a héten átutalta a megítélt összeget.
Különös hála odafentre, hogy megtörtént ez a csoda! (Aki hallott az Euroins-ről, tudja miért.)
Hála azért is, hogy időközben sem kellett gyalog járnom s hogy minden feladathoz adatott erő és bölcsesség.
Az autó meggyógyult, kereken 7 héttel a baleset után. Jól van, csillog-villog. Nem 100% a régi, hiányzik a fekete orra, ami olyan szép egyedivé tette, de nincs ok a panaszra. Hála van. Mindenért.
Isten angyalai oltalmazzanak mindenkit tovább.
csütörtök, január 09, 2014
hétfő, október 21, 2013
Ez a biztosítósdi
nekem nem lett kedvenc játékom. És még nincs is vége.
Szóval, úgy kezdődik, hogy lesz az ember lányának egy balesete, átdekorálják az autóját elől-hátul, be kell vinni szervízbe. Hálistennek csak az autót, a lányt és utastársát nem.
Eltelik az első hét azzal, hogy megörül, hogy nem lett semmi baja, aztán hol a biztosítót, hol a szervízt látogatja s miközben próbál kiigazodni ebben azszép-új világban, megtanul olyan szavakat, amiket eddig nem tudott és olyan alkatrészeket, amiknek a létezéséről nem is akart tudni feltétlenül, mert az pont elég volt neki, hogy gurult az autó és vezetni mindig élvezet. Közben megtanul Logan-t vezetni és örülni annak, hogy nagylelkű a baleset utolsó láncszeme, hogy ez is autó és ez is gurul, és lehet még ezt is élvezettel vezetni.
A második hét azzal telik, hogy telefonálgat, válaszokat vár és remél. És remél.
És - bár erre várt - a péntek este közölt válasszal nem tud mihez kezdeni, mert nem lett autószerelő-és festő 2 hét alatt és nem tudja mire elég a közölt összeg.
Így a második hétfő árajánlatok összehasonlításával telik (csak tudnám, hogy mi a jó, a jobb és a megfelelő, amikor alkatrészekről van szó!), újabb telefonálgatásokkal és egy döntő látogatással a szervíznél.
Két hét telt el és még hozzá se kezdtek az autó javításához. Ha minden jól megy 2-3 hét múlva lesz újra autóm. Közben kifizetem a javítási költségeket és várom, hogy valamikor majd visszafizetik.
A játék tehát türelem- és éberség - és döntésképességi próba, változatos körülmények között.
Ami biztosan fontos tanulság ebből az egészből, az az, hogy:
Szóval, úgy kezdődik, hogy lesz az ember lányának egy balesete, átdekorálják az autóját elől-hátul, be kell vinni szervízbe. Hálistennek csak az autót, a lányt és utastársát nem.
Eltelik az első hét azzal, hogy megörül, hogy nem lett semmi baja, aztán hol a biztosítót, hol a szervízt látogatja s miközben próbál kiigazodni ebben az
A második hét azzal telik, hogy telefonálgat, válaszokat vár és remél. És remél.
És - bár erre várt - a péntek este közölt válasszal nem tud mihez kezdeni, mert nem lett autószerelő-és festő 2 hét alatt és nem tudja mire elég a közölt összeg.
Így a második hétfő árajánlatok összehasonlításával telik (csak tudnám, hogy mi a jó, a jobb és a megfelelő, amikor alkatrészekről van szó!), újabb telefonálgatásokkal és egy döntő látogatással a szervíznél.
Két hét telt el és még hozzá se kezdtek az autó javításához. Ha minden jól megy 2-3 hét múlva lesz újra autóm. Közben kifizetem a javítási költségeket és várom, hogy valamikor majd visszafizetik.
A játék tehát türelem- és éberség - és döntésképességi próba, változatos körülmények között.
Ami biztosan fontos tanulság ebből az egészből, az az, hogy:
- Vigyáznom kell másokra és magamra vezetés közben (is). De főleg magamra, mert belőlem csak egy van.
- Bár a biztosításom nem engem, hanem másokat véd, mégsem érdemes spórolni rajta, mert nem jó móka ekkora bizonytalanságban lenni affelől, hogy fizet vagy nem fizet és ha igen, akkor mennyit hajlandó.
- A természetesekké váló dolgok nem is annyira természetesek. Nagyon fogok örülni, amikor újra Luigi-ban ülhetek!
kedd, szeptember 10, 2013
A mamák mégis elmennek
A pótmamák is.
A mosolygó szemekből kialszik a fény, a nevetés elnémul és nem jössz át többet, amikor hazamegyünk. És mindez csak azért hiányzik, mert olyan jó volt, amikor voltál, az, hogy voltál.
A papák is elmennek. A nagybátyák is.
Kevesebb, mint egy hét és már 3 temetés van a listán és a telefonomban egyre csak gyűlnek a nevek, akiket már nem hívhatok fel.
péntek, május 03, 2013
Tavaszodás
Ha az erkély virágba borul és van hová, mihez, miért kimenni reggelente és este, akkor már kétségtelenül bennem is megérkezett a tavasz.
Telet túlélő árvácskák, mini-árvácskák, rózsaszínű muskátlik, királymuskátlicskák, hortenziák, verbánák és petúniák díszítik ezen a tavaszon az erkélyünket. Mindegyik gyönyörűségesen szépséges.
Telet túlélő árvácskák, mini-árvácskák, rózsaszínű muskátlik, királymuskátlicskák, hortenziák, verbánák és petúniák díszítik ezen a tavaszon az erkélyünket. Mindegyik gyönyörűségesen szépséges.
vasárnap, április 28, 2013
Polgári
temetésen vettem részt a napokban.
Gyönyörű szervezés, fehér kesztyűs lovagok vették át a koszorút, virágokat, a csendes érkezőket csendes dallam gyűjtötte a megemlékezés köré, sok virág volt és minden nagyon szépen állt a helyén. Ünnepélyes volt a nekrológ, a fájdalom is. A rendezvényszervező nagyon sok szép és kedves gondolatot mesélt el rövid életéről. A higgadtság, a béke, a szeretet, a pozitív gondolkodás, a kompromisszumok megtalálásának embere volt. Most, hogy nincs már itt még jobban látszik, hogy mennyi mindenben ott volt és milyen sok szinten fonódott össze szakmailag az életünk. Zöldült a sírkert, a madarak is otthon voltak.
Nagyon sokan jöttek el.
És még most is hihetetlen, hogy a koporsóban fekvő, akivel alig egy hete még szerveztünk-terveztünk tényleg elköltözött.
És mindezeken túl egyetlen kérdőjellé mered a hiány: hová ment?
Annyira szeretném, ha ezt a dalt ismerte volna, ha igaz lenne rá vonatkozóan is, ha dúdolgathatta volna magában, amikor véget ért az élete!
Krisztián, hol vagy?
Gyönyörű szervezés, fehér kesztyűs lovagok vették át a koszorút, virágokat, a csendes érkezőket csendes dallam gyűjtötte a megemlékezés köré, sok virág volt és minden nagyon szépen állt a helyén. Ünnepélyes volt a nekrológ, a fájdalom is. A rendezvényszervező nagyon sok szép és kedves gondolatot mesélt el rövid életéről. A higgadtság, a béke, a szeretet, a pozitív gondolkodás, a kompromisszumok megtalálásának embere volt. Most, hogy nincs már itt még jobban látszik, hogy mennyi mindenben ott volt és milyen sok szinten fonódott össze szakmailag az életünk. Zöldült a sírkert, a madarak is otthon voltak.
Nagyon sokan jöttek el.
És még most is hihetetlen, hogy a koporsóban fekvő, akivel alig egy hete még szerveztünk-terveztünk tényleg elköltözött.
És mindezeken túl egyetlen kérdőjellé mered a hiány: hová ment?
Annyira szeretném, ha ezt a dalt ismerte volna, ha igaz lenne rá vonatkozóan is, ha dúdolgathatta volna magában, amikor véget ért az élete!
Krisztián, hol vagy?
hétfő, január 07, 2013
Katimama
is Hazaköltözött az előbb.
Próbálom szépen megfogalmazni, megnevezni a történést. Mert nem hiszem, hogy csak annyi, hogy meghalt vagy elaludt.
Átment?
Megbékélt. Elengedte az életet.
Találkozott Apával, vajon?
Pénteken, amikor találkoztunk meg akartam mondani neki, hogy adja át üdvözletemet neki. Aztán butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán az tűnt butaságnak, hogy butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán arra gondoltam, hogy minek emlékeztessem arra, hogy úgy gondolom ő hamarabb találkozik Vele.
Ma jutott eszembe, hogy miket is szerettem volna még kérdezni tőle. Így, távolról, olyan egyszerűnek tűntek a kérdések. És volt bennük bátorság, ahogy sorra eszembe jutottak. Átsuhant bennem egy lehelletnyi szomorkaság a fel nem tett kérdések miatt, de nyomába eredt a megbékélés és elűzte. Azt hiszem pont elég lesz erre is az Örökkévalóság. Megkérdezni, elmondani, átbeszélni leplek nélkül.
Úgy gondolom, hogy mindent megkaptam, amire szükségem van tőle. És mindent át is adtam, amit tudtam neki.
Mamácska. Egy ideje így szólítottam.
Mamácska érezte, hogy szeretem.
Én is, hogy ő engem.
A 103. Zsoltárral búcsúztunk egymástól pénteken.
1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
Próbálom szépen megfogalmazni, megnevezni a történést. Mert nem hiszem, hogy csak annyi, hogy meghalt vagy elaludt.
Átment?
Megbékélt. Elengedte az életet.
Találkozott Apával, vajon?
Pénteken, amikor találkoztunk meg akartam mondani neki, hogy adja át üdvözletemet neki. Aztán butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán az tűnt butaságnak, hogy butaságnak tűnt és nem kértem meg rá. Aztán arra gondoltam, hogy minek emlékeztessem arra, hogy úgy gondolom ő hamarabb találkozik Vele.
Ma jutott eszembe, hogy miket is szerettem volna még kérdezni tőle. Így, távolról, olyan egyszerűnek tűntek a kérdések. És volt bennük bátorság, ahogy sorra eszembe jutottak. Átsuhant bennem egy lehelletnyi szomorkaság a fel nem tett kérdések miatt, de nyomába eredt a megbékélés és elűzte. Azt hiszem pont elég lesz erre is az Örökkévalóság. Megkérdezni, elmondani, átbeszélni leplek nélkül.
Úgy gondolom, hogy mindent megkaptam, amire szükségem van tőle. És mindent át is adtam, amit tudtam neki.
Mamácska. Egy ideje így szólítottam.
Mamácska érezte, hogy szeretem.
Én is, hogy ő engem.
A 103. Zsoltárral búcsúztunk egymástól pénteken.
1. A Dávidé. Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét.
2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, és megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7. Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8. Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9. Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10. Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11. Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13. A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14. Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15. Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17. De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18. Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20. Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21. Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22. Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!
csütörtök, december 20, 2012
Hamarosan
Karácsony!
A tél észlelése nálam nagymértékben a lakásunk köré gyűlt foltnyi természet, az erkély állapotának változásait követve érkezett meg. A begóniák adták fel legelőször, a muskátli és a mézvirág meglepően hősiesen és sokáig álltak ellen. Saját magam vigaszául, késő őszi felbuzdulásomban ültettem a begóniák mellé/helyére árvácskákat is, amiket azonban a hirtelen érkező fagy és hó térdre kényszerített.
Legnagyobb hirdetőként a tél érkezéséről azonban egyértelműen a hó, a sok-sok hópely adott jelt. Így most már belülről is, naptár nélkül is tudom, hogy csizmát kell húzni, jó meleget.
Készülődéssel telik a december.
Adventi is, de hangsúlyosabban ajándékos.
Az idei téma a kézműves, kézzel-szívvel készített ajándékok sora. Számomra óriási ajándék az ajándékkészítés. Adventben is, máskor is.
Az Ige testté lett, közöttünk lakozott ... teljes kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14)
Emiatt.
A tél észlelése nálam nagymértékben a lakásunk köré gyűlt foltnyi természet, az erkély állapotának változásait követve érkezett meg. A begóniák adták fel legelőször, a muskátli és a mézvirág meglepően hősiesen és sokáig álltak ellen. Saját magam vigaszául, késő őszi felbuzdulásomban ültettem a begóniák mellé/helyére árvácskákat is, amiket azonban a hirtelen érkező fagy és hó térdre kényszerített.
Legnagyobb hirdetőként a tél érkezéséről azonban egyértelműen a hó, a sok-sok hópely adott jelt. Így most már belülről is, naptár nélkül is tudom, hogy csizmát kell húzni, jó meleget.
Készülődéssel telik a december.
Adventi is, de hangsúlyosabban ajándékos.
Az idei téma a kézműves, kézzel-szívvel készített ajándékok sora. Számomra óriási ajándék az ajándékkészítés. Adventben is, máskor is.
Az Ige testté lett, közöttünk lakozott ... teljes kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14)
Emiatt.
szerda, szeptember 26, 2012
Ilyenkor
... azt szeretném, ha estig tartana a reggel csendje, a csend békéje, a béke fénye.
Ezekben az ajándékba kapott csendórákban még minden lehetségesnek tűnik. Még az is, hogy mindez estig kitart.
Ezekben az ajándékba kapott csendórákban még minden lehetségesnek tűnik. Még az is, hogy mindez estig kitart.
kedd, július 31, 2012
hétfő, június 25, 2012
Afelett
való örömömben, hogy végre, véééééégre nem volt muszáj reggel 5-kor kelnem mindenféle lelket-testet boldogító ténykedéssel töltöttem el az időt.
Boldogságomban írásra is vetemedtem - ami a fontolgatás pillanatában sokkal gyümölcsözőbbnek igérkezett, mint megannyi szándék és terv, ami a megvalósítás viharaitól oly sokszor elhervad.
Nem bonyolítom tovább, csak egyszerűen szavakba szerettem volna préselni az egyszerű dolgok felett való sokrétű boldogságom és hálám egy-egy nyomatát.
Boldogságomban írásra is vetemedtem - ami a fontolgatás pillanatában sokkal gyümölcsözőbbnek igérkezett, mint megannyi szándék és terv, ami a megvalósítás viharaitól oly sokszor elhervad.
Nem bonyolítom tovább, csak egyszerűen szavakba szerettem volna préselni az egyszerű dolgok felett való sokrétű boldogságom és hálám egy-egy nyomatát.
péntek, április 20, 2012
A költészet,
A szavak íze és a magyar nyelv zamata.
A szavalás méltósága, a versmondás ünnepe.
A megformált, kimondásra érett mondatok súlya.
A gondolatok rendje.
Az Isten-tisztelet.
Ha kellett.
S nem tudom, hogy megköszöntem-e valaha ezekből bármit is.
Köszönöm.
Emlékké változol, s mint gyökereimet, befed az anyaföld.
Viszlát!
Üdvözlöm Apát!
szerda, április 04, 2012
Újratervezés
Ha tudnám, hogy eltévedtem, újratervezném az útvonalat.
Ha tudnám.
A privát lenullázó programot időben még meg lehetne állítani.
A fel nem akart tenni, de fel-felbukkanó kérdéseket ki tudja megválaszolni?
Valahogyígy.
csütörtök, március 29, 2012
szombat, március 10, 2012
Boglárkás
tavaszodásba lendültem az első tartósabb napsütéssel kezdve.
S ha napsütés és virág mellé még meglepően érdekes emberek társasága is adatik, az élet ilyenkor teljesen élhető és majdnem fenékig tejföl.
Hála a boglárkákért és az életünkbe toppanó emberekért! hétfő, március 05, 2012
Életrevalók
Egy jó film a barátságról, s arról, hogy legtöbb dolog s a személyes világvége is csak nézőpont kérdése.
péntek, január 13, 2012
Három
Most ugyanazt teszem, mint akkor ilyentájt. Nézem a képeket. Emlékezem.
Az emlékezés margóján vizsgálom a szívem. Nincs, ha keresem sincs benne szomorúság. Megbékélés van. Csend.
De ha kereslek emlékeimben, s közel engedem őket magamhoz, visszavágyom az asztal mellé, ahol Te is ott voltál. És az ölelésed helye is üres. És a meg nem élt/ért élmények, amelyekről úgy gondolom, hogy jó lett volna, ha megtörténnek.
És ma úgy gondolom, hogy megkérdezném néha, hogy Te hogy döntenél.
És jó volna tudni, hogy otthon vagy, amikor megérkezünk.
(Kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy nem fogsz.)
A hiányod miatt fáj. Mert különben csend van és megbékélés.
Köszönöm, hogy fájhat, hogy hiányzol s hogy ott vagy az emlékeimben.
szerda, december 14, 2011
Éneklő törött szárnyak
A karácsonyi készülődés rituáélájához tartozik már az a pillanat, amikor előkerülnek a dobozból.
Ma este nem terveztem Karácsonyt kezdeni, de kedvem támadt ajándékokat csomagolni, így az angyalkák is előkerültek.
S ha már itt vannak, miért is ne kezdődhetne már most az Ünnep?
Akkor is, ha némelyiknek törött már a szárnya.
Énekelni törött szárnnyal is lehet.
szerda, november 30, 2011
hétfő, november 28, 2011
Születésnapom
apropóján akaratlanul is számolom-számolgatom az okokat és a indokokat.
Verdiktum: Minden okom és indokom megvan arra, hogy boldog és megelégedett legyek.
Az azértek és a csakazértsé-k miatt és ellenére is.
Csak a miheztartás végett írom le magamnak ezt most ide.
Mert egy év rövid.
És egy év hosszú.
szombat, november 19, 2011
Who shall I say?
And who by fire?
Who by water?
Who in the sunshine?
Who in the night time?
Who by high ordeal?
Who by common trial?
Who in your merry merry month of May?
Who by very slow decay?
And who shall I say is calling?
(Who shall I say is calling?)
And who in her lonely slip?
Who by barbiturate?
Who in these realms of love?
Who by something blunt?
Who by avalanche?
Who by powder?
Who for his greed?
Who for his hunger?
And who shall I say is calling?
(Who shall I say is calling?)
And who by brave assent?
Who by accident?
Who in solitude?
Who in this mirror?
Who by his lady’s command?
Who by his own hand?
Who in mortal chains?
Who in power?
And who shall I say is calling?
(Who shall I say is calling?)
Leonard Cohen
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)