A pótmamák is.
A mosolygó szemekből kialszik a fény, a nevetés elnémul és nem jössz át többet, amikor hazamegyünk. És mindez csak azért hiányzik, mert olyan jó volt, amikor voltál, az, hogy voltál.
A papák is elmennek. A nagybátyák is.
Kevesebb, mint egy hét és már 3 temetés van a listán és a telefonomban egyre csak gyűlnek a nevek, akiket már nem hívhatok fel.
