Sok időt töltöttünk el az útvonal tervezésével és szálláskereséssel, s még így is volt, amit nem tudtunk időben, indulás előtt megtervezni. Mégis szuperszép helyeken jártunk az együtt töltött hét alatt, nem álmodott helyeket is láttunk útközben és minden este volt hová lehajtanunk fejünket.
A biciklitúrás útvonalat és élményeket felelevenítve két éjszakát a Bélesi tóhoz közeli Călăţele Pădure nevű település egyik házikójában aludtunk: nem volt rossz választás. Szép udvara van, csendes helyen fekszik, pedig a falu közepén áll, szépek a szobácskái, kényelmes a nappalija, a fürdők is tiszták és újak, a konyha felszerelt. A falak kicsit vékonyak voltak és a konyhaeszközöket átmostuk használat előtt, a padláson élő mókuscsaládnak pedig megbocsátottuk volna, ha máshol választanak életteret a kedvünkért, de összességében elégedettek voltunk a lakhatási körülményekkel és az árral is. A kedves szomszéd nénit, aki friss tejet, túrót és tejfölt hozott nekünk bónuszként kaptuk. Máskor is megyünk, ha pihenni szeretnénk, de ha horgászni inkább és többen, akkor lehet kipróbáljuk a mások által letesztelt tóparti házikót is.
Az ojtozi vadászház egy különleges ajándék volt számunkra és csak exkluzív vendégek számára nyitott. A patakon át, térerőn túl és pisztrángos zuhatag mellett fekszik, az ötven éves fasor mögött, őzjárta és medvelátogatta erdő közepén, egy természeti rezervátumban. Élettel teli és zajos családunk hangerejét folyton tompítani kellett (volna), főként amikor vadnyomokat lesve elsétáltunk az őserdőig, majd szedret, málnát szedni. Meseszép hely, igazi pihenőhely, ahová visszavágyunk - kicsit elbújni a világ elől.
Hazafele tartva a Békási Szoros felé kanyarodtunk, s következő mégbiztosvisszamegyünkhaarrajárunk szállásunkra, Bicazu Ardelean nevű településen az utolsó pillanatban még nyitva talált Târgu Neamţ-i Ion Creangă emlékmúzeum és -mesepark és a várPiatra Neamţ-i éjszakai telegondolázás után is - éjfél előtt érkeztünk, mégis szeretettel fogadtak és igazán kellemes környezetben pihentünk meg, igazán méltányos pénzért.
Mindhárom moldvai turisztikai látványosság igazán kellemes meglepetés volt - úgy tűnik tudnak azok az emberek ott valamit a városfejlesztésről, amit mi, errefelé még nem értettünk meg.
Parajdon aludtunk utolsó éjszaka és már-már feladtuk a keresést és továbbálltunk volna a mogorva és kapzsi szállásadókat sorravéve, amikor ráakadtunk erre a panzióra, ahol szívesen fogadtak és méltányos árért kiadtak nekünk 3 szobát akkor is, ha csak egy éjszakára igényeltük azokat. Mindenképp az adminisztratív épület szobáit kérjük ezután is, mert azok szebbek, mint a pékségi garázsok fölött lévők, de tetszett a hely és az árak is. A friss kenyér illata és a mindenféle frissensült pékárú egy újabb pozitívum, amiért akár el is lehet tekinteni a téves ajtónyitáskor megszólaló csengő hangjától.
Dicsőszentmárton környékén váltak szét útjaink, de még előtte együtt ebédelt a család egy meglepetésszerűen megtalált vendéglátóipari egység teraszán. Finom ételek, bő választék, korrekt árak, kedves kiszolgálás, nagy udvar, gyerekbarát hely (a szamárcsalád vitte a prímet).
S egyszercsak véget ért a közös út és el kellett búcsúznunk egymástól egy időre. De az egyik legjobb dolog az életben a család szeretete és közössége. Most újra ezt tapasztaltam.
múlik pontosan a nyár, érzem, ahogy az ujjaim közt menekül előlem és viszi magával az el nem kacagott nevetéseket is.
De az elmúlt egy hét alatt körbejártuk még a tájat és családosan, mindahányan gyűjtögettünk még télire, nehéz napokra valót szépségből, természetből, összetartozásból meseszép tájakon - csak madárlátta és őzjárta helyeken, Kárpátokon innen és térerőn túl.
A csapat fele az idei együttlét utolsó állomásán nyugovóra tért már, másik fele szurkol, én pedig megnéztem újra a képeket és kiválogattam néhányat közülük - bemelegítésként, újra gépközelben.
Íme, ezeket:
Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.
Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.
A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.
Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.
Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.
Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!
6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).
A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.
Múlt hétvégén bekukkintottunk Katimamához is. Nagymamámat mindenki így ismeri: Katimama. 89 évet töltött áprilisban, s még most is az általa ültetett és gondozott paradicsomból eszünk.
Hihetetlen életkedve és akarata van, pedig élete során nem sokszor tapasztalt bátorító eseményeket. Háborús években született, háborúban szült gyermekeket, kibírt egy enyhénszólvanemkedves férjet, "kollektívában" gürcölt, varrt s mindig előkerített a gépfiókból az unokáinak egy-két garast, a szekrényből pedig valamilyen édességet. Eltemetett már két gyermekét, de még tud mosolyogni és örülni az unokáinak, a hétvégi telefonhívásnak és a vasárnap esti kapus-beszélgetéseknek. Derék asszony, a szó minden értelmében. Évről-évre azonban a válla egyre keskenyebbé válik s a hátát masszírozva egyre jobban érzem a csigolyákat. Elfogy lassan közülünk a hosszúéletű Katimama. Betelve élettel.
Nem birom ki, hogy ne mutassam meg ezt a csodálatos szépségű virágcsokrot. Az ezernyi apró csoda és a kaspó tökéletes egymásrahangolódása vidítja most a tekintetem.
Nézzétek, csodáljátok ti is: ugye milyen gyönyörűséges?
Én, Bernáth Krisztina esküszöm az élő Istenre,
aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök Isten,
hogy Bernáth Bálintot, akinek most Isten színe előtt a kezét fogom szeretem.
Szeretetből megyek hozzá, Isten törvénye szerint, feleségül.
Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrők, vele szenvedek, és őt sem egészségében sem betegségében, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomiglan vagy holtáiglan, hűtlenül el nem hagyom, hanem egész életemben hűséges segítőtársa leszek.
Isten engem úgy segítsen.
Ámen.
Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!
90. Zsoltár
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég
A Tűz.
Minden, ami szép volt,
Minden, ami ránk várhat még,
Már bennünk van rég.
A szemünkben ég.
Katica leves
Ebéd 
Közeledés
Váradi este 
Jótanácsok
Limonádé
Grátziák 
Mindenkinek van valami a hasában (de nem mindegy, hogy mi :D)
A bûn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hû szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
Én mégis hiszem, hogy van, van bocsánat és hogy - ha nem is a vallás- de a hit az egyedüli józan dolog az életben. Mert én nem tudom, hogy más mihez kezd a tévedéseivel, a bűneivel, a múlasztásaival, a terheivel, de nekem szükségem van arra, hogy mindezek alól feloldozást, bocsánatot nyerjek.
Én nem vagyok olyan erős, hogy életem végéig s még azon is túl cipelni tudjam a bűntudatot, a gyilkos tekinteteket, a neheztelést.
Nekem kell a bocsánat. Kell a feloldozás. Kell egy új lap - időnként.
Nekem kell. Nem vagyok olyan kemény legény, mint mások.
He is able, more than able
To accomplish what concerns me today.
He is able, more than able
To handle anything thay come my way.
He is able, more than able
To do much more than I could ever dream,
He is able, more than able,
To make me what He wants me to be.
My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to you and dead to me
But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is you, your spirit of love
Please wash me anew
With the wine of your blood.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.
Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.
Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!
Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.
Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!
Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.
62. Zsoltár
Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!
Mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet.I. Péter 3
De a nemes lelkű nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.
