cél és mennyi esemény keresztezi egymást száguldó perceim pörgésében!
És mennyi rám árasztott kegyelem!
És mennyi kérdés és kétség is van közben! És tenniakarás és lankadás! És kudarc. És erőtlenség. És erő.
S egyre hangosabban hallom, és hiszem is már, hogy nem én adom, nem én tudom, nem én teszem, tervezem, törekszem.
De rendelkezésre állhatok. Félre állhatok az útból. Kinyújthatom a kezem.
Mekkora kegyelem!
