péntek, augusztus 17, 2007

Újra itthon...

... egy időre. S újra húszezer kilométer van a hátam mögött. Ez talán érthetővé teszi, hogy miért tudtam olyan nehezen felkelni ma. 8-tól folyton próbálkoztam, végül délben sikerült is.

Nyújork sziti érdekes város. Röviden annyit írnék róla, hogy nyüzsgő, pergő, eseményekkel és látnivalókkal teli, laza és kevésbé laza emberekkel, ahol jó volt lenni egy hetet, de ahonnan nagyon jó volt mégis a reptér felé, hazafelé tartani.

Közben újra évfordulónk volt, s újra távol ünnepeltük egymástól. Néha eszembejutottak a
nagy nap eseményei miközben róttuk Manhattan utcáit, s hazudnék, ha azt írnám, hogy jó volt a Kedves nélkül ott lenni. De mégis jó volt most néhány lépéssel távolabbról látni az életünket. Hat év telt el együtt. Hat!
Az ideibe sok hepehupa került. Talán azért, mert valamiért inkább a nehézségeket láttam, a hiányokat, s azt, hogy közös utunk gödreinek mélysége nagyon is valóságos. Elfogyott a lendület belőlem. És bár láttam, hogy kell, nagyon kell a karbantartás, ha folytatni akarjuk, nem tudtam erőt gyűjteni a továbblépéshez. Lendületből nem mennek sokáig az ilyen dolgok. Ebben a megtorpanásban pofonegyszerű volt hitet is, reményt is elveszíteni.
Most ébredezem a rémültségből, és dereng, hogy van, lehet tovább is, ha el merem fogadni a szeretetet, ha minden félelmem ellenére bízni merek, és elfogadom azt, hogy a múlt fájdalmain és kudarcain való kesergés helyett jobb reménykedni és továbbmenni.
Effelől is komoly kétségeim támadtak, de most újra hinni akarok abban, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, be is fejezi azt.
Mielőtt elutaztam volna részt vettünk egy menyegzői istentiszteleten, ahol a menyasszony szépségénél csak az kápráztatott jobban el, hogy újra ráeszméltem: Isten micsoda hatalmas ajándékot és lehetőséget nyújtott át azzal, hogy életre szólóan társa lehetek valakinek, akit szerethetek s aki viszontszeret! Néha elfelejtem, hogy ez a lényeg s nem elsősorban az, hogy a hitelkeretet nézzem, s ha ingadozik, akkor takaréklángra kapcsoljak vagy éppen perzseljek.
No, summa summarum, most örülök ennek rövid a távollétnek s a félelmeim ellenére nagy örömmel és reménnyel jöttem haza. Mégiscsak jó felhők között járni néha :D.
Amikor hazaértem és a Kedvesre várva megláttam közeledni őt rózsacsokorral a kezében, arra gondoltam, hogy vissza kéne tennem méltó helyére az előszobába az egyszer paprikásan leszedett "Itt lakik a világ legjobb férje" plakátot. Mert itt lakik!
Szóval nyújork:
Épp elég volt az a néhány nap ott. Volt benne egy csöppnyi konferencia is, de nem túl sok, hogy nehogy megártson és emellett sok-sok járkálás. Napi 8-1o óra. Az elején zsibbadozott a nyakam a felhőkarcolókat nézegetve, a végére aztán rájöttem, hogy van élet a 15. emelet alatt is :).
Helyek, terek, nevek, épületek, fogalmak kezdtek tartalmat nyerni, közelebbivé válni és sok szép emlék gyűlt össze a több, mint 3ooo kép mellé.
Válogattam néhányat, de majd folytatnom kell, rengeteg van még. Most felteszem egy részét.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Hát, ez nem épp az az "elrejtett házikó, valahol a világ végén", s a csend, amiről 3 pószttal alább álmodoztál :)