Tájerd

azaz fáradt vagyok. Nem úgy mint az anyukák, akiket minden éjjel felébreszt a csemetéjük s ettől lassan-lassan krónikusan fáradtak lesznek, hanem nem is tom hogyan, olyan hátgerincfájósan, nincs-kedvem-elkezdeni-egy-újabb-feladatot módra, alig tudom rászánni magam, hogy elődszedjem a holnapra valókat, hogy felkészüljek az óráimra, hogy kezembe vegyek egy könyvet, a telefont vagy megnyissam a gmailt, hogy leveleket írjak.

Hétvégén Csíkban voltam, tanfolyamon, s mivel szombaton és vasárnap 8.3o-tól este 7-ig tartott nem is vettem észre, hogy hétvége van. Két éccakát aludtam a Koronán, s bár aludtam szinte végig nem pihentem ki magam s máris kezdődött az új hét, sok-sok feladattal.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Ma ezt (is) énekeltük a templomban, az évnyitón:

Az úr csodásan működik,
De útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében,
Formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl,
Mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli,
Rügyet fakaszt az ág.
S bár mit sem ígér bimbaja,
Pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja őt,
Annak választ nem ád.
De a hívő előtt az Úr,
Megfejti önmagát.

Ne félj tehát, kicsiny csapat,
Ha rád felleg borul.
Kegyelmet rejt, s belőle majd,
Áldás esője hull!
Bízzál az Úrban, rólad Ő,
Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt,
Szent arca rejtezik!

Szomorú vagyok,

ha belegondolok.


Sírnék, de a könnyek erre most nem hoznának enyhülést.
Panaszkodnék, de nincs ki meghallgasson, s ha volna sem értené, hogy miről beszélek.
Szétrúgnám a falakat, de akkor nem lesz hová visszamennem.
Abbahagynám, de az meghátrálás.
Hallgatnék, de megfulladok.

Nem értem, megint nem értek dolgokat.

Reménykedem, mert nincs más választásom.

Ha nem jártatok még Szebenben,

avagy Hermannstadtban, Sibiu-ban, alias Európa (egyik idei) Kulturális Fővárosában, tegyétek meg mielőbb.

Ha nem találnátok hirtelenjében okot rá - írom, hogy október 22-28. között ott szervezik a 9. Vizuális Antropológia és Dokumentumfilm Fesztivált. Ha nem csábítana el a filmek témája, olvassátok el mégeccer az ismertetőt, de ha amiatt aggódnátok, hogy nem lesz hol aludnotok, akkor jelentkezzetek időben és biztosítanak szállást nektek. Két szép szemért.

Ha ez sem győzött meg, mutatok néhány múlt héten készült képet.

Ha ez sem ... menjetek és járjatok utána magatok! :)

Brukenthal ház, Városháza, Templom

Ugyanaz távolabbról
Álmos, kopott, édes kicsi házikók
Kábelmentesen szebb volna, de így is cuki :)
Hát nem csodálatos?!
Főtér
Főtér
Városháza

Nyújork, MoMA

Klimt - A park
Látni kell!

Dan Perjovschi
Élmény!
Things to do - Things I like to do :)

Lazaaaaaaaaaaa

Ja, és még valami!

Tegnap egyik kolleganőm mondata úgy rátette a pontot az i-re egy mondatával, mintha az mindig is ott lett volna.

Miközben sopánkodtam azon, hogy ejnye-bejnye és irgum mennyit blogozok és ezzel hogy eltelik a drága időm aszondta nekem, hogy dehát valami élvezet is legyen már az életben!

Nem biztos, hogy ezt a szót használta, de valami hasonlót. A lényege ez volt. Felszabadítóan ez!

Mostanában nem találom a helyes arányokat és mértékeket a napi teendőimben. Miközben elég sokat dolgozom folyton azon stresszelek, hogy nem eleget és hogy mennyit kéne még!
S ettől persze nem javul a teljesítményem, de az önértékelésem rohamosan közeledik a padlót fogáshoz.

Elfelejtettem, hogyan kell kikapcsolódni. Brrrrrrrrrrrr.

Zezaz

A délelőttöm futkározással telt, s közben jónéhány dologra csodálkozhattam rá.

A Romtelecom megváltozott. Újjászületett. Felismerhetetlenül kedvesek és operatívak, s az ajánlatuk sem rossz!

Vannak még rendes emberek a világon! Mint például a kulcsos bácsi. Kulcsmásolós. Amellett, hogy pontosan dolgozott aranyos is volt és megtudtam tőle sok kulcsos titkot. Pl. azt, hogy nem mindegy, hogy milyen gyűrűre vannak téve a kulcsok és az sem, hogy milyen irányban. Mind egyirányba kell nézzen, kérem, hogy a táska selyembélését vagy a zsebünkét ne szakítsa ki. Rendszerezni pedig úgy lehet, hogy minden összetartozó kulcsot egy kisebb karikára teszünk s az összeset együtt rá egy nagyra. A karikákat Spanyolországból rendeli. Most, hogy van internet, katalógusok s ilyenek, hiába ajánlgatják neki a szemben lévő gyárban dolgozó munkások a lopott portékát, ő inkább megrendeli a jóminőségűt messziföldről. Ilyeneket tudtam meg tőle s igazán élveztem a kulcsmásolás minden felvonását. Váradiaknak ajánlom figyelmükbe a bácsit, tud zár után is készíteni kulcsot. S az egyetemek is nála másoltatnak kulcsot. És számlát is ad. No. Még valami róla? :)

A nénike is aranyos. Egy hete ismerem, de a fél családfáját elmesélte. Meglepő módon nem idegesít. Most épp sztorihallgatós kedvemben vagyok. Élvezem, hogy a "külvilággal" ilyenfajta kapcsolatom is van. Hiányzik időnként a hétköznapok realitásáról való beszélgetés s az, hogy meséljenek nekem ilyeneket.

Ezért élvezek Nelly nénihez, a manikűröshöz is menni. A legjobb szakember, aki az én kezemhez nyúlt eddig, de ennél több is! Mesél! Most épp unokája született, akit nem ismerek még, de picit mégis, mert közelről (fül)"tanuja" voltam fejlődésének és születésének említésreméltó mozzanataival.

A törzscipősboltomba kínos volt betoppanni ma. Későre vettem észre, hogy a nénikének épp nagyon rossz híreket közöl a valakije s utólag bosszant, hogy olyasmikkel zaklattam, hogy nincs-e ötlete, micsináljak a cipőmmel, ami szorít, pedig negyvenes és balbalabala.... hasonló apróságok. Későre jutott eszembe kisipircolni észrevétlenül a boltból.

Néha kedvem szottyan úszni menni, de nem egyedül és még senkit nem találtam, aki jönne velem. Enivoán?

Tud-e valaki valamilyen hatékony kedvcsináló csodaszert?

Eső után ....

Eszembe jutott közben, hogy eső után nemcsak köpönyeg van. Hanem szivárvány is.

Start.

Sokat nem változtam a nyáron! Pedig megfordult velem és bennem néhányszor a világ s azt hittem, hogy pördülés közben kerültek dolgok a helyükre is. De úgy tűnik, hogy vannak dolgok, amikben nem változom.

Pl. a "tikkjeim" is megmaradtak: ha kell-ha nem szótpótlónak és gondolkodás-szünet gyanánt szemtelenül sokszor használom a "gyakorlatilag" szót. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. olyankor, amikor nem igazán tudom, hogy miként fog véget érni egy kalandba bocsátkozott mondatom :D.
Jó érzés újra egyetemre járni! Öröm látni, hogy egyre népesebbek a folyosók és a termek is visszakapják régi és új lakóikat. Biztosabbak a lépteim most, hogy határozott célpontja van a jövés-menéseimnek. Kevésbé jó viszont az, hogy időnként minden jó szándékom ellenére nem tudom megtörni a jeget, s bár szeretném - a tekintetek ridegségének elolvasztásához nem találom meg időben a varázsszavakat ... Eső után köpönyeg.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,

habzó éggel a tetején.

(József Attila - Ars poetica)

Kezdődik, most már tényleg...

Iszonyúan álmos vagyok és kugliznak már a szemeim az egész napi gép előtt való ücsörgéstől, de annyit még leírok ide, hogy kérem szépen megírtam a recenziót ma végre-valahára és ma este még annyira is futotta a jókedvemből, hogy véglegesítettem a szemináriumi tematikákat erre a félévre, ugyanis bárhogy számolom eltelt a nyár és ha ráhangolódtam, ha nem, teccik-nemteccik holnap kezdődik az új tanév.
Nemtom mit fogok mondani a diákoknak, kicsit elszoktam ettől a műfajtól a nyáron, de remélem belejövök lassan. Örömömre, ebben a félévben alig lesz plusz órám, ami tökéletes időzítés, ugyanis egy halom konferencia meg óperencia és miegymás van kilátásban mostanság, csak győzzem őket végiglátogatni.
Kezdődik. Nincs mese! Dehát kicsit várom is már, szóval nem nyafogok többet.

Vasárnap

Nagyrészt pihenéssel telt. Alvás kevés fért bele, mert megszólalt a telefon, de lassan gyógyulgatok. Egyre cseppfolyósabbak a hapciim, ami asszem jó jel.

Sötétedés után gyertyát gyújtottam, behuppantam a kedvenc fotelünkbe és Gyufaárus lányt meg Polcz Alain-t hallgattam, amint felolvassa az Ideje az öregségnek c. írásait.

Szeretem a csendet, az élettel teli és élettől színes hangot, szeretem, ha mesélnek nekem az Élet dolgairól.

Ezt is felolvasta:

Teréz anya: Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!
Az élet szép - csodáld meg!
Az élet boldogság - ízleld!
Az élet álom - tedd valósággá!
Az élet kihívás - fogadd el!
Az élet kötelesség - teljesítsd!
Az élet játék - játszd!
Az élet vagyon - használd fel!
Az élet szeretet - add át magad!
Az élet titok - fejtsd meg!
Az élet ígéret - teljesítsd!
Az élet szomorúság - győzd le!
Az élet dal - énekeld!
Az élet küzdelem - harcold meg!
Az élet kaland - vállald!
Az élet jutalom - érdemeld ki!
Az élet élet - éljed!

Ápdéjt

Levente blogjára tévedtem a bejegyzés után és olyan, de olyan szépen írt a spagetti-főzésről, hogy mikor a pószt végére értem, futottam is a konyhába vacsorát készíteni. Öt percen belül rotyogott is a spagetti a vízben, gőzölgött a konyha a paradicsom- és a bor illatától, sercegett a hagyma az olajban és mindezek közben fél kézzel kavargattam a hozzávalókat, a másik féllel pedig terítettem az asztalt vacsorához. Gyertyát gyújtottam és még a megmaradt két árva borospohárról sem feledkeztem meg - úgy, ahogy mostanában szinte mindig.

Nagyon fincsi lett a vacsoránk, köszi Levi az ötletet! Máskor is jöhetnek az ötletek, mert időnként elfelejtem, hogy miket is lehet főzni. :)

UI. Ittatok már ribizlibort? Nyammmmmmmmmmmmmmmmmmmi. Kár, hogy mindig elfelejtem, hogy van a hűtőben, vagy olyankor jut eszembe, mikor nem ihatom (reggel :D vagy melóbaindulás előtt :) ).

Hapciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Márai írja a Füves könyvben valahol, hogy időnként csak úgy ki kell venni egy szabadnapot és akkor is, ha makkegészséges az ember, az ágyban kell dögleni egész nap. Na jó, ő szebben írja, de ez a lényege. Aszondja, hogy azért, hogy ne merüljön le a szervezet, hogy ne legyen beteg. Így kell megelőzni.
A Biblia a hetedik napot szánja pihenőnapnak, és tudósok is bebizonyították, hogy mennyivel jobb nekünk, ha rendszeresen pihenünk.

No, ennyi felvezető után csak annyit akartam írni, hogy épp hapcizom és két napja nyomom az ágyat. Az este jól be-fokhagymáspirítóskenyereztünk, most hársfateát szücsölgetek és próbálom elhallgattatni a lelkiismeretfurdalásom, ami a két fontoslettvolna-el-nem-végzett-munka miatt nem hagy nyugodtan gyógyulni. Azaz aludni, mert nekem az a gyógyszerem minden bajomra.
Hapcííííííííííí.

Sakk

Nem tudok sakkot játszani, mégis egy hete újra sakkozom. Azaz órarendet gyártok. Többször is úgy tűnt, hogy megvan a végleges verzió, ahhoz, hogy egy telefonhívás vagy email feje tetejére borítson minden elképzelésemet. Nehezen jöttem bele, de aztán annyira, hogy a vége felé pár órát csak szépítgetéssel töltöttem. Meg azzal, hogy mindenféle óhajnak és sóhajnak megpróbáltam eleget tenni. A diákok ébrenléti és evési, illetve szórakozási szokásainak, nyilván. A tanárok sportolási szokásait is figyelembe véve, meg az esztétikai- és fényigényt is, ám ezeket csak kismértékben, mivel nincs minden termünk napos oldalon és a földszinten, szóval néha sötét lesz és emeletet is kell majd mászni azért.
Az előbb küldtem ki a kedvesebbnél kedvesebb kollegáknak a remekművet azzal a megjegyzéssel, hogy szóljanak, ha van panaszuk ellene(m). Csak remélni tudom, hogy nem lesz, mert nem tartozik ez a műfaj a hobbyim közé. És azt sem viselem jól, ha neheztelnek rám.
Inkább meg kéne tanulnom sakkozni. Bár most, hogy összeállt mégis, a jól végzett munka öröme bizsereg a homlokomon. Jó érzés - az órarendszerkesztők biztosan tudják milyen!

Szeretnék a mégmindigmegnemírt recenzió felett is így örülni holnap este. És jól sakkozni az idén a kapcsolataimban is.

Pár gondolat

Jó két napot blogok olvasásával töltöttem. Persze, nagy lelkiismifurdik közepette, mert legalább tizenöt ennél fontosabb dolgom lett volna, de valahogy hiába tiltottam le magam a messengerről mégsem sikerült kevesebb időt töltenem a neten való bóklászással.

Most pedig nyakamba vannak zúdulva a feladatok, nem is írom, hogy mennyi s mikorra,

csak azt a pár gondolatot, amiről majd eccer bővebben is írok talán.

Ma este láttunk egy filmet. Nagyon sokat nevettem rajta! Meglepett, hogy ezt a témát így dolgozzák fel hallivúdban. Kellemesen lepett meg. Guglizzatok utána :) (= Google it!)

Más.
Bagattell dolognak tartottam időnként azt, hogy Jézus többször is emlegeti, hogy majd közbenjár értem az Atyánál, s ha nem szégyellem Ő sem fog majd szégyellni az Atya előtt, stb. Mostanában egyre jobban érzem ennek az igéretnek a súlyát, fontosságát. És tudok hálás lenni azért, hogy van protekcijóm a mennyben!
Még nem értem igazán most sem, nem tudom felfogni a mélységeit és magasságait, de egy-egy élethelyzetben annyira kézzelfoghatóvá válik, hogy mennyire fontos a közbenjárás, az, hogy valaki ajtót nyisson előttünk egy idegen előtt, hogy időnként résnyire bevillan a tett s az igéret jelentősége. Szótlanul hagy.
S valahogy ugyanígy voltam azzal is amit az emberré válás, a kereszthalál jelentett. Meglepő élethelyzetekben oszlik el - pillanatok erejéig - a köd az esemény jelentőségéről. Hm.

Határok

Jábes imája:
Bárcsak megáldanál és kiszélesítenéd határomat, és velem lennél, és minden veszedelemtől megoltalmaznál, hogy ne érjen engem fájdalom!
És megadta Isten néki, amit kért. (1Krón 4:9-10)

Nem tudom miben mérte le Jábes az áldást, a határok kiszélesedését, de biztos kézzelfogható volt, ha úgy értékelik, hogy Isten megadta nekik amit kért.
Néhány éve jelent meg az ITM-nél a Bruce Wilkinson által írt, Jábéc imája c. könyv. Megvettem, elolvastam és tényleg azt hittem, hogy ha őszintén kérem Isten engem is tud ilyesmiben részesíteni. Határok kiszélesítése, oltalom, áldás, fájdalommentes élet. Csábító! Ki ne szeretné, ha Isten neki adna pozitív választ egy ilyen kérésre?!
Vártam tehát a csodát.
S az történt, hogy rengeteg olyan esemény történt velem, amelyek nem kicsit szomorítottak el: életem elég nagy lépései vezettek zsákutcába, nem nyílt rózsa minden reggel az asztalomon, nem töltődött újra magától a pénztárcám és fájt időnként úgy a szívem, mint ahogy sose gondoltam, hogy fájhat.
Elkönyveltem, hogy Jábes okosabbügyesebbjobbszentebb volt, ha őt megáldotta Isten.
A napokban azonban, ahogy átgondoltam a teendőimet úgy tűnt, hogy igencsak bokrosak, szerteágazóak lettek.

Mi más ez, ha nem határok kiszélesedése?

Miért érzem akkor mégis úgy, hogy távolodom Istentől és egyre kevésbé látom a tekintetét? Újra és újra rádöbbenek, hogy nem ismerem, hogy az eddig oly sziklaszilárdan vallott dolgok darabokra hullnak és egyre jobban mozog a talaj a lábam alatt. Miért kell újra meg újra megtanulnom a régóta vallott hitem?

Kérdések halmaza van bennem. S egyre bizonytalanabbak a válaszaim.

Polcz Alain elment

Márta írta a blogjában, hogy meghalt Polcz Alain. Alig találtam neten erről többet, levelezőlistára se jött semmi, cst-s kollegák se reagáltak semmit, Csilla néni sem mondta tegnap, amikor beszéltünk. Nagyon furcsa. Amikor tavaly találkoztam vele a cst-s vándorgyűlésen azt hittem, hogy minimum egy órára megáll a Föld forgása, ha elmegy. Sugárzó, mélységes gondolkodású ember. Az Egész lényeddel c. könyve kapcsán készítettek vele ott egy interjút, azt hallottam. Élmény volt úgy olvasni aztán a könyvet, hogy a sorok közé bevillant időnként a tekintete, egy-egy mozdulata. Néha szeretettem volna, ha egy ilyen ember közelében élhetnék egy kicsit.

Legelőször egy szakácskönyvét olvastam. Főzzünk örömmel a címe. Házasságunk legelején kaptam kölcsön Babitól és emlékszem, hogy úgy olvastam ki, mintha regény volna. Egy délután alatt. Egész konyhatündérkedésemet meghatározza azóta is ez a könyv. Valahogy kilazította bennem a görcsöket a konyhával kapcsolatosan és elhitette velem, hogy nem is az a legfontosabb, hogy mit és miből főzök, hanem az, hogy miként. S hogyan tálalom. Bátorrá tett merészen kombinálni és nem megijedni, ha épp elfogyott valami.
Nembajhanincsbenne-tégybelemást elv alapján főzök azóta is. S még élünk :).

A hírt keresve ma reggel egy naplórészletére akadtam. Sajnálom, hogy eltávozott. Nem gondoltam volna tavaly, hogy akkor látom először és utoljára is.

A könyveiről itt lehet olvasni.

"Az a valami, amit halálnak nevezünk, átlépés egy másik minőségű és formájú életbe, egy materiális, fizikai létből egy szellemibe. Csakhogy az utolsó órák és percek nagyon fontosak. Eldönthetik, meghatározhatják az örök élet helyét és minőségét" .

"Az élet nem a halállal végződik" - vallja. Örülök, mert akkor találkozunk.

Recenzapánik

Recenzálnom kell egy könyvet és újra előtört belőlem a nemtudommegcsinálni bénító, torokszorongató vulkánja. A füstje feltkeredik az agysejtjeimig, csípi a szemem, remegővé teszi a kezem. Másfél hetem maradt még. Úgy érzem, hogy mindent elfelejtettem. A lépéseket is, amelyek kivezetnek a verem mélyéről. Hosszabb tíz percnél. Ilyenkor félek és virágárus szeretnék lenni inkább.

A válságos tízpercekről (Márai Sándor)

"Minden életkornak, minden életszakasznak, igen, minden napnak vannak válságos tízpercei, mikor mindaz, amit addig tűrhetően elviseltél: munkád, környezeted, hiányérzeteid, vágyaid, természeted - egyszerre, átmenet nélkül elviselhetetlennek tetszik. Ez a válság erős, mint egy robbanás.
Munkád fölé hajolsz, s egyszerre érzed az eddig elvégzett feladat tökéletlenségét, a reád várakozó feladatok méreteinek és igényeinek tűrhetetlen reménytelenségét. Életed fölé hajolsz, s mint a vízbe fúló, látod mindazt, összesűrítve, egyetlen pillanat örvényében, amihez gyáva, lusta, hazug, vagy önző voltál, s ami most áradással és fulladással fenyeget.
Ez a válság, ezek a tízpercek, ezek az élet- és munkaveszélyes pillanatok a múló idővel mind hevesebben térnek vissza. Megesik, hogy naponta.
Ilyenkor tudjad, a válságok időhöz kötözöttek; figyeld szíved és órád mutatójét. Mint akit roham kínoz, s tudja: a rohamoknak ütemük és kimért idejük van. Hagyj föl rövid időre munkáddal, lazíts napjaid rendjén, iparkodj hanyag és alázatos lenni.
A tízperc elmúlik. A munka és az élet, amíg közük van egymáshoz, megmaradnak."
(Márai Sándor: Füves könyv. Helikon Kiadó, 2000. 64-65. oldal)

Bern nem maradhat ki. Gyönyörűszépséges