Még mindig

van illata az adventi koszorúnak. Ha elég csendben vagyok, még érzem, még elbódít, még ünnepet varázsol körém.

Mit

lehet mondani, amikor semmit nem lehet mondani?

Csaba t. szavaival

".... A mozgásban lévő Istennek szolgája vagyok. És mint a gyermekkorod játékában, a szaladó gyermek, szeretnélek életadó simogatással megérinteni, hogy életed legyen, és te is mozgásba lendülj, hogy merj magadba fordulva álmokat látni, és azokat társakat keresve bátran megvalósítani. Megtapasztalni azt, hogy milyen csodálatos társa lenni a világot, tiszta, szép vágyaid által beléd irt irányban tovább teremtő Istennek. Krisztus, Isten reális válasza volt az emberiség évezredes adventjére. Jézus léte örök válasz, nem csak a megannyi miértre, hogyanra, hanem a te alapvető örök kérdéseire is. Az élő hit, az erőt adó remény válságban van, és persze ez újabb és újabb politikai, gazdasági kríziseket szül. Hogyan tovább? Hiszem, hogy a világ megannyi kérdésére a válasz benned van, te magad vagy a válasz, melyeket a benned feszülő tiszta vágyakban, álmokban találhatsz meg. A kérdés az, hogy mersz-e magadba nézni, mered kimondani, megfogalmazni a végtelen utáni tiszta sóvárgásaidat? Mered félrelökni, a kufár, csak a vagyonukat halmozni akaró kereskedők csillogó reklámjait, és kimondani mindazt miért érdemes élned, dolgoznod, meghalnod? Mered alázatos partnerségben Istennel tovább teremteni ezt a szép világot? Mersz a gondolkodó, kereső embertársaid sorába állni, hogy te is akár egyetlen dallammal gazdagabbá tedd magadat, és társaidat? Mersz a holnapban nézni, és talán milliók által, a csendes adventi imában kértekre, Isten símogató válasza lenni?

Karácsony van! Mersz szeretetből mások számára megtestesülni? Újból útra kelni? Mosolyogva az emberek kérdéseire, kéréseire, megnyugtató válasz lenni?

Egyetlen dolgot kívánok az új esztendőbe: Merj ezekre a kérdésekre bátran IGENT mondani!"

Idén az advent

számomra két, vasárnap este meggyújtott gyertyalobogásban, és a karácsonyi ajándékok kigondolása-vásárlása-készítése és csomagolása közben volt a leginkább jelenvaló.

Szeretem karácsony előtt azt a pár napot, amikor halmozódnak az ajándékok, majd elkezdhetem becsomagolgatni őket.

Nem tudom, hogy örülnek-e majd a megajándékozottak, de nekem nagy öröm volt előkészíteni a meglepetéseket. S ha nem örülnének is, az sem keserítene most nagyon el. Azt hiszem sokkal jobban tudtam örülni ajándékozásra való készülés közben, mint akkor, amikor én kapok ajándékot.

Jobb adni, mint kapni, de kapni néha nehezebb. (Simon András nagyon szépen ír erről a Kapni néha nehezebb c. írásában - Szeretetközelben, 2004)

Ákos pedig így énekli:

Nincsen más, csak a hit és a dac,

A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.

Igen. A dac is, a hit is marad, ha továbbadom.

És az öröm is. És kapni nehezebb.

Rose of Bethlehem - Selah

Ez is gyönyörű!

The Promise - Michal W. Smith

When Christ Comes

by Max Lucado

If a cluster of us summarized our emotions regarding the return of Christ in one word—what words would we hear? What word would you use?

Discomfort? Likely a popular choice. You’ve been told your mistakes will be revealed. You’ve been told your secrets will be made known. Books will be opened, and names will be read. You know God is holy. You know you are not. How could the thought of his return bring anything but discomfort?

Besides, there are all those phrases—“the mark of the beast,” “the Antichrist,” and “the battle of Armageddon.” And what about “the wars and rumors of wars”? And what was that the fellow said on TV? “Avoid all phone numbers with the digits 666.” And that magazine article disclosing the new senator as the Antichrist? Discomforting, to say the least.

Or perhaps discomfort is not your word of choice. Denial might be more accurate. (Or maybe it’s by denial that you deal with the discomfort?) Ambiguity is not a pleasant roommate. We prefer answers and explanations, and the end of time seems short on both. Consequently, you opt not to think about it. Why consider what you can’t explain? If he comes, fine. If not, fine. But I’m going to bed. I have to work tomorrow.

Or how about this word—disappointment? This one may surprise you, unless you’ve felt it; then you’ll relate. Who would feel disappointment at the thought of Christ’s coming? A mother-to-be might—she wants to hold her baby. An engaged couple might—they want to be married. A soldier stationed overseas might—he wants to go home before he goes home.

This trio is just a sampling of the many emotions stirred by the thought of Christ’s return. Others might be obsessed. (These are the folks with the charts and codes and you-better-believe-it prophecies.) Panic. (“Sell everything and head to the hills!”)

I wonder what God would want us to feel. It’s not hard to find the answer. Jesus said it plainly in John 14: “Don’t let your hearts be troubled. Trust in God, and trust in me. . . . I will come back and take you to be with me” (vv. 1, 3). It’s a simple scenario. The Father has gone away for a while. But he will return. And until then, he wants his children to be at peace.

I want the same for my three daughters.

I left them last night so I could get away and finish this book. With a kiss and a hug, I walked out the door and promised to return. Did I want to leave them? No. But this book needed some work, and the publisher needed a manuscript, so here I am—in a hideaway—pounding a computer keyboard. We have accepted the fact that a time of separation is necessary to finish the job.

While we are apart, do I want them to feel discomfort? Do I want them dreading my return? No.

What about denial? Would I be pleased to hear that they have removed my picture from the mantel and my plate from the table and are refusing to discuss my arrival? I don’t think so.

How about disappointment? “Oh, I hope Daddy doesn’t come before Friday night—I really want to go to that slumber party.” Am I such a fuddy-dud dad that my coming will spoil the fun?

Well, perhaps I am. But God isn’t. And, if he has his way with us, thoughts of his return won’t disappoint his children. He, too, is away from his family. He, too, has promised to return. He isn’t writing a book, but he is writing history. My daughters don’t understand all the intricacies of my task; we don’t understand all the details of his. But our job in the meantime? Trust. Soon the final chapter will be crafted and he’ll appear at the door. But until then Jesus says: “Don’t let your hearts be troubled. Trust in God, and trust in me.”

This is the desire of God.

Az álmok

néha meglepetésszerűen valóra válnak!

Pont tegnap meséltem egy kollegámnak, útközben, hogy mennyire hiányzanak a meghitt, nevetős baráti találkozások és este máris betoppantak hozzánk barátok és nemcsak jókedvet hoztak, hanem pisztáciát és fagyasztott málnát is. Utóbbi a top favorit gyümölcsöm az idén és örökké.

Májköl Dáböljú. Szmissz

Ott voltunk, ott voltunk, ott voltunk!

Debrecenben.

Másfél órás várakozás és ugyanannyi koncert. A Majesty után elutaztam volna Brassóig is, szívesen. Mennyire más élőben! És mennyire otthonos, mégis!

És mennyire jó, hogy ez csak a kezdet!

Van Gogh

CsábítóóóÓÓóóóóóÓ

Szóval lesz ez a koncert és adott az alkalom, nagyon csábulunk, de még a jövő titka, hogy lesz-e belőle valami.

Addig is, csábítunk titeket is!

Részletek itt.

No,

meglett a sorsolás és nem én nyertem el a sálat, hanem valaki más. Pedig titokban reménykedtem.

Sebaj, ezek szerint nem lesz szükségem rá és nem így kell meglepetést szereznem.

Én is

játszom.

Itt ni:



S ha nyerek, nagyon fogok örülni. Én is, más is :)

Péntek délután

villámként hasított belém a felismerés, hogy már csak 1 hét van az iskola-kezdésig.

Két hétre számítottam. Két hétre, szabadságról való hazatalálás utáni két hétre, ami alatt összeszedem magam, lelkileg felkészülök az új egyetemi évre, összerakom az órarendet, rendet rakok a szekrényemben és a könyvespolcon, elpakolom a nyári ruhákat és előveszem a tanári szerepem, előcsalogatom a szunnyadó előadót, valahonnan legbelülről.

Marasztalnám még a vakációt, akkor is, ha nem felhőtlen már és gondtalan, mint régen, mint ahogy a halált is késleltetném majd, ha tudnám, hogy közeledik.

Felgyűröm tehát az ingem újját és ma este nekilátok az órarendnek.

(Csak meghallgatom még előtte Kutless-t párszor, benézek a fb-ra, iwiw-re, eszek még egy csésze fagyasztott málnát, felállok, leülök - mondja meg valaki, mire kell nekem az a sok pótcselekvés?!)

A koppok margójára

What Faith Can Do Lyrics

A kopp és a teljes öröm

A mai maiige (is) annyira hihetetlenül időszerű!

Vajon hogy van az, hogy mindig ennyire aktuális?!

Mostanában sok kipp-kopp akad. Úton-útfélen, de talán mégis több az úton, mint a félén. Mert útközben élünk s valamerre mindig haladunk.

Az egyik tegnapi koppanás egy pár hónapos gumiabroncsba került. Nem tartottam teljes örömnek az eseményt (végül akadt kedves segítség, köszönöm TAL!), de nem tudta elvenni a jókedvem se.

A romániai utak hozzászoktatnak ahhoz, hogy bármire legyek felkészülve. Az úton is, a félén is.

Vajon a többi koppanásnak mi lesz az ára?

A jellemformálás árát is hivatalos árfolyamon, hazai pénznemben fizetjük.

Alább olvasható az ihletforrás:

Kopogtatás

„Teljes örömnek tartsátok!” (Jakab 1:2)

Max Lucado írja: „Amikor a fazekas edényt készít, a szilárdságát úgy ellenőrzi, hogy kiveszi [a kemencéből] és megkopogtatja. Ha »megzendül«, akkor kész. Ha »tompán koppan«, akkor visszateszi. A jellemet is kopogtatással ellenőrzik… éjszakai telefonhívások… mogorva tanárok… odaégett ételek… durrdefektek… »ugye most csak viccelsz?!« határidők. A kopogtatások a legrosszabbat hozzák elő belőlünk… nem elég nagyok ahhoz, hogy valóban krízisek legyenek, de ha bőven van belőlük, akkor vigyázz! Forgalmi dugók… hosszú sorok… üres postaládák… szennyes ruha a padlón… Kopp. Kopp. Kopp. Hogyan reagálsz? Felzendül a hangod, vagy tompán hangzik? Jézus azt mondta: »Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj« (Lukács 6:45), és semmi sem tudja jobban felfedni a szív igazi természetét, mint egy jó kopogtatás… nem a pillanatnyi hőstettek, hanem a kopogtatásokkal teli mindennapi élet. Ha hajlamos vagy inkább tompán szólni, mint zengeni, ne csüggedj! Van remény számunkra, »tompák« számára is. Kezdd el azzal, hogy hálát adsz Istennek… nem egy fél-szívű köszönömöt… de egy örvendező, örömében ugráló, szíved legmélyéből felhangzó köszönetet! Jakab azt mondja: »Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez«. Isten a saját érdekedben kopogtat… próbára vagy téve… és akár tanulhatsz is a kopogtatásból. Tekintsd lehetőségnek a türelmed és állhatatosságod fejlesztésére. Minden koppantás segít vagy árt neked, azon múlik, hogyan használod fel. Figyelj oda a »koppanás-áradatra«… mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor szokatlanul nagy mennyiségű kopogtatásra kell számítania. Nézz szembe velük… készülj fel több imádsággal… ne add fel… és ne feledd: egy koppanás sem jelent katasztrófát. Minden koppantás javadra van, ha szereted Istent, és engedelmeskedsz Neki.”

Torta - sütés nélkül

Nyáron ritkán fűtöm be a lert, pici konyhánk enélkül is hamar felhevül. Elég, ha egy teát főzök, máris megugranak a fokok a hőmérőn.

Ma viszont tortázhatnékom volt, ígyhát elkezdtem keresgélni valami könnyű gyümölcsös receptet. Lehetőleg olyat, amit nem kell sütni.

És lőn.

Találtam egy tortareceptet, olyat ami lert nem is kell lásson. Sőt, lisztet se.

Joghurtos gyümölcstorta a neve, a mindmegette.hu-n akadtam rá.

Az első adagot kicsit izgulva kavargattam, ugyanis a zselatinos dolgok iránt eléggé bizalmatlan vagyok. A javasolt két kanál zselatin helyett végül, a biztonság kedvéért három tasakot kavartam bele, ezért nemcsak szépen szeletelhető, hanem nagyon jól szeletelhető tortám lett.
Az íze nagyon finom, a legtuttibb nyári üdítő torta amit valaha készítettem. Kaptam is érte egy nagy bókot.

Bemásolom a receptet és még csak annyit fűznék hozzá, hogy én kb. fél liter joghurtot tettem bele, kevesebb cukort, egy kis rumot is, és rengeteg gyümölcsöt (friss áfonyát, málnát és nektarint).

(A második adagba nem tettem rumot, csak 1 zselatinom volt kéznél (belefért volna a második is, simán!) és sokkal több gyümölcsöt szórtam (nem kavartam bele, rétegekben szórtam a habra és a legaljára is tettem, mert az lesz a teteje a végén és szebb így). Ez az adag 'könnyebb' lett - legalábbis a szakértők szerint.)


Kép nem készült, mindmegettük.

Hozzávalók:

• 3 pohár joghurt
• 12 evőkanál cukor
• 2 evőkanál étkezési zselatin
• 1 csomag vaníliás cukor
• 4 dl tejszín
• 25-30 dkg gyümölcs

Elkészítés:

A joghurtot, cukrot, zselatint, vaníliás cukrot összekeverjük, meglangyosítjuk, majd lehűtjük. A felvert tejszínt és az összedarabolt gyümölcsöt hozzákeverjük, és fóliával kibélelt formába öntjük. 2-3 órára betesszük a normál hűtőbe. Tálaláskor tálcára borítjuk. Szépen szeletelhető.

Határidős nyertesek

nek nevezhetnénk azokat, akik a 86-os kiíráson nyertek. A kód alapján kideríthető, hogy akik a nyertes listán szerepelnek, mind a határidő hosszabbítás után adták le a pályázatot.

Ők a kivételesek, akik miatt meg lehet toldani még egy héttel a kiírást az utolsó 2 órában csak azért, hogy nyerjenek.

Gratulálunk nekik, a Kivételeseknek.
A határidőre benyújtott pályázatok pedig fújják fel, minek is léteznek?!

Éljen, éljen a korrupció!

Három plusz egy

Szeptember 18-án 3 + 1 eseményre vagyunk hivatalosak. Mindegyikre szeretnénk eljutni, mindenki, aki ünnepel fontos nekünk. Még nem tudom, hogy miként tudunk majd megoszlani az események között, de már most kitaláltam az ajándékok egy részét (és keresek csíkszeredai segítséget az ideszállításhoz :) - reklám vége), s aztán a neves napon valahogy csak eljutunk velünk minden címzetthez. Ha pedig nem akkor, valamikor majd később és megnézzük közösen az albumot.

Katafolt (ő az egyik segítségem a meglepetések szerzésében, de pssszt, ez titok!) szerint ebből filmet kellene forgatni.

Film valószínűleg nem készül (rólunk), pedig a címe lehetne pl. A boldogság csűstől jön vagy Három esküvő és egy keresztelő.

A lüdércek

a sógorfiak, vagy talán Kistarisznya vagy mind együttesen leborították az este a borospoharat épp amikor a borozós, csitt-csatt, csitt-csatt-os résznél tartottam. Szerintem megszomjaztak és ha már kéznél volt a pohár váratlanul belekóstoltak.

A pohár felborult, széttörött és a szilánkokon át kifolyt a bor Kistarisznya betűire.

A széttört poharakban nem marad meg a tartalom.