is Hazaköltözött az előbb.
Próbálom szépen megfogalmazni, megnevezni a történést. Mert nem hiszem, hogy csak annyi, hogy meghalt vagy elaludt.
Átment?
Megbékélt. Elengedte az életet.
Találkozott Apával, vajon?
Pénteken, amikor találkoztunk meg akartam mondani neki, hogy adja át üdvözletemet neki. Aztán butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán az tűnt butaságnak, hogy butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán arra gondoltam, hogy minek emlékeztessem arra, hogy úgy gondolom ő hamarabb találkozik Vele.
Ma jutott eszembe, hogy miket is szerettem volna még kérdezni tőle. Így, távolról, olyan egyszerűnek tűntek a kérdések. És volt bennük bátorság, ahogy sorra eszembe jutottak. Átsuhant bennem egy lehelletnyi szomorkaság a fel nem tett kérdések miatt, de nyomába eredt a megbékélés és elűzte. Azt hiszem pont elég lesz erre is az Örökkévalóság. Megkérdezni, elmondani, átbeszélni leplek nélkül.
Úgy gondolom, hogy mindent megkaptam, amire szükségem van tőle. És mindent át is adtam, amit tudtam neki.
Mamácska. Egy ideje így szólítottam.
Mamácska érezte, hogy szeretem.
Én is, hogy ő engem.
A 103. Zsoltárral búcsúztunk egymástól pénteken.
1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Próbálom szépen megfogalmazni, megnevezni a történést. Mert nem hiszem, hogy csak annyi, hogy meghalt vagy elaludt.
Átment?
Megbékélt. Elengedte az életet.
Találkozott Apával, vajon?
Pénteken, amikor találkoztunk meg akartam mondani neki, hogy adja át üdvözletemet neki. Aztán butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán az tűnt butaságnak, hogy butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán arra gondoltam, hogy minek emlékeztessem arra, hogy úgy gondolom ő hamarabb találkozik Vele.
Ma jutott eszembe, hogy miket is szerettem volna még kérdezni tőle. Így, távolról, olyan egyszerűnek tűntek a kérdések. És volt bennük bátorság, ahogy sorra eszembe jutottak. Átsuhant bennem egy lehelletnyi szomorkaság a fel nem tett kérdések miatt, de nyomába eredt a megbékélés és elűzte. Azt hiszem pont elég lesz erre is az Örökkévalóság. Megkérdezni, elmondani, átbeszélni leplek nélkül.
Úgy gondolom, hogy mindent megkaptam, amire szükségem van tőle. És mindent át is adtam, amit tudtam neki.
Mamácska. Egy ideje így szólítottam.
Mamácska érezte, hogy szeretem.
Én is, hogy ő engem.
A 103. Zsoltárral búcsúztunk egymástól pénteken.
1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
