Steven Curtis Chapman: Speechless

Speechless
Eph. 2:4-7; 1 Jn. 3:1; Psalm 66:1-5; Hab. 2:20

My words fall like drops of rain.
My lips are like clouds.
I've said so many things
Trying to figure you out.
As mercy opens my eyes
my words are stolen away.
At this breathtaking view of your grace

And I am speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace.
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless

So what kind of love can this be
That will trade heaven's throne for a cross
To think that you still celebrate
For finding just one who was lost.
To know you rejoice over us
The God of this whole universe.
It's a story too great for words

And I am speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace.
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless
We are speechless

Oh, how great is the love
The Father has lavished upon us
That we should be called
The sons and the daughters of God

We are speechless
(We stand in awe of your grace)
so amazed
(We stand in awe of your mercy)
You have saved us
(We stand in awe of your love)
from the grave
(We are speechless)

We are speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless

We stand in awe of your cross
We stand in awe of your power
We are speechless
We stand in awe of your grace
We stand in awe of your mercy
We stand in awe of your love
We are speechless

written by Steven Curtis Chapman & Geoff Moore

Esti cica-látogatás: Tăvălici, Joseph&Teo cicája

Friends are forever: Júliával Karlstejnban

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram,

nem csodákért és látomásokért fohászkodom,

csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,

hogy a napok sokféleségében és forgatagában

idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,

elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz,

hogy ne csak átfussak az életen,

de értelmesen osszam be napjaimat,

észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,

hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,

hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések

az élet magától adódóráadásai,

amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,

akinek van elegendő bátorsága és szeretete

az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg,

azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,

hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,

hogy a kellő pillanatban ésa megfelelő helyen

- szavakkal vagy szavak nélkül -

egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok,

hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

József Attila: Óda

ÓDA

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifjú nyár

könnyû szellõje,

mint egy kedves

vacsora melege,

száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz

-idesereglik,

ami tovatûnt,

a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét

-homlokod fényét

villantja minden levél.

Az úton senki, senki,

látom,

hogy meglebbenti

szoknyád a szél.

És a törékeny lombok alatt

látom elõrebiccenni hajad,

megrezzenni lágy emlõidet

és- amint elfut a Szinva-patak

-ím újra látom,

hogy fakad

a kerek fehér köveken,

fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövõ, fondor magányt

s a mindenséget.

Ki mint vízesés önnön robajától,

elválsz tõlem és halkan futsz tova,

míg én, életem csúcsai közt,

a távol

közelében,

zengem, sikoltom,

verõdve földön és égbolton,

hogy szeretlek,

te édes mostoha!

3

Szeretlek,

mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek,

mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek,

test a nyugalmat!

Szeretlek,

mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod,

mozdulatod,

szavad,

õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves,

szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben.

Ízed,

miként a barlangban a csend,

számban kihûlve leng

s a vizes poháron kezed,

rajta a finom erezet,

föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?

Miféle lélek és miféle fény

s ámulatra méltó tünemény,

hogy bejárhatom a semmiség ködén

termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,

alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

reszketnek szüntelen.

Viszik az örök áramot,

hogy

orcádon nyíljon ki a szerelem

s méhednek áldott gyümölcse legyen.

Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg áthímezi,

finom fonalát

csomóba szõve,

bontva bogját

-hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját

s lombos tüdõd szép cserjéi saját

dicsõségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,

csillagképek rezegnek benned,

tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

sürög millió élõ állat,

bogár,

hinár,

a kegyetlenség

és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong

-tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,

úgy hullnak eléd

ezek a szavak.

A lét dadog,

csak a törvény a tiszta beszéd.

De szorgos szerveim,

kik újjászülnek

napról napra,

már fölkészülnek,

hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -

Kit két ezer millió embernek

sokaságából kiszemelnek,

te egyetlen,

te lágy

bölcsõ, erõs sír, eleven ágy,

fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!

Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,

ver a szívem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihûl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Íme a kendõ, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

Gyanta, 2005

Memento

Litohoro - Formák és formátlanságok

2005. szeptember

Paralia Katerini - Napfelkelte

2005. szeptember

Paralia Katerini - Ladik
2005. szeptember
Olympos - Időzítés
2005. szeptember

Robogón - Paralia Katerini
2005. szeptember

Ehrenkirchen határán - Pihenő

2007. január

Phillips Craig and Dean - Table Of Grace

Hear the good news,
you’ve been invited

No matter what others may say,

Your darkest sins will be forgiven

You will always have a place.

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full and it’s never too late.

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace.

So come weak, and heavy hearted (heavy hearted)

Don’t try to hide your earthly scars.

In His eyes, we all are equal (yes, we are)

Don’t be afraid, come as you are.

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full, and it’s never too late.

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace.

(Instrumental break)

So let the first become the last

Let the poor put kings to shame.

Their willing hearts will be their treasure

By the power of Jesus’ name!

At the table of grace the cup’s never empty

The plate’s always full, and it’s never too late!

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full, and it’s never too late

To come and be filled with love never ending:

You’re always welcome at the table.

Everyone’s welcome at the table of grace.

Michael W. Smith: Oh Lord, you're beautiful

Oh Lord, you're beautiful

Your face is all I see

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

Oh Lord you're beautiful

Your face is all I seek

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

Oh Lord

Oh Lord, you're beautiful

Yes you are

Oh Lord

Yes you are

Written by Keith Green

A moment to remember

Gondolatok a szeretetről és a szerelemről

Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13. rész - A Szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok

vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égő áldozatul,

ha szeretet nincs bennem,mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes,

a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik,

nem is kevély.

Nem tapintatlan,

nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél,

mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,

a nyelvek elhallgatnak,

a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,

és töredékes a prófétálásunk is.

Ha azonban elérkezik a tökéletes,

ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,

úgy gondolkoztam, mint a gyermek,

úgy ítéltem, mint a gyermek.

De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,

akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

akkor majd úgy ismerek mindent,ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,

ez a három,

de közülük

legnagyobb

a SZERETET.

Gabriel García Márquez - Gondolatok

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged,

ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod,

hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni.

Még akkor sem, amikor szomorú vagy.

Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja,

hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani,

tehát nem szabad feladnod a hitet.

Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol,

akitől azt reméled hogy ismer téged.

(részlet a Merengő válogatásából)

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz,

hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.

Saint-Exupéry

Innen és innen.

Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra

Mondd újra

s újra mondd

és újra mondd,
hogy szeretsz!

Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül,
ha a lombújul tavasszal,
s kizöldül a mag.

Egyszeri szó,

mint szellem hangja,
vaksötétben zeng el,
és kétség borong
nyomában.

Ismételd... szeretsz...

Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres,
az ég túl sok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, újrázva...

Beszélj,
de ne feledd,
hogy némán is szeress...

Taníts, Uram, meghajlani + 1 kép 2005-ből

Taníts, Uram, meghajlani,

mint szélben az aranykalász!

Hajoljak meg, ha Szent Lelked,

reám fuvall, s porig aláz.

S dacos szívem ha ellenáll,

midőn a Lélek rám lehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

Mint bősz hullám, mely megtörik,

ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

amint Tebenned partot ér!

Agykontroll

Ma szóba került messengeren az agykontroll témája, miközben egy diákkal beszélgettem. Keveset tudtam erről, de annyit határozottan, hogy semmi köze nem lehet az Istenhez és az őt félőkhöz.

Íme egy jó írás ebben a témában. Alapos, határozott, leleplező:

http://www.plebania.net/img/hittanterem/811/0_Agykontroll.doc

Imádság

143. Zsoltár

Részletek

"Uram, hallgasd meg könyörgésemet,

figyelmezz imádságomra;

hûséged és igazságod szerint hallgass meg engem.

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
Feléd terjesztgetem kezeimet;

lelkem, mint szomjú föld, úgy eped utánad.

Siess, hallgass meg engem Uram!

Elfogyatkozik az én lelkem.

Ne rejtsd el orczádat elõlem,

hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Korán hallasd velem kegyelmedet,

mert bízom benned!

Mutasd meg nékem az útat,

melyen járjak,

mert hozzád emelem lelkemet!

Uram, hozzád menekülök!

Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem,

mert te vagy Istenem!

A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért,

vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!"

90. Zsoltár

Részletek

"Taníts minket úgy számlálni napjainkat,

hogy bölcs szívhez jussunk.

Térj vissza Uram! meddig késel?

Könyörülj a te szolgáidon.

Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel,

hogy örvendezzünk és vígadjunk

minden mi idõnkben.

Vidámíts meg minket

a mi nyomorúságunk napjaihoz képest,

az esztendõkhöz képest,

amelyekben gonoszt láttunk.

Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon,

és a te dicsõséged azoknak fiain.

És legyen az Úrnak,

mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk,

és a mi kezünknek munkáját

tedd állandóvá nékünk,

és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"

Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Dsida Jenő

TEKINTET NÉLKÜL

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.

A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.

Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérezõ kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.

És este a tûzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erõsítõ,
vigasztaló
igét:
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.

Füle Lajos: Voltam-vagyok

Füle Lajos

VOLTAM – VAGYOK

Voltam Tamás – kételkedõ,
Simon Péter – hûtlenkedõ.
Heródes is – véres kezû,
Pilátus is – ítélkezõ,
Barabbás is – halál fia…
Értem kellett meghalnia!
– S vagyok, vagyok – ISTEN fia.

M.W. Smith: Grace

M.W. Smith: Grace

I was lost when ya found me here
You pulled me close and held me near
And I'm a fool but still you love
I'll be your fool for the king of love

He gave me wings so I could fly
And gave me a song to color the sky
And all I have is all from you
And all I want is all of you

It's grace, grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Shines on me

And there've been days when I've walked away
Too much to carry
Nothing left to say
Forgive me Lord when I'm weak and lost
You traded heaven for a wooden cross

And all these years you've carried me
You've been my eyes when I could not see
And beauty grows in the driving rain
Your ode of gladness in the times of pain

It's grace, your grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Your grace, your grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Shines on me oh yeah
Shines on me
Shines on me
I'm everything with you
Shines on me
Shines on me
It's your grace
Shines on me
Your grace
Oh

M.W. Smith: How to say Goodbye

M.W. Smith: How to say Goodbye

Tell me when the time we had slipped away
Tomorrow turned to yesterday
And I don't know how
Tell me what can stop this river of tears
It's been building up for years

For this moment now
Here I stand
Arms open wide
I've held ya close
Kept ya safe
Till you could fly

Tell me where the road ahead is gonna bend
And how to harness up the wind
And how to say goodbye
Tell me why
Why does following your dreams
Take you far away from me
And I knew that it would
Tell me how to feel the space you left behind
And how to laugh instead of cry
And how to say goodbye

Here I stand
Arms open wide
I've held ya close
Kept ya safe
Till you could fly

Tell me where the road ahead is gonna bend
And how to harness up the wind
And how to say goodbye

M.W. Smith: Come See

M.W. Smith: Come See


Come see
Come see with spirit eyes
Come see
The door is open
Come near
Come weary and ashamed
Come near
His arms are open
His arms are open


Come live
Come live in freedom here
Come live
The chains are broken
Come rest
Come take his gift of grace
Come rest
The word is spoken
The word is spoken

Come see
Come see with spirit eyes
Come see
The door is open
Come home
Come lay your burdens down

Come home
His arms are open
His arms are open
His arms are open


[Choir]

His arms are open
His arms are open
His arms
Are open


[M.W.S.]

His arms are open
His arms are open

[With choir]

His arms his arms his arms
Are open
His arms are open
His arms
Are open
His arms are open

His arms
Are open
His arms are open
His arms
Are open


The chains are broken
The chains are broken
His arms are open
His arms are open

Yeah!

Oh!