A vonat indulasanak idejere varok. Talaltam egy netkavezot az allomas mellett, igy asszem hamar el fog telni ez a ket ora. Mikozben keresgeltem a helyet, izlelgettem az ide irando szavakat.
Most azonban nem is tom hol kezdjem.
Faraszto volt ismet a nap. De nem is ez zavar leginkabb, hanem az, hogy nem tudom eldonteni, jol tettem-e vagy sem, hogy vegigultem ma 6 orat egyvegteben csak azert, hogy ismerkedjem a szakma fejeseivel es fejetlensegeivel...
Tanulni eppenseggel lehetett valamiket az egeszbol.
Figyelgettem az embereket. Sajat magam kozottuk. A tanarokat. A befutottakat s a konyokloket. A kollegakat. A fontoskodokat. Azokat, akiknek ugyanolyan diplomajuk lesz, mint nekem s meg csak fogalmuk sincs arrol, hogy mirol szol a szociologussag. A lapulokat. Az erdeklodoket. Az ertelmeseket. A tamogatokat. A libaskodokat. A "tudoskodokat".
Mindenfele ember begyult ma oda. Ahhoz kepest, hogy kotelezokent hirdettek meg, eleg kevesen voltunk, de igy is legalabb 30-an. S a 3 legkondi sem tudott eleg mennyisegu levegot frissiteni kozenk...
Hat orat ultem vegig. Hihetetlen performansz reszemrol mostansag, mikor fel orat sem tudok egyhelyben maradni. Nehanyszor felalltam volna, de feladatom akadt: en voltam a stopperora. Jelezgettem Onagysaganak s az eloadoknak, hogy meg csak 1 perc maradt a bemutatasra szant 10-bol... Ezzel aztan jol elvoltam, kozben meg laptopot es projektort is menedzseltem s ugy 5 korul, egy unalmas es hosszura nyult eloadas alatt raszantam magam egy bemutato keszitesere. Mire meglett, elfelejtett a laptop kommunikalni a geppel, igy egy ideig azzal voltam jol el, hogy hol egyik, hol masikat, hol egyszerre mindkettot kapcsoltam ki meg be, s egyszercsak "magatol" helyrejott. Latszolag. Mert aztan csak az odahivott duhos titkarno enterjeire indult be ujra...
Nezegettem az orat s 7 korul elkonyveltem, hogy ebbol nem lesz reggelre erkezes s az olyan szepen kifundalt holnapi nap reggeli esemenyei is elmaradnak, ha ilyen iramban haladunk... S mivel nem tudtam eldonteni, hogy menni jobb-e vagy maradni, asszem elmarad a reggelre tervezett mozgas es napozas. 10-re erek csak haza, de halokocsis jegyet vettem magamnak karpotlasul.
Vegul nem kerult sorra a bemutatasom. Talan jo volt nem megszolalni. Valahogy mindig azt gondolom, hogy csak akkor erdemes, ha kivaltkepp ertelmeseket tudok mondani, s effelol ritkan vagyok meggyozodve. Masreszt lehet jo lett volna, megis: szokni a kozeget, a hangomat benne s a reakciokat. Talan azert erzem kudarcosnak a napot, mivel ugy tudtam, vizsgara jovok. Erre kiderult, hogy ez egy konferencia-feleseg. Furcsa volt a mufajvaltas. Mire megszoktam, kiderult, hogy egyesek megis a kutatasi tervuket mutatjak be. Eleg laza vagyok, de ezt a szervezetlenseget kicsit nehezen viselem. Osszezavar es elbizonytalanit. S egyre erositi bennem azt, hogy ezen tul kell lenni valahogy. Szinte mindegy, hogy hogy. Persze, azt is latom kozben, hogy aki igazan jo, az csilloghat egy kicsit, mert van nehany ertelmes tanar, de sok mulik azon, hogy jol s jonak mosolyog-e az ember lanya, de legfokeppen az, hogy jokor-e.
Egy masik dilemma, hogy maradjak-e holnapra: ugyanis, mint kiderult, egy tanaroknak szervezett konferencia kezdodik holnap s T., akivel osszefutottam felajanlotta, hogy alhatok nala. Ugy dontottem, hogy megsem szaporitom a maihoz hasonlo elmenyeket. Lassan latom, asszem, hogy mi es hogyan zajlik ezekben a korokben. Brassoban, a multkor es a vizsgak, talalkozasok alatt kezd korvonalazodni a kep.
Jonak kell lenni: az ertek, tagadhatatlanul. De aki holdrol pottyant is, talan ugyanoda jut...
Rajtam all, hogy elbirom-e, ha eg az arcom, s az is, hogy egyaltalan eszereveszem-e, hogy egnie kellene. Ma volt azert par durva helyzet is. Egyesek tenyleg nem tudnak szegyent erezni. Vagy jol takarjak.
Vege lassan ennek a majd' egy hetes turnenak: Csik, Brasso, Bukarest. Csak ugy kavarognak bennem az elmenyek. Sok ragcsalnivalo gyult ossze. Emesztenivalo.
Ma is gyult egy kis zold is bennem. Mikrobusszal jottunk Brassotol Bukarestig: nagyon szep tud lenni egy-egy szakasz az utvonalon.
Metroztunk is Bukarestben, most ujabb arcait lattam. A megallok rondak, nagyon, de vadiuj szerelvenyek szaguldanak a sineken. 2 lej egy jegy. A buszra, trolira 1,1.
Mivel nem az allomasra erkeztunk, B. terv szerint a hatamon cipeltem egy megallonyit a hatizsakom: tusarku cipoben es terdig ero szoknyaban, elegansan. "Vicces" volt. Az egyetem klassz kis "Social club"-jeben haromszor is kiboritottam a pulton levo vizespoharat, mire elmagyaraztam a bacsinak, hogy kaposztat kerek a szalmakrumpli melle. Picit remegett meg a karom a taska miatt. Nagy nyugisan letorolgette a vizet, ezzel jol meghosszabbitotta a kiszolgalasi idot. S aztan sem zavarta jo sokaig, hogy azert alldogalunk ott, mert rendelni szeretnenk. Kb. 5 perc utan kerdeztem meg, hogy megis lesz-e az iden kaja, mire bejelentette, hogy persze, rogton: miutan kiszolgalja az egyetem ehes szemelyzetet. No comment. Lett is minden 15 percen belul: Lion king es multivitamin, szalmakrumpli es kaposztafozelek, am igaz, hogy en kaposztasalatat kertem...
A Spring-ben, ami lassan "torzshelyemme" valik az allomason a "szokasosat" rendeltem ma este is: mindenfele salatat. Ezt csak azert irom le, hogy dokumentaljam a mai menut, amibol igy most mar csak a buszos piheno alatt elfogyasztott szendvics maradt ki eddig s hogy valahogy kanyarodjak vissza az allomasra. Gondolatban. Es a szo szoros ertelmeben is, mivel fel ora mulva indul is a vonatom. Jol elvagyok netkozelben. Bar drasztikusan le kell faragnom a kepernyore meredve toltott percek szamat. Nemcsak azert, mert alaposan koptatja a napjaim idejet de azert is, mert egyre jobban szur, faj, csipodik es homalyosodik a szemem.
S az emlekezetem.
Araszolás a levegőben
S vissza is
És tovább 
Leereszkedés
Fantasztikus élmények...
Pelenkázós
