A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják soha nem győznek.: augusztus 2007

csütörtök, augusztus 23, 2007

Megint nem tok aludni....

... lehetséges, hogy nyújork ennyire átállított volna? Bezzeg reggel rátelepszenek a most várva-várt álommanók a szemhéjamra és sehogyse lehet elzavarni őket onnan. Dél körül nagy nehezen, inkább délután, de akkor is csak zöld vagy fekete tea vagy kávé után.

Reggel frissnek és fittnek kéne lennem a túrára. Nem tudtok valami jó álombaringató csodaszert? Báránykák számolgatása kizárva!

szerda, augusztus 22, 2007

... még itt vagyok egy kicsit....

és leírom gyorsan, hogy ájm szó heppi, mert van busz oda, ahová péntek este érkezünk és juppppppppppííííííííí, csatlakozhat a Kedves is hozzánk két napra. És mégjuppíbb, hogy lesz egy pótbicikli velünk. Dzsászt pörfikt.
Vasárnap pedig Arieseni-be érünk, ahonnan a barátaink indulnak hazafele, szóval meg van ez szervezve ám!

Tralalalaaaaaaaaaaa.

Nemtok aludni

ígyhát főzök, adatokat elemzek, pakolászok, blogot olvasok és írok és még mindig töprengem azon, amit ma este hallottam.
Szomorú hír. Meglepett. Sokkolt.

Mitől sikeres egy házasság? Mitől s meddig boldogok a "bentlakók"? Hogyan élnek, hogyan gondolkodnak, hogy élik túl a viharokat? Mostmár egyre biztosabb, hogy erről írom a PhD. dolgozatomat, csak azt kell még kitaláljam, hogy miként.
B. adott ma néhány hasznos tippet (köszönöm, B. :)) amit már régóta kerülgetek, mert a kurázsis nekifutásom megbicsaklott a végére s félek kicsit visszatérni ugyanoda kicsit másként.
Dunát lehet rekeszteni a családról írt könyvekkel, de ha már úgyis folyton ebben a témában gondolkodom miért ne kutatnám?! Hátha ebből tutaj lesz.

Nemsokára kész a pörkölt is a húsgombóc leves mellé. 1o napig messze leszek, s hűtőtelipakolási projektbe kezdtem. Biciklitúra van soron, s ezzel a kiruccanással lassan hagyományt teremtek a nyárra: egy hetet itthon, egyet nem, s újra. Szóval: jövök egy héééééééééééééééét és egy kicsi múlva. Ha túlélem.

Báj-báj.

kedd, augusztus 21, 2007

Új szemüveg, rövid haj és munkakedv

Mindez ma, s most, elalvásra készülve úgy érzem, hogy nem hiába telt el a nap. Még mindig rengetegsok elmaradt dolgom van, de jó érzés elkezdeni és befejezni feladatokat.

... s íme egy megmentett kép az évfordulónkra kapott gyönyörűszép rózsacsokor egy részéről.

Közben érlelődnek bennem az eddigiekből leszűrtek, s nem akarok elszállni vagy átfesteni dolgokat, de most élhetőnek érzem az életet. S nemcsak a rózsaszín szemüveg(keret) miatt. :)

Az este megnéztük az Evan Almighty c. filmet. Különösen tetszett az egyik részlet belőle: amikor Evan nem érti, hogy miért történik vele az a sok furcsa és kusza dolog, eccercsak Isten valami olyasmit mond neki, hogy az események, amik történnek velünk tonképpen lehetőségek arra, hogy gyakoroljuk magunkat abban, amiért imádkoztunk. Ha békés, összetaró családért imádkozunk pl., akkor nem az történik, hogy meleg, puha érzés zsondul a szívünk köré, hanem meglehet, hogy legviharosabb napjainkat éljük majd át, ám ezek a napok s a viharos események esélyt teremtenek arra, hogy összekovácsolódjunk családdá.

Valahogy ilyesmiket élek most meg. S az elmúlt hónapokat jellemző görcsös levegőkapkodás helyett most valamilyen csoda folytán tudok nyugodtan, ittavilágvége hangulat nélkül lavírozni a fel-felcsapó hullámok között.

Jégeső van odakint.