És

íme, itt a végeredmény:

Kizöldülve

Díszítés közben

Sarkanincs sarok

Teszt1

Teszt2

Teszt3

Teszter :)

Alig várom a holnapi babatekinteteket!

Közben

azt morgom magamban, hogy semmi pénzért nem fogok átvirrasztani még egy éjszakát csak azért, hogy elkészüjön a munka. Nem másért, csak már nem vagyok a régi és este tíztől arrafelé az erőm nagy része arra fogy el, hogy ébren tartsam magam, úgyhogy nem valami hatékony az éccakázgatás. De mégis, miután meglett minden (minimum-szinten, mert persze, hogy ilyenkor mindig többre jutnék ha lenne még egy nap - mindig csak egy nap kellene még -), és valahogy a végén - mint mondják, hogy szülés után is - elfelejtem a fáradságot és újra szép, sőt gyönyörű lesz a világ.

Nincsen hiba benne.

Alakul már,

alakul a babaszoba.

Részeredmény:

Sorozat

Ha egyszer rákapok egyre, nekem annyi.

Tinikoromban, emlékszem, mindig vártam a Salvati de clopotel újabb részeit - és vérig voltam sértődve, ha nem nézhettem meg az épp aktuális esti részt.

Amúgy ritkán bambultam el sok időt tévé előtt, nem is emlékszem egy-két alkalomnál többszörre.

Ha jól emlékszem - bekötött fejjel eddig kétszer kapott el a láz: Jarod és Mad man tudta belőlem kiváltani azt, hogy ne egy, nem kettő, nem is négy, hanem egymás után 5-6 részt is megnézzek.

Ma már ritkán szól rám valaki, hogy ne tegyem.

Marad azonban az ilyen esték után egy furcsa íz bennem, amit nem szeretek. Nyűgössé és kedvtelenné válok és nemcsak magamra, hanem a fél világra haragszom ilyenkor. Becsapottnak érzem magam.

Az elpazarolt idő - a nem jól felhasznált idő íze ez.

És nem tudom hová tenni közben, hogy sajnálom, hogy csak júliusban lesz kész a 4. évad.

No, erre varrjon valaki gombot!

Nevetni

nem szégyen - írta Kisjó Sándor.

Mégis, mostanság ritkán és túl keveset nevetek.

Szombaton mégis sikerült. Még tudok.

Díjat kaptam Iritől!

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, annak akitől kaptam. - Köszönöm, Iri, a díjat! Igazán meglepetés volt!
2. A logót ki kell tenni a blogba. - Íme, lásd fennebb.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. - Iri itt is és itt is ír szépeket, bátorítókat.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot. - Na lássuk, mitisírjak, mitisírjak?

1. Az utóbbi időben ritkán voltam olyan mérges, mint tegnap. Pedig edzett szívem van - úgy tudom. A rendőrségen sikerült ennyire felhúzniuk, amikor egy dossziéval 3x is visszatapsoltak és végül mégsem sikerült megoldanom az ügyemet, így hétfőn reggel is oda vezet majd az első utam. Persze, ez hosszú sorbanállást jelent és azt, hogy még bármit kitalálhatnak. Nem csodálom, hogy az emberek mérgesek, nyűgösek és ártalmasak, ha ilyesmiken mennek keresztül. Kellene mérni a feszültséget a hivatalokban. Egy nálunk 4 napos procedúrát, mely során 8 hivatalt látogattam végig, máshol (pl. Németo.) fél óra alatt, egy hivatalban lehet elintézni.
2. Ma bepótoltam jónéhány átalvatlan éjszakát. Jól esett!
3. Szeretek vezetni. Vaníliát különösen, bár most két napig nem fogom az 1. pontban leírtak miatt. De vezetés közben is el tudnám sírni magam néha, amikor hirtelen el-elfogy az út előttem, mint pl. a Várad-Belényes útvonalon - de sajnos nemcsak ott. Az állampolgárokkal való kitolás egyik legnyilvánvalóbb jele az utak állapota.
4. Nem szoktam unatkozni. Leállni, megpihenni nehezebb nekem és megtalálni az oázisokat a feltöltődéshez. (Ti hogyan szoktatok kikapcsolódni?)
5. Az idén lesz a 10 éves osztálytalálkozónk. Kiváncsi vagyok magunkra.
6. Vágyom egy hosszabb szabadságra - valahová, ahol még a madár is ritkán jár.
7. Az idei év egyik legnagyobb kihívása a doktori dolgozatom befejezése. Ha meglesz, nagy kő esik majd le a szívemről. Szurkoljatok nekem :)

5. Tovább kell adnom 7 embernek. - Hű, ez nehéz lesz. Ki nem kapta meg még? Megszólítás helyett inkább azt mondom, hogy szabad a gazda, akinek kedve van bepillantást engedni az életébe, írjon. :)
6. Be kell linkelnem őket. - Önkénteseket várunk :)
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról. - Maradjon az önkéntesség :)

90-60-30

Néhány kép az elmúlt hétvégéről - beszámoló helyett.

Meglepetés-torta a 90 éves Katimamának

Katimama

90 év

Pír

Anya és lánya

Gyökerek és levelek

Dorka - 8 hónaposan

Valaki

Az esti koncerten hallottam az alábbi vers megzenésített változatát:

VALAKI JÁR A FÁK ALATT …

Visszhang Kányádi Sándor Valaki jár a fák fölött c. versére

Valaki jár a fák alatt,
sápadt avar között neszez…
Amerre csendben elhalad,
a bojtorjánból rózsa lesz.

Valaki jár a tengeren,
zajló hullámokon tapos…
Nyomában békesség terem,
s a vész derûtõl harmatos

Valaki jár sikátorok,
nyomortanyák, kunyhók körül…
A jobbján leprás tántorog,
vakok, bénák közé leül.

Az éjszakán ha átvonul,
hol titkok bántó súlya nyom,
hol rém lapul meg álnokul
- fellobbantja a csillagom.

Míg fönt szédelgek ághegyen,
markolva véges tudatot,
örök karját kitárja lenn,
s felfog, amikor zuhanok.

Everything

Az orvosok is

meghalnak.

Máig ritkán gondoltam erre. De amikor nem nyitott ajtót a megbeszélt időpontban és magyarázatot is kaptam a rejtélyre ledöbbentett a cáfolhatatlan tény.

Az orvosok is meghalnak. Még akkor, ha csütörtökön még emlékeznek a múltheti programálásra. Még akkor is, ha azt mondják, hogy "szeretettel várnak".

De nem várt meg.

Bolyki's

Mostanában klasszikus énekek jutnak eszembe miközben vezetek. S énekelek is, félórákig egy-egy részletet - lejátszó híján. Ilyeneket, mint ez:

Kézikönyv

A napokban eldöntöttem, hogy ha lesz valaha gyermekem, akkor írok hozzá egy kézikönyvet. S ez lesz a(z egyik) menyegzői ajándékom a leendő menyem vagy vejem számára.

Közben

megérkezett a levél és azóta is készülök válaszolni rá.

S közben eltelt egy hónap és még egy hét.

S mindeközben a szesszió is meg a vakáció is lejárt.

Bálint-nap is elmúlt.

Anya látogatása is tovatűnt.

Tesó szülinapja is.

Néhány adag szomorúság is.

És jókedv.

Meg fájdalom.

És túl vagyok pár reménytelenség-völgyön is.

Egy konferencián is.

Hosszú és veszélyekkel teli utazáson.

Túl vagyok újra egy lázon.

S a java még hátra van!

Szeretem

amikor szépen összehangolódnak a tennivalók és egymásbailleszkednek a percek, pörögnek a gondolatok és klappolnak a szándékok. Néha mintha egy hétnyi feladat oldódna meg egy-egy nap alatt.

Máskor pedig csak úgy kilopakodnak a félórák a homokórából.

Most pedig húzom az időt, hogy ne fogjak még hozzá a ma esti munkámhoz.

[És kiváncsi vagyok, hogy mikor érkezik meg a levél :) ]

Naptár szerint ma,

a hét napjai szerint tegnap volt egy éve annak, hogy szomorú hírrel hívott fel a tesókám és annak is, hogy ennek nyomán én hívtam fel szomorú hírrel a tesókámat.

Egy év.

Nincs kéznél szertartás, csak az emlékezés marad.

S közben érdekeseket olvasok arról, hogy a zsidó vallásban hogyan gyászolnak, hogyan vigasztalnak.

Vigasz a gyászban

A gyászolók vigasztalásának kötelezettsége a temetés után lép érvénybe. Addig engedni kell, hogy a hátramaradottak átadják magukat érzéseiknek: a részvétet sem szabad nyilvánítani. Néhány közösségben szokás temetés előtt részvétlátogatást tenni a gyászoló családnál. Ez nem fér össze a zsidó szokásokkal. Csak a legközelebbi hozzátartozók és barátok - akiknek segítségére a temetés vagy más intéznivalók miatt szükség lehet - látogathatják meg az elhunyt családját a temetés előtt.

A temetést követően a gyászolók első étkezésük alkalmával nem ehetik saját ételeiket. A szomszédoknak, a barátoknak vagy a rokonoknak kell ellátniuk őket. Ez a szokás Ezékiel próféta könyvének 24:17. szakaszából ered, amely elítélően szól az akkori gyászolási gyakorlatról: "...ne edd a gyászolók kenyerét!" Ezért a szomszédok és barátok számára micvá az első étkezéssel, "vigaszétellel" ellátni a gyászolókat. Hagyományosan kemény tojást is adnak ilyenkor, a gyász és a részvét szimbólumát. A tojás gömbölyűsége az élet folyamatosságát jelképezi, s azt sugallja, hogy a kétségbeesést megújhodás és öröm követi. Az étellel kapcsolatban nincsenek különösebb korlátozások, de vigyázni kell, hogy a vendéglátásnak ne legyen összejövetel jellege. Csöndben kell enni, és tekintettel kell lenni a gyászolókra. Az ennivaló nem a látogatóké!

A gyászoló házba lépve nem szabad üdvözlő szavakat mondani. Ha nem tudjuk megfelelő módon kifejezni együttérzésünket, s legfeljebb semmitmondó szavakat találnánk, jobb, ha semmit sem mondunk. A hagyomány úgy kívánja, hogy a látogató ne kezdjen társalogni a gyászolóval, hanem várjon, míg az kezdeményez beszélgetést.

Illik az elhunytról beszélgetni, felidézni emlékét, emlegetni szeretetre méltó tulajdonságait. Aki azt hiszi, hogy ha nem beszél az elhunytról, akkor elvonja a gyászoló figyelmét bánatáról, az nem ismeri a szenvedés lélektanát. A közömbös dolgokról való csevegés sokkal kevésbé vigasztaló, sokkal fájdalmasabb a gyászoló számára, mint a halottra való emlékezés.

A sivá hetében a gyászolóktól az együttérzés hagyományos szavaival szokás elbúcsúzni:

(Hámákom j'náchém etchem b'toch sár ávéléj Cion viJrusálájim.)

"Az Örökkévaló vigasztaljon benneteket és mindannyiunkat, akik gyászban vagyunk Cionért és Jeruzsálemért."

Ezenkívül semmit nem kell mondani, de ha a látogató úgy érzi, hogy a gyászolóknak jólesnék még néhány vigasztaló vagy reménykeltő szó - és megtalálja a megfelelő szavakat -, ezeket is hozzáteheti.

LeveleK

Csak úgy eszembe jutott ma este, hogy milyen régóta nem írt nekem senki levelet. Se rövidet, se hosszút. Se barátit, se szerelmeset.

Szeretnék levelet bontani.

Ír nekem, kérlek, valaki?

Rövidet vagy hosszút. Barátit vagy szerelmeset.

Fireproof (2008)

Ha egy igazán jó filmet szeretnétek látni, akkor ezt a filmet nézzétek meg.

Tűzálló

7XJESUS | MySpace Video

PS. Legyen kéznél zsebkendő. Garantáltan szükségetek lesz rá.

“Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” (Amos 5:14-15) ()

Held

Megállni, megpihenni csak az ünnepek érkezésével sikerült, ám talán korábban kellett volna kezdeni, adventet kellett volna ülni ahhoz, hogy a Karácsony legbelül is megérkezzen. Csend hiányában elmaradt.

Pedig voltak kellékek hozzá és néha fel is sejlett a látóhatáron az ünnep, de végül olyan gyorsan lepergett, hogy fel se fogtam az érkezését, így kicsit csalódottan érkeztem haza, valahogy úgy, mint amikor a kezdés előtt pár perccel jelentik be, hogy elmarad az előadás.

S most, hogy már újévet írunk gondolkodom el azon, hogy vajon mi is hiányzott igazándiból?

Az ünnep második felvonására készülve akaratlanul is bele-bele pillantottam a visszapillantó tükörbe.

Regényes, eseménydús évet zárok. Kicsit olyan volt, mintha év elején felültetett volna valaki egy lingispírre és egyre szédületesebb sebességre állította volna be az ütemet. S mégis, az események forgatagában - vagy ezek ellenére? - kristálytisztává váltak célok, tervek, szándékok, döntések, lehetőségek.

Kegyelemteljes év volt.

Nagyon hálás vagyok a férjemért, mámiért, tesókért, barátaimért, akik a megfelelő időben mellettem álltak jó szóval, bátorítással, tanáccsal, segítséggel, imával - felbecsülhetetlen ajándékok ezek számomra.

A jó példákért is, amiket láthattam. És a megújuló erőért - a felálláshoz.

Szeretném kőbe vésni a tanulságokat, továbbvinni a viharok között megmentett kincseket. És letenni a terheket.

És újat kezdeni.

Új reménységgel.

Az alábbi szíverősítővel indulok 2010-ben:

Ne félj, Krisztina! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

Jóel 2:21-től