A győztesek soha nem adják fel. Akik feladják soha nem győznek.

szerda, szeptember 19, 2007

még egy kis Svájci kép

Thun, főtér

Zürich

Pingált ház - Zürich

Gastebuch

Hamm

Zürich

Qqcs

A mindennapi cica-adag

Ebéd a vendéglátóinknál

Kandalló

Séta

Tetőn

Rhone valley

Red hat

Thun, Kastély

Thun

Idill

Montreux

Gornergrat, vonattal 3000 méter magasra

Gornergrat

Csónakázás a Thuner-see-n.

Köszönjük, Hans :)

Ebéd után

Indulás

Sváááááááááááájc, képek

Thuner-see, naplemente

Mindennapi cicaadag :)

A szobánk

A kilátás

Genf, virágóra

Genf

Megnéztem, hogy milyen órákat NEM veszek

Esőtánc, avagy Hamupipőke

Genf, este

Ebéd

Chateau de Chillon

Utazááááááááááááááááááás

Thuner-see

Alma :) Kér valaki?

Innsbruck, ebéd

Leány a gáton :)
Leissigen, Thuner-see

“Nem tudom miért felejtem el, a szeretet nem kiabál...”. (Zorán)

Nem, nem kiabáltam, de valahogy ez a Svájcos hét teli lett morcogással. Belefúrta magát a gyomromba, a szemembe, a gondolataimba és szinte mindent megkeserített. Pedig gyönyörűűűűűűűűűűűszép helyeken jártunk, csupa jófej emberekkel voltam együtt s felejthetetlen élményekben volt részem. Az egészből – visszanézve – mégis egy keserű íz is maradt. Apróka, nem túl markáns íz, de az egészre rányomja a pöttyét... olyan, mint a Nikonos gép képein az ég: megsérült a lencse valahogy és minden eges kép közepére kerül egy bogárszemnyi foltocska. Varázslatos tájakat pillantottunk meg, ragyogó napfényes időnk volt, az égvilágon semmi bajunk nem történt (pedig gyakoribbak voltak a hajtűkanyarok, mint a tehenek a legelőkön), a ház minden elvárásom és álmom felülmúlta.... s mégis próbálom megemészteni, lenyelni vagy kiköpni, de valahogy mindenképp elfelejteni a kis pöttyöt a képekről...
Svájc.
Alpesi legelők, Milka tehenek, bankok és jólét. Csíz end csoklit :D. Eddig ennyit tudtam róla nagyjából, a Leissigen-es hét alatt azonban színesebb lett a kép.
A thuni tó és folyó vize türkiz-zöld és kristálytiszta. Az ablakokban mindenhol (általában piros) muskátli virít - ennél alább még kétezerötszáz méter fölött sem adják. Hihetetlen megoldásokat találnak problémák megoldására. Lehetetlen helyekre építettek utakat: akár háromezer méter magasan, akár mező közepén szeretne járni az ember, asztfaltozott utat talál. Gyalog, biciklivel, vonattal, autóval, csónakkal... lehet válogatni, kérem. Keresztül-kasul fúrták az országot alagutakkal. Tudnak úgy aszfaltot önteni, hogy egyenletes legyen és addig érjen és azt fedjen, ameddig és amit akarnak. A gát vize a grimseli hágón latte macchiatto színű.
Zöld, zöld, zöld az egész ország. Nemcsak a Migros-os Budget termékek.
Genf kivételével mindenhol felsóhajtott belőlem, hogy szeretnék itt élni! Genfben sem olyan rossz azért, de a németvidékes Svájc felől közelítve kicsit szürkének és lepukkantnak tűnt a francia rész. Érdemes talán ott kezdeni a kirándulást, így fokozatosan szédít majd el az ország szépsége.
Álomszép ország. Minden szögletéből az kiabál, hogy lehetséges! Lehetséges elképzeléseket valóra váltani, álmokat kitapinthatóvá álmodni, szépen élni.
Tudnak is élni a svájciak. Nem egyszer maradtunk hoppon, mivel nem tudtuk, hogy itt fél hétkor zárnak az üzletek és vasárnap nem nyitnak. És van ebédszünet a kisebb településeken. A munka munka, a pihenés lehet sokféle.
Mitisírjakmég, mitisírjak még róla?
Élveztem ott lenni és reményeink szerint lesz kammbekk a közeljövőben. Csak a morcogásról kéne leszokjak végérvényesen addig. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam másképp reagálni.

kedd, szeptember 18, 2007

Filmulecc

Így tekertünk mük:

Biciklitúrás képek - nem sorrendben

Rászántam magam a képpósztolásra. Útvonalterv és hasonlók, maaaaaaaaaaaaaajd (ha fagy :D) most ennyire futja az időmből. Mert azóta még készült párezer kép A közös szabadságunkról.

Előtte azonban, íme:

Rátotta Élesd előtt