-134.o
Mindenképp érdekes időszak ez a mostani (is) nálam. Tegnapi gyors elhatározással ma Neera-kúrába kezdtem és kiváncsian nézek a testi-lelki eredmények elébe.


Így.

Nincsenek megjegyzések: