Én is

játszom.

Itt ni:



S ha nyerek, nagyon fogok örülni. Én is, más is :)

Péntek délután

villámként hasított belém a felismerés, hogy már csak 1 hét van az iskola-kezdésig.

Két hétre számítottam. Két hétre, szabadságról való hazatalálás utáni két hétre, ami alatt összeszedem magam, lelkileg felkészülök az új egyetemi évre, összerakom az órarendet, rendet rakok a szekrényemben és a könyvespolcon, elpakolom a nyári ruhákat és előveszem a tanári szerepem, előcsalogatom a szunnyadó előadót, valahonnan legbelülről.

Marasztalnám még a vakációt, akkor is, ha nem felhőtlen már és gondtalan, mint régen, mint ahogy a halált is késleltetném majd, ha tudnám, hogy közeledik.

Felgyűröm tehát az ingem újját és ma este nekilátok az órarendnek.

(Csak meghallgatom még előtte Kutless-t párszor, benézek a fb-ra, iwiw-re, eszek még egy csésze fagyasztott málnát, felállok, leülök - mondja meg valaki, mire kell nekem az a sok pótcselekvés?!)

A koppok margójára

What Faith Can Do Lyrics

A kopp és a teljes öröm

A mai maiige (is) annyira hihetetlenül időszerű!

Vajon hogy van az, hogy mindig ennyire aktuális?!

Mostanában sok kipp-kopp akad. Úton-útfélen, de talán mégis több az úton, mint a félén. Mert útközben élünk s valamerre mindig haladunk.

Az egyik tegnapi koppanás egy pár hónapos gumiabroncsba került. Nem tartottam teljes örömnek az eseményt (végül akadt kedves segítség, köszönöm TAL!), de nem tudta elvenni a jókedvem se.

A romániai utak hozzászoktatnak ahhoz, hogy bármire legyek felkészülve. Az úton is, a félén is.

Vajon a többi koppanásnak mi lesz az ára?

A jellemformálás árát is hivatalos árfolyamon, hazai pénznemben fizetjük.

Alább olvasható az ihletforrás:

Kopogtatás

„Teljes örömnek tartsátok!” (Jakab 1:2)

Max Lucado írja: „Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet! Jakab azt mondja: »Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez«. Isten a saját érdekedben kopogtat… próbára vagy téve… és akár tanulhatsz is a kopogtatásból. Tekintsd lehetőségnek a türelmed és állhatatosságod fejlesztésére. Minden koppantás segít vagy árt neked, azon múlik, hogyan használod fel. Figyelj oda a »koppanás-áradatra«… mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor szokatlanul nagy mennyiségű kopogtatásra kell számítania. Nézz szembe velük… készülj fel több imádsággal… ne add fel… és ne feledd: egy koppanás sem jelent katasztrófát. Minden koppantás javadra van, ha szereted Istent, és engedelmeskedsz Neki.”

Torta - sütés nélkül

Nyáron ritkán fűtöm be a lert, pici konyhánk enélkül is hamar felhevül. Elég, ha egy teát főzök, máris megugranak a fokok a hőmérőn.

Ma viszont tortázhatnékom volt, ígyhát elkezdtem keresgélni valami könnyű gyümölcsös receptet. Lehetőleg olyat, amit nem kell sütni.

És lőn.

Találtam egy tortareceptet, olyat ami lert nem is kell lásson. Sőt, lisztet se.

Joghurtos gyümölcstorta a neve, a mindmegette.hu-n akadtam rá.

Az első adagot kicsit izgulva kavargattam, ugyanis a zselatinos dolgok iránt eléggé bizalmatlan vagyok. A javasolt két kanál zselatin helyett végül, a biztonság kedvéért három tasakot kavartam bele, ezért nemcsak szépen szeletelhető, hanem nagyon jól szeletelhető tortám lett.
Az íze nagyon finom, a legtuttibb nyári üdítő torta amit valaha készítettem. Kaptam is érte egy nagy bókot.

Bemásolom a receptet és még csak annyit fűznék hozzá, hogy én kb. fél liter joghurtot tettem bele, kevesebb cukort, egy kis rumot is, és rengeteg gyümölcsöt (friss áfonyát, málnát és nektarint).

(A második adagba nem tettem rumot, csak 1 zselatinom volt kéznél (belefért volna a második is, simán!) és sokkal több gyümölcsöt szórtam (nem kavartam bele, rétegekben szórtam a habra és a legaljára is tettem, mert az lesz a teteje a végén és szebb így). Ez az adag 'könnyebb' lett - legalábbis a szakértők szerint.)


Kép nem készült, mindmegettük.

Hozzávalók:

• 3 pohár joghurt
• 12 evőkanál cukor
• 2 evőkanál étkezési zselatin
• 1 csomag vaníliás cukor
• 4 dl tejszín
• 25-30 dkg gyümölcs

Elkészítés:

A joghurtot, cukrot, zselatint, vaníliás cukrot összekeverjük, meglangyosítjuk, majd lehűtjük. A felvert tejszínt és az összedarabolt gyümölcsöt hozzákeverjük, és fóliával kibélelt formába öntjük. 2-3 órára betesszük a normál hűtőbe. Tálaláskor tálcára borítjuk. Szépen szeletelhető.

Határidős nyertesek

nek nevezhetnénk azokat, akik a 86-os kiíráson nyertek. A kód alapján kideríthető, hogy akik a nyertes listán szerepelnek, mind a határidő hosszabbítás után adták le a pályázatot.

Ők a kivételesek, akik miatt meg lehet toldani még egy héttel a kiírást az utolsó 2 órában csak azért, hogy nyerjenek.

Gratulálunk nekik, a Kivételeseknek.
A határidőre benyújtott pályázatok pedig fújják fel, minek is léteznek?!

Éljen, éljen a korrupció!

Három plusz egy

Szeptember 18-án 3 + 1 eseményre vagyunk hivatalosak. Mindegyikre szeretnénk eljutni, mindenki, aki ünnepel fontos nekünk. Még nem tudom, hogy miként tudunk majd megoszlani az események között, de már most kitaláltam az ajándékok egy részét (és keresek csíkszeredai segítséget az ideszállításhoz :) - reklám vége), s aztán a neves napon valahogy csak eljutunk velünk minden címzetthez. Ha pedig nem akkor, valamikor majd később és megnézzük közösen az albumot.

Katafolt (ő az egyik segítségem a meglepetések szerzésében, de pssszt, ez titok!) szerint ebből filmet kellene forgatni.

Film valószínűleg nem készül (rólunk), pedig a címe lehetne pl. A boldogság csűstől jön vagy Három esküvő és egy keresztelő.

A lüdércek

a sógorfiak, vagy talán Kistarisznya vagy mind együttesen leborították az este a borospoharat épp amikor a borozós, csitt-csatt, csitt-csatt-os résznél tartottam. Szerintem megszomjaztak és ha már kéznél volt a pohár váratlanul belekóstoltak.

A pohár felborult, széttörött és a szilánkokon át kifolyt a bor Kistarisznya betűire.

A széttört poharakban nem marad meg a tartalom.

I ride

Olvasni

szeretnék.

Valami igazán jót. Történetet. Regényt. Novellát. Mindenképp prózát. Kívánkoznak belém a szavak, de a rámtapadt szűrőkön nem jutnak át.

Javasoljatok nekem, kérlek, valamit!

Kora reggel

és esténként hársfaillat áramlik be az ablakunkon.

Ilyen apró dolgokért érdemes felkelni és kinyitni az ablakot. (S aztán vissza is lehet bújni :D.)

S ha egy ilyen domb lenne az udvarunkon, rajta egy ilyen fával most biztosan ott elmélkednék az élet dolgairól és nem itt, ahol most vagyok. Sőt, limonádét is vinnék ki magammal. És talán egyéb nem is kéne már.

Gyakorolom

a becsületességet, követem a szavaim súlyát, az igen-eim határait.

Nem 1x1.

S mégis az.

Ha

3 hét múlva megláttok egy ilyen bringán, tudjátok, hogy sikerült, összejött, ügyes voltam és kitartó!

P.S. És szurkoljatok, hogy ne lopják el.

És

íme, itt a végeredmény:

Kizöldülve

Díszítés közben

Sarkanincs sarok

Teszt1

Teszt2

Teszt3

Teszter :)

Alig várom a holnapi babatekinteteket!

Közben

azt morgom magamban, hogy semmi pénzért nem fogok átvirrasztani még egy éjszakát csak azért, hogy elkészüjön a munka. Nem másért, csak már nem vagyok a régi és este tíztől arrafelé az erőm nagy része arra fogy el, hogy ébren tartsam magam, úgyhogy nem valami hatékony az éccakázgatás. De mégis, miután meglett minden (minimum-szinten, mert persze, hogy ilyenkor mindig többre jutnék ha lenne még egy nap - mindig csak egy nap kellene még -), és valahogy a végén - mint mondják, hogy szülés után is - elfelejtem a fáradságot és újra szép, sőt gyönyörű lesz a világ.

Nincsen hiba benne.

Alakul már,

alakul a babaszoba.

Részeredmény:

Sorozat

Ha egyszer rákapok egyre, nekem annyi.

Tinikoromban, emlékszem, mindig vártam a Salvati de clopotel újabb részeit - és vérig voltam sértődve, ha nem nézhettem meg az épp aktuális esti részt.

Amúgy ritkán bambultam el sok időt tévé előtt, nem is emlékszem egy-két alkalomnál többszörre.

Ha jól emlékszem - bekötött fejjel eddig kétszer kapott el a láz: Jarod és Mad man tudta belőlem kiváltani azt, hogy ne egy, nem kettő, nem is négy, hanem egymás után 5-6 részt is megnézzek.

Ma már ritkán szól rám valaki, hogy ne tegyem.

Marad azonban az ilyen esték után egy furcsa íz bennem, amit nem szeretek. Nyűgössé és kedvtelenné válok és nemcsak magamra, hanem a fél világra haragszom ilyenkor. Becsapottnak érzem magam.

Az elpazarolt idő - a nem jól felhasznált idő íze ez.

És nem tudom hová tenni közben, hogy sajnálom, hogy csak júliusban lesz kész a 4. évad.

No, erre varrjon valaki gombot!

Nevetni

nem szégyen - írta Kisjó Sándor.

Mégis, mostanság ritkán és túl keveset nevetek.

Szombaton mégis sikerült. Még tudok.

Díjat kaptam Iritől!

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, annak akitől kaptam. - Köszönöm, Iri, a díjat! Igazán meglepetés volt!
2. A logót ki kell tenni a blogba. - Íme, lásd fennebb.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. - Iri itt is és itt is ír szépeket, bátorítókat.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot. - Na lássuk, mitisírjak, mitisírjak?

1. Az utóbbi időben ritkán voltam olyan mérges, mint tegnap. Pedig edzett szívem van - úgy tudom. A rendőrségen sikerült ennyire felhúzniuk, amikor egy dossziéval 3x is visszatapsoltak és végül mégsem sikerült megoldanom az ügyemet, így hétfőn reggel is oda vezet majd az első utam. Persze, ez hosszú sorbanállást jelent és azt, hogy még bármit kitalálhatnak. Nem csodálom, hogy az emberek mérgesek, nyűgösek és ártalmasak, ha ilyesmiken mennek keresztül. Kellene mérni a feszültséget a hivatalokban. Egy nálunk 4 napos procedúrát, mely során 8 hivatalt látogattam végig, máshol (pl. Németo.) fél óra alatt, egy hivatalban lehet elintézni.
2. Ma bepótoltam jónéhány átalvatlan éjszakát. Jól esett!
3. Szeretek vezetni. Vaníliát különösen, bár most két napig nem fogom az 1. pontban leírtak miatt. De vezetés közben is el tudnám sírni magam néha, amikor hirtelen el-elfogy az út előttem, mint pl. a Várad-Belényes útvonalon - de sajnos nemcsak ott. Az állampolgárokkal való kitolás egyik legnyilvánvalóbb jele az utak állapota.
4. Nem szoktam unatkozni. Leállni, megpihenni nehezebb nekem és megtalálni az oázisokat a feltöltődéshez. (Ti hogyan szoktatok kikapcsolódni?)
5. Az idén lesz a 10 éves osztálytalálkozónk. Kiváncsi vagyok magunkra.
6. Vágyom egy hosszabb szabadságra - valahová, ahol még a madár is ritkán jár.
7. Az idei év egyik legnagyobb kihívása a doktori dolgozatom befejezése. Ha meglesz, nagy kő esik majd le a szívemről. Szurkoljatok nekem :)

5. Tovább kell adnom 7 embernek. - Hű, ez nehéz lesz. Ki nem kapta meg még? Megszólítás helyett inkább azt mondom, hogy szabad a gazda, akinek kedve van bepillantást engedni az életébe, írjon. :)
6. Be kell linkelnem őket. - Önkénteseket várunk :)
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról. - Maradjon az önkéntesség :)

90-60-30

Néhány kép az elmúlt hétvégéről - beszámoló helyett.

Meglepetés-torta a 90 éves Katimamának

Katimama

90 év

Pír

Anya és lánya

Gyökerek és levelek

Dorka - 8 hónaposan