vasárnap, április 28, 2013

Polgári

temetésen vettem részt a napokban.

Gyönyörű szervezés, fehér kesztyűs lovagok vették át a koszorút, virágokat, a csendes érkezőket csendes dallam gyűjtötte a megemlékezés köré, sok virág volt és  minden nagyon szépen állt a helyén. Ünnepélyes volt a nekrológ, a fájdalom is. A rendezvényszervező nagyon sok szép és kedves gondolatot mesélt el rövid életéről. A higgadtság, a béke, a szeretet, a pozitív gondolkodás, a kompromisszumok megtalálásának embere volt. Most, hogy nincs már itt még jobban látszik, hogy mennyi mindenben ott volt és milyen sok szinten fonódott össze szakmailag az életünk. Zöldült a sírkert, a madarak is otthon voltak.
Nagyon sokan jöttek el.

És még most is hihetetlen, hogy a koporsóban fekvő, akivel alig egy hete még szerveztünk-terveztünk tényleg elköltözött.

És mindezeken túl egyetlen kérdőjellé mered a hiány: hová ment?

Annyira szeretném, ha ezt a dalt ismerte volna, ha igaz lenne rá vonatkozóan is, ha dúdolgathatta volna magában, amikor véget ért az élete!



Krisztián, hol vagy?