Lehet, hogy nem kéne a rossz érzéseket leírni, de most nincs más bennem, csak keserűség, csalódottság és harag.
Nem mindig érzek így, de most olyan sivár minden. Fáradt vagyok. Fáradt és nyűgös. Nincs kedvem újrakezdeni.
Ó, jaj!
Holnap 13-a. 6 hónapja nincs már köztünk Apa. Néha úgy érzem, hogy hozzászoktam már. De az este, a Hervisben nem tudtam nem rá gondolni. Csak sírnék és sírnék most. És olyan nagyon fáj minden. És úgy nem szeretem az ilyen állapotokat!
Ki tud megvigasztalni?
3 megjegyzés:
Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.Zsolt.77:3
Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemetzsolt 94:19
Ez vigasztalásom nyomorúságomban, mert a te beszéded megelevenít engem.119:50
A győztesek soha nem adják fel.
:) Köszönöm, Iri!
Megjegyzés küldése