Lila & sárga nap

Ma reggel, miután útra bocsátottam a nálunk megszállt gyerekfiliseket találtam a piacon még egy kis áfonyát (- találtam volna többet is, de a pénztárcám léket kapott tegnap), s mivel mára nagyon sok munkám volt, rögtön meg is vettem annyit, amennyit adtak. Először, a sok munkára hivatkozva be is tettem szépen a hűtőbe, majd "szünetben" elkészítem címszó alatt. A sok munka maradt, az áfonya (vagy a munkakerülés) viszont egy sor másik tevékenységet hozott elő.

Előszöris megfőztem a húslevest, hogy azzal is legyek előrébb. Órákon át főtt, lassú tüzön, úgy ahogy annak rendje s módja szerint főnie kell.

A lekvárhoz valókat keresve kitakarítottam a konyhaszekrényben a teafüves és a fűszeres polcokat. Mindent átszortíroztam, kidobigáltam egy csomó lejárt fűszert, lecsipeszeztem a megkezdetteket, átcsoportosítottam őket, átmostam a fűszeres üvegeket s míg azok száradtak bevontam a polcokat szép sárga papírral. Most már olyan belül a szekrény, mintha bezártam volna oda egy kis napfényt.

Az üvegeket tisztogatva megláttam párat a szekrény tetején is, amiből épp ideje volt már eldobni a tavalyi gyógygazokat. Azokat is végigmosogattam. Napra tettem száradni. Megtörölgettem őket és kitaláltam, hogy ezután levestésztát tartok bennünk. Szép, sárga, házi készítésű csigatésztát, kockára vágottat és eperlevelűt. Most már a szekrény tetejének azon a sarkán is süt a nap.

Közben megittam egy kávét, de csak azért, mert tegnap kaptam ajándékba a Kedvestől, aki nem iszik kávét. Megírtam a Katimamás bejegyzést. Gyönyörködtem még egy sort a szép lila virágaimban, amit szintén a Kedvestől kaptam.

Aztán elővettem a lekvár-kellékeket: áfonyát, cukrot, zselésítőt, lekváros fakanalat, edénykéket, üvegeket. S lassan elkezdődött a befőzés. Csak úgy peregtek a sötétlila szemek az edénybe! A tavalyról rózsaszín lekváros fakanalam most először halvány lila, majd vöröses lila lett ahogy a cukorral összekevertem a forrásban lévő áfonyát. Nincs is neve annak a színnek, ezért elneveztem áfonyásfakanál-lilának. S annak se, ami akkor keletkezett, amikor a lekváros fazekat mostam el, ezért azt haboslilának tituláltam. Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk!

6 kis takaros üvegecske telt meg lekvárral és maradt egy kicsi kóstolónak is. (Most, hogy írok róla meg is kóstolom, haddlám érdemes-e írni róla :D - érdekes bordós színe van. Mitől lesz sötétbordó a lila áfonya?).

A lila&sárga virágaim mellé sorakoztattam fel őket, miután felragasztottam rájuk a kis cimkéket és - mivel mára sok munkám van - takaros kis ruhácskákat is szabtam rájuk (ahogy Bétitől tanultam), nehogy megfázzanak télig.

Oldalról is,

felülről is nézve gyönyörűek.

Elnézném őket még alulról is és mindenféle más szögből mivel sok munkám van ma, de inkább abbahagyom itt ezt a pósztot, bár órákig tudnék még lelkesedni a mai lila és sárga eredményeken (mivel sok munkám van ma), de önfegyelmet gyakorlok és elkezdem a munkám, amiért ma reggel 7-re állítottam be a csörgőórám - mivel sok munkám van ma.

Egyszerűen csak főzz

Az este vagy tegnapelőtt este, már nem emlékszem, szakácsfilmet néztem, rögtön két részletet: Jamie Oliver főzicskélését - A pucér szakács c. sorozatból.

Miest meggyógyulok kipróbálom majd néhány receptjét, de addig is nagyon jókat nevetgéltem itt magamban a technikáin.

Csak lazán! - ez az elve, tépni, zúzni, harapni, ahogy jön.

Azért van jónéhány fogás, amit máris ellestem tőle. Annyira jól csinálja, hogy menten kedvem támadt bevásárolni és felcsapni a laci- azaz jamiekonyhát.
Most olvasgatok itt meg ott róla neten, ismert figura, már lap.hu oldal is van róla és könyve is, magyarul.

Van itt egy pudingrecept....hm... asszem már jól is vagyok. Annyira, hogy elkészítsem, legalábbis.
De most olvasom, hogy kell vaj hozzá, annyi nincs itthon és pudingformám se.
Na, majd máskor.

Ha eccer elköltözünk olyan, de olyan vagány konyhám lesz, hogy kedvemre főzkörélhetek benne. Széles pultokkal, kézenfekvő eszközökkel, szagelszívóval, jó tűzhellyel. Friss fűszernővényekkel az ablakban.
Széles tepsikkel meg mindenféle tállal, késsel.

Na, ezt megbeszéltük.



UI. Amint a mellékelt ábra mutatja, gyógyulok lassan. Ahányszor felébredek, mindig jobban vagyok egy fokkal.

Nagyon finom

lett a végeredmény. Mások is mondták, nem (csak) öndicséret. :D

Húsgombócleves, Pulykahús baconnel, sajttal és tejföllel és rizskörettel, és túrós-tejszínes torta. Bor, kávé, de ezt már kár is mondani.

A vendégeink viszont nem valami nagyétkűek, ígyhát három napig biztos nem kell főznöm. Mondjuk, ez nem olyan nagy baj...
Ám lehet nem ártana megtanulni, hogy nem kell felverni a lacikonyhát vendéglátáshoz.

Itt az újdonság receptje, a Mindmegette-n találtam. Tényleg finom, kiadós, mutatós! Kár, hogy nincs képem hozzá. Pulykahús baconnel, sajttal és tejföllel Hozzávalók: 1 kg pulykamell, de lehet csirke is (a tepsi méretétől függ, mennyi kell) fél liter tejföl 1 kis csomag bacon 30 dkg sajt olaj, víz, alufólia só, fűszerkeverék

Elkészítés: A pulykamellet felvágjuk szeletekre, ízlés szerint befűszerezzük, majd egy kicsit elősütjük, de úgy, hogy ne piruljon meg. Amíg sül, a tejfölt kikeverjük a lereszelt sajttal (javaslom, hogy lehet a nokedli szaggatón reszelni, mert gyorsabban megvan és ugyanugy megolvad a sajt.) Amikor kész, a tepsi aljába teszünk annyi alufóliát minden irányból, hogy be tudjuk hajtani. Lefektetjük az elősütött pulykamell szeleteket, rátesszük a bacont, majd az egészet befedjük az összekevert sajtos-tejfölös szósszal, és becsomagoljuk. Nem kell rálapítani az alufóliát, mert ráég; kis csomagocskát kell csinálni. Majd mielőtt az előmelegített sütőbe betesszük, öntünk az alufólia alá egy pohár (1,5 dl) vizet. A sütés befejezése előtt nyissuk ki az alufólát, hogy a teteje egy kicsit megpiruljon (kb. 15-20 perc: sütőtől függ, figyelni kell). Rizzsel, krumplipürével nagyon finom.