Josh Groban: You Raise Me Up

When I am down and, oh my soul, so weary;
When troubles come and my heart burdened be;
Then, I am still and wait here in the silence,
Until you come and sit awhile with me.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up: To more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up: To more than I can be.

There is no life - no life without its hunger;
Each restless heart beats so imperfectly;
But when you come and I am filled with wonder,
Sometimes, I think I glimpse eternity.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up: To more than I can be.

You raise me up, so I can stand on mountains;
You raise me up, to walk on stormy seas;
I am strong, when I am on your shoulders;
You raise me up: To more than I can be.

Köszönöm, E. a tippet. Olyan jól esik most ez, mint egy tavaszi zápor.

A jútyúbon pl. itt is és itt is van.

Ablakbatevős

Tegnap két évfolyamot vizsgáztattam s nem tom, hogy a meleg miatt-e, de nagyon nem akaródzott szegénykéknek eszükbe jutni a feladatok megoldása. Pedig direkt úgy indultam neki, hogy ma nagylelkű leszek, mindenkit békésen hagyok vakációzni s ehhez mérten szélessávú mosolyt szedtem elő.

Valahol azonban elakadt a projekt, mert - lehet, hogy a meleg miatt, ám - még az alapvető műveletek sem jutottak legtöbbjük eszébe. Végül az lett, hogy néhányukat átengedtem, legtöbbjüket pedig visszatapsoltam őszre.

"Most nem tudom megkeresni a változókat." vagy "Nekem ez magas. S nincs is gépem, amin gyakorolhatnék." vagy "Most melegem van." - szebbnél szebb kifogások. Bezzeg félév közben simán volt hely a laborban!

Bárhonnan is nézem, nem (csak) az én készülékemben van a hiba. A pimaszságot pedig - hogy ne nevezzem pofátlanságnak vagy neveletlenségnek azt, amit egyesek magasfokon művelnek - nagyon nem birom.

Az egész kudarcos nap végére -nem tudom, hogy a meleg miatt-e - újabb fordulatot vett a dolog.

Egy diák írt nekem egy levelet. No comment.

Íme- bár nem ablakbatevős...

Diák-levél 1:

Tisztelt Bernáth Krisztina Tanár Nő!

A mai napon volt a szociális munka II. év SPSS vizsgája, ezzel kapcsolatban szeretnék egy kérdést feltenni. A vizsa során történt hogy, egyes tanulóknak újabb lehetőséget biztositott jegyének emelése érdekében. Nem a jövő heti alkalomra gondolok, hanem a maira, amikor is az történt, hogy a tételek kidolgozása után sorban ellenőrizte mindenki munkáját, majd néhány embernek újabb kérést adott a jegy módositása érdekében, más személyek pedig ezt a lehetőséget nem kapták meg. Mennyire érzi Ön ezt igazságosnak? Én nem teljesen értettem ezt a dolgot és amennyiben lehetséges kérem világositson fel, hogy ne maradjanak bennem tévhitek.
Nem tartozom a megbuktatott diákok közzé, nem ez az oka a mailnak, hanem mindössze nem érzem igazságosnak az Ön eljárását az osztályozással kapcsolatban.

Tisztelettel

Válaszom:

Tisztelt Anonymus,

ha ennyire serti az igazsagerzetet barmi is, akkor becsuletes dolog volna On reszerol, ha felvallalna az identitasat. Bar szora sem erdemes igy, nevtelenul-alneven a levele, megis megtisztelem Ont par sorral.

Ugy velem, hogy tanarkent eldonthetem, hogy mit kerek szamon es milyen megfontolasbol nyujtok lehetoseget vizsgan a feladat atgondolasara. Azok, akik ujabb eselyt kaptak ma bizonyitottak, hogy ertik a feladat megoldasat, am elakadtak valahol. Szamukra az ujragondolas lehetoseget teremtett arra, hogy sajat maguk jojjenek ra az elakadas okara es onerobol javitsak ki azt. Ha ezt megtettek, nott a jegyuk, ellenkezo esetben nem.

Egy szemelyrol tudok, aki nem kapott ma ujabb eselyt, o viszont igen tavol allt a feladat megoldasatol.

Javaslom, hogy ha On objektivitast ker tolem szamon, ne altassa magat abban a tevhitben, hogy az On szemszogebol vilagosabban latszanak a tenyek es abban sem, hogy az igazsagossag csak jegyekben es eselyekben merheto le. :)

Udvozlettel:

Bernáth Krisztina

Tanarno - igy helyes ;)

Diák-levél 2:

Először is szeretném megköszönni a felvilágositást a helyesirással kapcsolatban. Másodszor még most sem tudok Önnel egyetérteni, mert azért én is láttam az osztály tagjainak viszonyát a tántárgyához. Én csak annyit akarok mondani, biztos okkal kapták egyesek az esélyt a javitásra, de abban is biztos vagyok, hogy olyan személy nem kapott esélyt, aki rendelkezett annyi tudással, mint azok akik kaptak, elhiheti nekem, egy fél évem volt rá megtapasztalni. És ha megengedi nekem megtartom magamnak a nevemet...igy érzem helyesnek egyenlőre.

Early bird

Indulás előtt van még néhány percem s jó bloggerként felteszem a Bukarestben készült képeket. :D

Morc, morc

...morc.

Ilyenkor másoknak állítólag megnő a munkakedvük, nekem viszont elpárolog az a cseppnyike is. Össze kéne szedegetnem magam, szóval szórjon már valaki egy rólam készült összetépett fényképet a földre...

Miért érek időnként olyan könnyen a világ végére?!

Faaaaaaaaaaaaaaaaaaar away

Ujra Bukarestben. Most epp egy Piata Romana-s netkavezobol, filmnezes utan.

Kalandos nap van mogottem, ujra. S meg hol a vege?!

Meg van bo 3 ora a vonat indulasaig, ugyhogy azon toprengek, hogy mit irjak le a mai napbol. Surun tortentek ma az esemenyek s idonkent, mintha kivulrol figyeltem volna az egeszet, fogalmazgattam magamban, hogy mit irok majd roluk...

Ma reggel pihenten ebredtem, s amikor az OMV-nel kortyolgattam a kavem hirtelen otthonosnak ereztem a padot, az asztalt s a helyzetet: bar felig idegen a varos, van mar nehany ismeros celpont benne, ujra vizsgazni jottem, kavezgatok, kurzust olvasok. Azon gondolkodtam, hogy az egeszben megiscsak jo az, hogy ilyen nyugisan johetek ide. Hogy elmondhatom, azt amivel keszultem, amit olvastam. Hogy nem kell agyonstresszelnem magam. Hogy kedvem/erdeklodesem/idom szerint keszulhetek a vizsgara. Hogy nem azt kerdezik, amit nem tudok. Ez klassz dolog, megis. Mindazok ellenere, amiket korabban irtam errol a kepzesrol. Hogy ugyis az szamit, amit tudok. S legalabb nem kekeckednek, ha nem epp azt nem tudom, amit nem tudok.

Azt hiszem az a lenyeg, hogy valamirol tudjak ertelmeseket mondani. S nem is olyan nagy baj, ha nincs a kisujjamban tizenket enciklopedia.

Ezzel le is jart az elso ev a doktori iskolabol. Ketto van meg: a dolgozat megirasa szakaszonkent, a hatramaradt vizsgakon errol kell beszamolni. A nyaron ki kell otoljem, hogy mirol is irom vegul.

Metroval mentem az egyetemig. Uj utvonal, uj Bukarest-arc. Ma szepult egy kicsit az osszkep. Az egyetem mellett van a Cismigiu-park. Sokszor eljartam mellette eddig, de ma be is mereszkedtem a kapon tul, s meg azon is tul. Madarcsicserges, vizcsobogas, friss levego, apolt novenyzet. Soooooooooooook zold. S kozben reggelinek Activia. Ha itt laknek, kedvenc helyemme avatnam a sok szerteagazo osvenyek valamelyiket. Keszitettem nehany kepet, majd otthon teszek fel beloluk.

Idom boven volt, igyhat kiprobaltam ket ujabb szolgaltatast Bukarestben. Ahhoz, hogy ugyanarra a kovetkeztetesre jussak, mint Brassoban, novemberben: halas lehetek Agiert es Nelli neniert. Ok vegzik a legjobb/-szebb munkat rajtam. Csak egy fokkal ereztem magam apoltabbnak a vegen, s az ar erte aranytalanul magas volt. De ezzel is eltelt egy ora, bekukkintottam ujra a profizmus hezagai koze es jo melyen a penztarcamba. Idonkent, ha tehetnem, elbeszelgetnek a szolgaltatokkal a munkajuk csillagairol. Levennek parat beloluk. Vagy tovabbkepzesre kuldenem oket legalabb.

A vizsga 2-tol volt meghirdetve, de mar 12 elott odaertem a helyszinre s meglepetten lattam, hogy nehanyan ulnek mar a kerekasztal korul. Kiderult, hogy ok a "varadiak", C. doktoranduszai s mint a multkor is, most ujra kulonkiadasban vizsgaznak.

Jo helyen voltam, jokor. Ez olyan helyzet volt. Akcio: hivtam B.-kollegamat, a R. tanar urat s vegul mi is vizsgazhattunk a szepareval, igy 2-re mar sikeresen tul voltunk tuzon-vizen. Ket vizsgan. Az elso felszolalas akadozott, bar magamban szepen osszeferceltem a mondatokat a globalizaciorol, de kimondva valahogy megis recsegtek a szavak a teremben. A masodik, a medias jo volt, aszondta a tanarunk, amikor kavezas kozben megtargyaltuk az elet nagy dolgait.

Megusztuk a tomegnyomort, de hirtelen nem tudtam mihez kezdjek a sok szabadidommel: oda-vissza jegyem van, 23.30-kor indul a vonatom s ez azt jelenti, hogy kereken 10 oran at kell szorakoztatnom magam addig, kiveve, ha van mas vonat, illetve ha erdemes visszacserelni a jegyet a 7.30-kor indulo gyorsra.

Kiveve, ha. S ki lett veve. Marmint a kusett a gyorsrol. S az esszeruseg a vasut jegyrendszerebol.

Igy maradt a B. verzio.

B.-vel megebedeltunk a salatasban, korbesetaltuk az allomast nehanyszor, megbeszeltuk a fontosabb akcioterveket, szivtuk a meleget es osztottuk az eszt egymasnak, mig indult az o vonatja.

Aztan metroztam harmat es celpont elott egy idore foldala szoritott a zivatar, de csak felig aztam el es meg igy is beertem a 6-kor kezdodo filmre: A 4 Fantasztikus 2-t neztem meg. Nem mintha rajonganek a fantasztikus sci-fi akciofilmekert, csak epp az kezdodott, epp akkor, epp ott. S epp ott nem esett az eso s epp eleg volt a masfel ora arra, hogy megszaradjak. S a narancsos keseru csoki is. S az esonek nyoma sem volt mire kiertem.

S no, azert nem is volt eppenseggel rossz a film sem. A vegere megszoktam a tajekozodast a szeeeeeeeeeeeeeeeeeeeelesvasznon s a hangerot is. Lajtos, idonkent poenos, s nana: heppiendes. Masfel ora letudva. De meg mindig van 2,5 indulasig, s most ezzel hirtelen elfogyott az irnivalom. Salatat is ettem mar. Csekkoltam a blogokat es a leveleket. Messen mindenki bizi. Asszem seta lesz meg es egy kis olvasas. Persze, hogy nem a szakkonyvbol, amit vettem, hanem az este elkezdett Plass konyvet fejezem be. Hagytam egy kicsit mara is a vegebol, bar annyira elveztem most ujra minden poent benne, mintha eloszor olvasnam. Talan meg jobban :) A nyaron feltetlenul szanok egy hetet arra, hogy ujraolvassak nehany szomomra klasszikust: Plass-t, Durrel-t, C.S.Lewis-t s ilyeneket. Ja, es napozni is fogok. Es tobbet nem kenem be onbarnitoval magam. Es tobbet nem vallalom tul magam. Es tobbet ide sem irok most.

Csak annyit meg, hogy orulok a mai meglepi sms-eknek. Koszonom a jokivansagokat :)

József Attila - Talán eltűnök hirtelen

Így, indulás előtt különösen szépnek tűnik az első szakasz. Mert naná, hogy még mindig ezt hallgatom.

Talán eltûnök hirtelen,
akár az erdõben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amirõl számot kéne adnom.

Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.

Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.

Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.

Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

Indulás...

....talán soha ennyire lazán s ennyire felkészületlenül.
Műfajpróba.

Más:

Boldog születésnapot, Count Elekesch! :)

No, még egy és mára ennyi...

...mert persze, olyankor édesebb a blogírás és -olvasás, amikor száz másik fontos és sürgős feladat vár rám. Sem előbbiekből, sem utóbbiakból nincs hiány mostanában:

• félév vége van, halomra, éjjelekig javítok teszteket, dolgozatokat és miegymást - kellett nekem ennyi feladatot kiosztani és számonkérni! A túlbuzgó tanár méltó a maga büntetésére ... vagymi. Az tény viszont, hogy még így is, még így se... ijesztő vizsgán látni, hogy mi maradt meg a félév során tanított és látszólag megérte(te)tt anyagból! Ráadásul egyesek kancsin néznek rám, mert észre mertem venni, hogy a dolgozat, amit sajátjukként adtak be cakkommpakk ott virul a neten. Még csak annyi fáradtságot sem vesznek némelyek, hogy egységes betűtípust használjanak... Arról a műfajról pedig inkább nem is írok részleteset, hogy milyen nagy boldogság az, amikor szesszió közepén ébred fel valaki, hogy neki márpedig szemináriumi jegy kellene... Az utolsó tanítási hét és a szesszió eleje különösen hatékony időpont a diákok jegyszerző-öntudatának felébredésére. Ez az időszak sok ilyen és hasonló eseményt tartogat "meglepetésül".
• ballagás volt, aztán egyéb nagy események, közben ott vár a fél éve féligkész megirandó rész, amivel a kollega erdeményesen zsarolgat is - de mindjárt erre is pontot teszek s tettem volna már tegnap, ha a manók nem tüntették volna el pont azt a dokumentumot, amire építettem az érvelésem nagy részét!
• vizsgák sora: cselekedtető és szenvedő alanya is vagyok, az utóbbit lehet jobban élvezem mégis, mert rövidebb ideig tart. Csak ne lenne olyan hosszú az úúúúúúúúúúúúúúúúúúúút Bukarestig. Hátha ma éccaka rövidebbnek fog tűnni. Vagy holnap este, visszafele.
• alig vagyok itthon mostanság: minden hétre jut egy-két későigestigtanszékimunka vagy 200 km-nél távolabbra eső úticél. S a nyár sem igérkezik itthonülősebbnek.

Ha megtanulnám végre, hogy belőlem is egy van és nem kell másik három ember helyett felelősséget vállalnom dolgokért, akkor talán lenne olyan nap, amikor lazulna a hurok a torkom körül és nem érezném folyton azt, hogy késésben vagyok, bepótolnivalóm van. De most nagyon érzem.

Vagy hatékonyságot kéne tanulnom inkább?

Az élet nagy kérdései

Innen koppintva.

- Hogy lehet, hogy a téves szám sose foglalt?
- Honnan lehet tudni, hogy kifogyott a láthatatlan tinta?
- Milyen mély lenne az óceán, ha nem volnának benne szivacsok?
- Ha az idegenek olyan okosak, hogy bírnak utazni az űrben, akkor miért a leghülyébbeket rabolják el?
- Honnan tudjuk, hogy nincs két egyforma hópehely, hisz nem is láttuk mindet?
- Miért kell leszögezni a koporsókat?
- Ha azért vagyunk, hogy segítsünk másokon, akkor minek vannak mások?
- Ha az úszás használ az alaknak, akkor mi a helyzet a bálnákkal?
- Ha a fekete dobozok törhetetlenek, miért nem olyan anyagból csinálják a repülőt?
- Ha nem szabad megenni az állatokat, akkor miért vannak húsból?
- Miért húznak bukósisakot a kamikázék?
- Ha olyan remek dolog a munka, akkor miért fizetnek érte?
- Miért van a templomtornyon villámhárító?
- Tarzan minden reggel rendesen borotválkozott?
- Frédi és Béni karácsonyoztak, pedig Krisztus előtt éltek?
- Miért hallunk az űrben játszódó háborús filmekben mindig óriási robbanásokat, pedig az űrben nem terjed a hang?
- Hogyan írjuk a nullát római számokkal?
- Ha az összes többi bolygó holdjának van neve, a mi holdunknak miért nincs?
- Miért nyomjuk erősebben a távirányító gombjait, amikor az elem kifogyóban van?
- Amikor az első órát beállították, milyen óra alapján állították be?
- Ha fürdés után tiszták vagyunk, akkor miért kell kimosni a törülközőt?
- Miért kell felébreszteni a másikat, hogy megkérdezd, hogy aludt-e?
- Ha az összes férfi ugyanolyan, akkor a nők miért válogatnak annyit?

Házzaság szoftver

Tisztelt Technikai Segítség!

Tavaly frissítettem a Barát 5.0-ról a Férj 1.0-ra, és azt tapasztaltam,hogy a rendszer teljesítménye csökken, különösen a Virág és Ékszer alkalmazásokban, melyek pedig kifogástalanul működtek a Barát 5.0 alatt. Ezen felül a Férj 1.0 több kedvenc programomat is eltávolította, mint például a Romantika 9.3-at és az Odafigyelés 6.4-et, ám telepített olyan alkalmazásokat, mint a Bajnokok Ligája 4.1 és az Újpest 3.0. Most már az Elbeszélgetés 8.0 sem működik, és ha Takarítás 2.8-at akarom indítani, visszautasít a rendszer. Megpróbáltam a Nyaggatás 5.3-mal kijavítani a hibákat, de sikertelenül.
Mit tegyek?

Elkeseredett

Kedves Elkeseredett!

Először is, ne felejtse, hogy a Barát 5.0 szórakoztató csomag, míg a Férj 1.0 operációs rendszer, saját utasításkészlettel. Gépelje be következő parancssort: C: Azt hittem, szeretsz [Enter] Ezután töltse le a Könnyek 6.7-et, amellyel telepítheti a Bűntudat 3.0-át! Ha minden rendben megy, akkor a Férj 1.0 ezután magától indítja az Ékszer 2.4 és Virágok 3.6 alkalmazásokat. Kérem figyeljen oda, hogy ne terhelje túl a Férj 1.0-át több ilyen alkalmazás gyakori, vagy egyidejű futtatásával, mert ez esetben előfordulhat, hogy a Férj 1.0 telepíti az Ingerült Csönd 2.3-at, vagy a Kocsmázás 7.0-át, mert ezek által a rendszer fokozottan ki lesz téve a Sör 6.1 támadásainak. A Sör 6.1 kártékony program, mely Hangos Horkolás Wav fájlokat hoz létre a merevlemezen. Egyes tapasztalatok szerint a Férj 1.0 a Pletykadélután 2.1 és a Barátnőim Átjönnek Vacsorára 3.2 futtatása esetén lemerevedhet, ezeket csak akkor indítsa, ha előtte telepítette az Elmehetsz A Meccsre 1.5-öt! Bármilyen hibát is tapasztal a Férj 1.0 működésében, SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT NE telepítse az Anyós 1.0-át, és ne telepítsen új Barát programot se! Ezek nem támogatott alkalmazások; a Férj 1.0 rendszer összeomlásához és a kapcsolat megszakadásához vezethetnek. A Férj 1.0 remek program, de csak korlátozott memóriakezelési lehetőségei vannak és nem kompatibilis néhány újabb alkalmazással (ilyen például a Vegetáriánus Étel 4.3) Érdemes lehet fontolóra venni néhány kiegészítő szoftver beszerzését. Személy szerint a Meleg Vacsora 3.1-et és a Rafinált Alsónemű 7.7-et ajánlom.

A legjobbakat: Technikai Segítség

Forrás: itt

Ma este megtudtam valamit...

... azt, hogy én vagyok a Kedves számára a nőideál!!!! (Értsd: az a nő, aki ide áll.)

Ha nem tudtátok volna eddig .... :)

Veronica A. Schoffstall

"Egy idő után megtanulod a finom különbségtételt a kézfogás és az önfeladás között. És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel és a társaság a biztonsággal. És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét és a bók nem esküszó. És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget, a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével. És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez. Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér. Műveld hát saját kertecskédet, magad ékesítsd fel a lelked: ne mástól várd, hogy virágot hozzon Neked. És tanuld meg, hogy valóban sokat kibírsz... Hogy valóban erős vagy. És valóban értékes..."

Egy gyönyörűszép dal

M. oldalán találtam ezt a linket és ma reggel óta legalább százszor újrahallgattam az alábbi vers zenésített verzióját.

Egész egyszerűen gyönyörű. Most nagyon közelbújt a szívemhez.

A szöveget eddig is ismertem, de valahogy ködbetűnt középiskola óta. A dallama viszont most igazán széppé tette számomra s az első igazi szerelem hangulatát bizsergette a bőröm alá.

József Attila

Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.

Mitisírjak, mitisírjak...?

Azt, hogy újra voltam Bukarestben? Ráaadásul ottalvósan? És azt, hogy most jól szét is néztünk benne? És azt, hogy szörnyen rondának találtuk? Befejezetlennek, koszosnak, tákolt-mákoltnak, zsúfoltnak és lerobbantnak? Pedig jó időt kaptunk, kíméletes, seeső-senap-félét... Ennek ellenére egyáltalán nem találtam egy szál olyan utcát, amire tiszta szívvel mondanám, hogy no, ez tetszik. Pedig körbejártuk a fontosabb helyeket meg a kis zeg-zug utcákat is, de többnyire csak omladozó, szétmálló épületeket láttunk, ízléstelen megoldásokat és a legszebb épületeket is elcsúfító légkondi berendezésket az ablakokban. Ha Romániának ezt az arcát láthatnám csupán megfutamodnék tőle.
Az utunk eredményes volt. Eredményesnél eredményesebb. Nekem 5 hónapot szabtak ki. Bőven elég. 1 is elég lett volna. De lehet egyszerűbb lett volna, ha években mérik ki :).
Az külön mese, hogy milyen procedúra van emögött, de erről inkább nem írok most.
A lényeg az, hogy az alaphangulat végig jó volt, sőt, a bennem időnként megfeszülő szálak is lazultak a végére. S habként a két nap tortájára IKEÁ-ztunk is egy nagyot. Nemcsak fényképeken marad nyoma ennek a turnénak. Már virág is díszeleg az egyik szerzeményben. Hirtelen újra lakásrendezgetős, fészekrakós kedvem támadt.

Köszönetnyílvánítás:

Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs B. kölcsön-cserecipője, ugyanis az én topánkámmal gyötrelem lett volna átvágtatni és -ballagni annyi utcácskán, teren és sugárúton.

Néhány kép minderről. No comment.

Napfelkelte, érkezéskor

Vacsora "a törzshelyen"Legdrágább eddigevett spagetti
A hely kedves volt, a pincérnő NEM
Csak ennyit vásároltunk
Felfértünk mégis a METRO-ra
Ladik a Herastrau parkban
Herastrau Park
Vannak szep helyek is benne...
Üzleti érzék...
A kulcsmásolós autót nem fényképeztem le...
Egy szép tömbház. Csak ne lenne a környéke ott...
Diadalív
Légkondikiállítás
Ízlések és pofonok
Városfejlesztési tervek
Területrendezés
A nép háza
Balkán. Tábla nélkül is eltaláltunk. Bárhol, mindehol éreztük...

Nehezen megy....

Pontosabban nagyon nehezen. Elsimul bennem, s látszólag minden rendbe jön, de aztán hirtelen, váratlanul és megújult erővel bukkan fel és leteper. Nem akarok most erre gondolni. Túl akarok lenni rajta. Nincs időm töprengeni, emészteni, de nagyon kellene a biztonság, hogy végezni tudjam a feladataim. Ha nem jön segítség, az lesz, hogy légmentesen lezárom s nem gondolok rá többet, míg szét nem robban a szelep.

Hogy azután mi lesz? Passz. Valahogy túl kell élnem ezt a zsúfolt időszakot. S a nyarat. S az őszt. S a telet. S ha majd nemcsak nekem fáj, talán lesz változás.

Bukarest: allomastol balra, ABC-n at, 15 lepcson le, ket szoban keresztul c. netkavezo

A vonat indulasanak idejere varok. Talaltam egy netkavezot az allomas mellett, igy asszem hamar el fog telni ez a ket ora. Mikozben keresgeltem a helyet, izlelgettem az ide irando szavakat.

Most azonban nem is tom hol kezdjem.

Faraszto volt ismet a nap. De nem is ez zavar leginkabb, hanem az, hogy nem tudom eldonteni, jol tettem-e vagy sem, hogy vegigultem ma 6 orat egyvegteben csak azert, hogy ismerkedjem a szakma fejeseivel es fejetlensegeivel...

Tanulni eppenseggel lehetett valamiket az egeszbol.

Figyelgettem az embereket. Sajat magam kozottuk. A tanarokat. A befutottakat s a konyokloket. A kollegakat. A fontoskodokat. Azokat, akiknek ugyanolyan diplomajuk lesz, mint nekem s meg csak fogalmuk sincs arrol, hogy mirol szol a szociologussag. A lapulokat. Az erdeklodoket. Az ertelmeseket. A tamogatokat. A libaskodokat. A "tudoskodokat".

Mindenfele ember begyult ma oda. Ahhoz kepest, hogy kotelezokent hirdettek meg, eleg kevesen voltunk, de igy is legalabb 30-an. S a 3 legkondi sem tudott eleg mennyisegu levegot frissiteni kozenk...

Hat orat ultem vegig. Hihetetlen performansz reszemrol mostansag, mikor fel orat sem tudok egyhelyben maradni. Nehanyszor felalltam volna, de feladatom akadt: en voltam a stopperora. Jelezgettem Onagysaganak s az eloadoknak, hogy meg csak 1 perc maradt a bemutatasra szant 10-bol... Ezzel aztan jol elvoltam, kozben meg laptopot es projektort is menedzseltem s ugy 5 korul, egy unalmas es hosszura nyult eloadas alatt raszantam magam egy bemutato keszitesere. Mire meglett, elfelejtett a laptop kommunikalni a geppel, igy egy ideig azzal voltam jol el, hogy hol egyik, hol masikat, hol egyszerre mindkettot kapcsoltam ki meg be, s egyszercsak "magatol" helyrejott. Latszolag. Mert aztan csak az odahivott duhos titkarno enterjeire indult be ujra...

Nezegettem az orat s 7 korul elkonyveltem, hogy ebbol nem lesz reggelre erkezes s az olyan szepen kifundalt holnapi nap reggeli esemenyei is elmaradnak, ha ilyen iramban haladunk... S mivel nem tudtam eldonteni, hogy menni jobb-e vagy maradni, asszem elmarad a reggelre tervezett mozgas es napozas. 10-re erek csak haza, de halokocsis jegyet vettem magamnak karpotlasul.

Vegul nem kerult sorra a bemutatasom. Talan jo volt nem megszolalni. Valahogy mindig azt gondolom, hogy csak akkor erdemes, ha kivaltkepp ertelmeseket tudok mondani, s effelol ritkan vagyok meggyozodve. Masreszt lehet jo lett volna, megis: szokni a kozeget, a hangomat benne s a reakciokat. Talan azert erzem kudarcosnak a napot, mivel ugy tudtam, vizsgara jovok. Erre kiderult, hogy ez egy konferencia-feleseg. Furcsa volt a mufajvaltas. Mire megszoktam, kiderult, hogy egyesek megis a kutatasi tervuket mutatjak be. Eleg laza vagyok, de ezt a szervezetlenseget kicsit nehezen viselem. Osszezavar es elbizonytalanit. S egyre erositi bennem azt, hogy ezen tul kell lenni valahogy. Szinte mindegy, hogy hogy. Persze, azt is latom kozben, hogy aki igazan jo, az csilloghat egy kicsit, mert van nehany ertelmes tanar, de sok mulik azon, hogy jol s jonak mosolyog-e az ember lanya, de legfokeppen az, hogy jokor-e.

Egy masik dilemma, hogy maradjak-e holnapra: ugyanis, mint kiderult, egy tanaroknak szervezett konferencia kezdodik holnap s T., akivel osszefutottam felajanlotta, hogy alhatok nala. Ugy dontottem, hogy megsem szaporitom a maihoz hasonlo elmenyeket. Lassan latom, asszem, hogy mi es hogyan zajlik ezekben a korokben. Brassoban, a multkor es a vizsgak, talalkozasok alatt kezd korvonalazodni a kep.

Jonak kell lenni: az ertek, tagadhatatlanul. De aki holdrol pottyant is, talan ugyanoda jut...

Rajtam all, hogy elbirom-e, ha eg az arcom, s az is, hogy egyaltalan eszereveszem-e, hogy egnie kellene. Ma volt azert par durva helyzet is. Egyesek tenyleg nem tudnak szegyent erezni. Vagy jol takarjak.

Vege lassan ennek a majd' egy hetes turnenak: Csik, Brasso, Bukarest. Csak ugy kavarognak bennem az elmenyek. Sok ragcsalnivalo gyult ossze. Emesztenivalo.

Ma is gyult egy kis zold is bennem. Mikrobusszal jottunk Brassotol Bukarestig: nagyon szep tud lenni egy-egy szakasz az utvonalon.

Metroztunk is Bukarestben, most ujabb arcait lattam. A megallok rondak, nagyon, de vadiuj szerelvenyek szaguldanak a sineken. 2 lej egy jegy. A buszra, trolira 1,1.

Mivel nem az allomasra erkeztunk, B. terv szerint a hatamon cipeltem egy megallonyit a hatizsakom: tusarku cipoben es terdig ero szoknyaban, elegansan. "Vicces" volt. Az egyetem klassz kis "Social club"-jeben haromszor is kiboritottam a pulton levo vizespoharat, mire elmagyaraztam a bacsinak, hogy kaposztat kerek a szalmakrumpli melle. Picit remegett meg a karom a taska miatt. Nagy nyugisan letorolgette a vizet, ezzel jol meghosszabbitotta a kiszolgalasi idot. S aztan sem zavarta jo sokaig, hogy azert alldogalunk ott, mert rendelni szeretnenk. Kb. 5 perc utan kerdeztem meg, hogy megis lesz-e az iden kaja, mire bejelentette, hogy persze, rogton: miutan kiszolgalja az egyetem ehes szemelyzetet. No comment. Lett is minden 15 percen belul: Lion king es multivitamin, szalmakrumpli es kaposztafozelek, am igaz, hogy en kaposztasalatat kertem...

A Spring-ben, ami lassan "torzshelyemme" valik az allomason a "szokasosat" rendeltem ma este is: mindenfele salatat. Ezt csak azert irom le, hogy dokumentaljam a mai menut, amibol igy most mar csak a buszos piheno alatt elfogyasztott szendvics maradt ki eddig s hogy valahogy kanyarodjak vissza az allomasra. Gondolatban. Es a szo szoros ertelmeben is, mivel fel ora mulva indul is a vonatom. Jol elvagyok netkozelben. Bar drasztikusan le kell faragnom a kepernyore meredve toltott percek szamat. Nemcsak azert, mert alaposan koptatja a napjaim idejet de azert is, mert egyre jobban szur, faj, csipodik es homalyosodik a szemem.

S az emlekezetem.

Faaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaar away

Bekukkintottam ide látni, hogy mi újság errefelé s valahonnan felvenni újra a fonalat. Most Brassóból írok éppen. Csíkból jövök, hosszú, tanfolyamos napok teltek el. Túléltem a vizsgát, s aszondják: "megfeleltem". Holnap azonban újra lesz részem ilyesmiben, Bukarestben. Semmi kedvem hozzá most... Fáradt vagyok. Pihenni szeretnék.

Szép, zöld tájakat láttam, ahogy erre döcögött velem a vonat. Kiülnék egy dombtetőre s teleszippantanám a szemem zölddel. Kedvem volna belesimulni a fűszálrengetegbe, bukfencezni a lejtőn s aztán egy faházikóban elbújni egy időre nyomtalanul.

Jó volna egy kis csend. Egy kis zöld. Egy kis élet.

Nem irigylem....

... a negyed éveseinket.
Ma tudták meg, hogy a teljes szakdolgozatot románul kell írni. MA. Egyesek már megírták a teljes dolgozatot magyarul...
Az tutti, hogy ha ezt is túlélik, akkor minden joggal fenntarthatom ezután is róluk: ez egy talpraesett évfolyam :)

...s magamat sem, mert holnap felvételi tájékoztató körútra megyek. Persze, jobb, mint referátumot írni vagy tanulni a szombati vizsgámra....Így előreláthatólag miután hazaérkezem újból kezdhetem az éccakázásokat.

De jelentem alásan, MA elküldöm tempetőfinek az irományt. Merjen csak valaki rosszat mondani a határidőzítésemről.... +/-3 hónapos percre pontosan betartom őket :D. Iromány esetében... Mással nem vagyok ennyire bajban.

Icipici pósztocska

:) Íme, Márta:

Napok óta alig alszom: tempetőfinek tett igéretem még mindig nem teljesítettem. Ez szörnyűségesen stresszel, mint minden olyan helyzet, amikor olyat kell tennem, amit nem tudok könnyen megtenni. Alkul a dolog, irogatok, de a kép nehezen áll össze.

Emellett órákat pótolok: a múltheti tanfolyam miatt elmaradtakat és jövő heti csíkozás és bukarestezés miatt elmaradandóakat.

Szép volt Kluzson. Tartalmas. Tanultam egy halom új dolgot, amit nemsokára gyakorlatban is kipróbálhatok, örömömre :) Kapcsolatháló elemzést. Még vizsgáztam is a végén! S éreztem régnemérzett vizsgalázt, pedig open-bookos vizsga volt.

Jó volt Bétivel lenni, inglishül tanulni, s diáknak lenni egy időre.

Terveket szövögettünk s emlékeket poroltunk le.

Csiszol az élet.

S közben jó visszatérni a biztonságos, otthonos vállakra. Még hajnalban is.

Ennyi most.

Hétköznapok és ünnepek

Zsúfolt napok állnak mögöttem és előttem.
A csütörtök rohangálós nap volt, mint általában: néhány hete a két szeminárium közötti szünetben pedagyakos és egyéb ügyintézések garmada áraszt el. A pedagyak véget ért most, ám előreláthatóan alig leszek itthon csütörtökönként májusban: át kell szerveznem az óráim. A délutáni SPSS-ezés a III. évesekkel elmaradt szocmunkás nap-szervezés miatt, ennek ellenére valamivel éjfél előtt értem haza: szakdolgozat megbeszélés, teszt- és feladatlap-javítás, értékelés, elmaradt levelek... s úúúúúúúúúúúúúúúgy elrepült az idő!

Pénteken szüleim érkezését várva mégis elmentem az V. Szocmunkás napra. 11-ig, gondoltam, mert utána érkezniük kellett volna, ám végül 2-ig maradtam, s bevásárlás, sütés-főzés után még vissza mentem a bográcsfőző versenyre is. Beszélgettünk fontos és kevésbé fontos dolgokról, fényképezgettem s élveztem más formában együtt lenni diákokkal és kollegákkal. Ám épp mire értékelni kellett volna a négy évfolyam főzöményét, jeleztek, hogy érkeznek a találkahelyre. Jó későn! Lerobbant az autó, amivel 8-kor elindultak, így 5-re értek csak Váradra.

Szombat de. terepszemlén voltunk: számomra egy álmom eltemetése volt ez a kiruccanás. Az engedelmesség jegyében történő lemondás. Nem, nem akarok gyászolni, de ez az élmény a mostanában megélt új érzések nagyon fontos mozzanta.

Du. vissza is utaztak szüleim, mi pedig menyegzőre mentünk. Nem volt túlságosan nagy kedvem végigülni egy ünnepséget, de végül alig akartunk hazajönni. Utolsók közt jöttünk el s nagyon gazdagon, úgy érzem.

Az asztaltársaságunk az ünnep végére nagyon összebarátkozott, és ez sokat jelent számomra. Nem csak az, hogy -mint kiderült- híres-nevezetes ember is ül közöttünk, akit pl. most itthonról hallgathatok. Sokkal inkább az, ahogy megéltem a közösségben levést, az Istenhez tartozás kapcsolatot teremtő biztonságát. Azt, hogy bárhonnan jönnénk lehet az együttlétünknek egy biztos közös pontja, szilárd alapja és hihetetlenül jó megélni ezt addig teljesen idegen emberekkel: a szót-értés, az egymásra találás, megélt dolgaink metszőpontjában lévő reménységet és hitet.

Jó volt a házassággal kapcsolatos tanításokat, tanácsokat is hallani: megerősödni abban, amit haragomban, vakságomban és hitetlenségemben olyan könnyen elfelejtek. Az egyik legemlékezetesebb gondolat számomra az, hogy Istennel való kapcsolatunkat a házasságban érthetjük meg igazán: kapcsolatban élve értjük meg jobban azt, hogy mit is jelent megbocsátani, szeretni, törődni, építeni, megajándékozni, ott lenni ... s ezek fordítottját: megbocsátva, szeretve lenni, megélni a törődést, a társ építő jelenlétét s élvezni, örülni a kapcsolat ajándékainak.

Mostanában gyakrabban jut eszembe a "jogaimat" követelni s dacos kisgyerekként megfeledkezni arról, hogy jogomban áll adni is, megbocsátani is, szeretni is, remélni is, hinni is.

Felfedezni a lehetőséget.

S persze, jó volt látni a párocskát is: nem ismertem őket eddig rendesen, bár egyikük szegről-végről rokonom. Nem féltem őket. Jó alapokkal indulnak.

Jó utazást!

Bizalom-lecke numero 1.

És ez az a bizodalom, a melylyel õ hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az õ akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk õ tõle. (1 John 5:14-15)

Egyszerű, mint az 1x1.

Blog-readerek

Ajaj...

Megnéztem az előbb, hogy kik olvassák a blogomat. "Kicsit" kiváncsi lettem, hogy vajon kik rejtőzködnek a titokzatos IP címek mögött Kolozsváron, Váradon, Temesváron, Bukarestben, Magyarországon s még ki tudja merre!

Kérhetnék s kaphatnék, lécci, életjeleket blogom Olvasóitól?

Lehet, hogy mégiscsak rossz döntés volt ennyire nyílt lapokkal játszani.

Akarok én vajon ennyire olvasható/visible lenni?

Mese a Gombócokról

Hol volt, hol nem volt, de inkább mindjárt nem is lesz már... no, de ne vágjunk a mese közepébe.

Az úgy lőn, hogy Húsgombóclevest főzött a Konyhatündér ma ebédre. Igazi finomat. Se túl fűszereset, se túl simát.

Piros lett, csillogott és csalogató illatokat varázsolt a konyhába.

A reszelt Káposzta-csíkok megfelelően puhára főttek és arányosan férkőztek be a Répa-, a Petrezselyem- és a Zellerkockák közé s együtt barátságot szőttek az egyre szaporodó szép, kerekszemű rizses kerek Gombóc Gurigákkal. Még azon se tudtak összeveszni, hogy melyikük színe legyen látványosabb a levesben: a Petrezselyem és a Zeller zöldre vágyott, s bár a Répák többen voltak s mindannyian narancssárgára szavaztak volna, igazi vita ki sem alakulhatott köztük, mert a Konyhatündér mindannyiukat összebékítette két kanál tűzpiros Paradicsompürével és egy marék szárított Levéllel. A forrásban lévő Vízben közben folyton ugrándozva kicsit kimerültek s elégtétellel nyugtázták, hogy a csiklandozó lángok hirtelen kialudtak a fazék alatt.

Amikor később a Konyhatündér Hercege kanalába került az első Répa és az első Gombóc együtt rákacsinottak a tányérban maradt társakra. Jelt adtak, hogy aggodalomra semmi ok, ez szép vándorút lesz: a Herceg szemének békés zöldje minden Répaaggályukat és Gombócfélelmüket egy orsszippantás alatt eloszlatott.

Később a Konyhatündér újra felgyűrte képzeletbeli selyemkötényének képzeletbeli újját és újra gombócos kedvre kerekedett.

Ezúttal Túrógombócokat álmodott: míg a lángok kacarászó buborékokat csiklandoztak a Víz tetéjere, addig a 9 kanál Búzadara bujócskázni kezdett az Édestúrócsomóban a két sárgahasú Tojással s mikor már azt hitték, hogy sikerült az összes Darát begyűjteniük a Fehérjébe, akkor hirtelen talákoztak két rakomány cukros Vaníliaszemcsével. Addig kergetőztek, míg mindannyian elfáradtak és már nem tudták számon tartani, hogy ki is a hunyó, ráadásul a Cukorszemcsék úgy elbújtak, hogy nem is lehetett igazán rájuk találni. Így aztán eldöntötték, hogy pihennek egy kicsit.

A pihenésből szunyóka lett. Jól is jött az alvás, hiszen a csalafinta Cukorszemcsevadászat próbára tette minden erejüket. Azt álmodták, hogy forró vízben búvárkodnak, majd azt, hogy gombócokká varázsolva kergetőznek tovább, de a cukorszemcséket most sem találják. Pedig nagyon is érezték, hogy ott kell lenniük valahol. Álmukban PrézlitengerTündérrel is találkoztak, aki megengedte nekik, hogy megmártózzanak mindannyian egyszer a hullámokban.

Egyszercsak arra ébredtek, hogy Konyhatündér szólongatja őket: szép, zöld-szélű tányérokra hívta némelyiküket és hófehér sálat kötött a nyakukba. Álmélkodtak, csodálkoztak, fel-le gurigáztak egymás előtt tetszelegve az új díszruhában s mire felfogták volna, hogy mit is álmodtak s hogy milyen új világba ébredtek az álomból a Herceg kanalában találták magukat.

Hogy ott min gondolkoztak tovább, nem árulom el. Aki kiváncsi rá, járjon utána.

Itt a vége, fuss el véle.

Túrógombócok álma

Túrógombócok és a PrézlitengerTündér

Túrógombócok sállal

UI. Aki siet találkozhat még néhány Gombóccal. De csakis akkor, ha nagyon siet, mert a mesebeli Gombócok alaptermészete az, hogy elgurulnak valamerre (szinte) nyomtalanul. Elgombóctalanodnak. Sokkal hamarabb, mint a torkomban lakó-fajták.

Júúúútyúúúúúúúb

Eddig hidegen hagyott ez az újabb netes divat, de asszem lassan mégis kezdek rákapni erre (is).

Egyre gyakrabban linkelgetnek barátok egész jó jútyúbos oldalakra. Még nem kezdtem el átböngészni, hogy mi mindent tud ez az oldal, de ma nagyon jó zenére akadtam.

Időnként jó szétnézni, alternatívákat találni s kipróbálni új stílusokat.

Zenében is.

Kedvcsinálóként, klikk ide.

De vigyázat! Csak felnőtteknek, csak saját felelősségre!

Ha rászoktok nem én leszek a hibás! :D

Abroncs

Fejfájós napok vannak mögöttem. Kéne egy jó erős, puha abroncs a fejemre mostanában, mert néha úgy érzem menten szétrobban.
Hogy lehet lazítani? Elfelejteni a fájdalmas dolgokat? Hogy lehet kiszellőztetni az emlékeket?
Úgy érzem néha, hogy életem minden területén kudarcot vallok mostanság.
A kapcsolataim minden szinten nyikorognak. Istennel és emberrel egyaránt. S nemcsak egy emberrel, hanem az emberek sokféle fajtájával. Főleg azokkal, akikkel közvetlen kapcsolatban vagyok: Társsal, barátokkal, kollegákkal, diákokkal...
Ezek szerint csak velem kell legyen a baj, úgy gondolom.
De micsoda?
Mit kellene másképp tennem?

Nevetnem kellene a hibákon. Sőt, észre sem kéne vennem őket. Akkor biztosan jobb lenne.
De mit tegyek, ha LÁTOM és megemlítem a hibákat? Miért gondolja mindenki magáról azt, hogy hibátlan? Miért olyan nehéz elfogadni a kritikát? Nem szeretetből jön? Nem akarok megbántani. De akkor miért nem veszik észre maguktól az emberek, ha bántanak? Miért rossz az, ha elmondom, hogy fáj, hogy bánt, hogy rossz ez nekem? Vagy hogy valamit lehetne másként is.

Bizonyos események és visszajelzések szerint szörnyűséges alak vagyok... Balhét balhé után akarnak a nyakamba varrni. Néha úgy érzem, hogy egyszercsak összedől a híd alattam. Máskor pedig azt, hogy ezek a rossz dolgok természetesek. Hogy persze, hogy nem lehet mindenki jó véleménnyel rólam. Persze, hogy zavar egyeseket, az amit teszek! Égbekiáltó bűn tenni ott valamit, ahol a tétlenség a norma. Nevetnem kellene ezeken és menni tovább. De nem tudok ennyire egyszerűen megbírkózni a rámzúduló vádakkal. Kapcsolatokban élünk, fejlődünk. Persze, hogy fontosak a visszajelzések!

Bánt, hogy nem tudom túltenni magam a rágalmakon. Hogy bedőlök nekik s elhiszem, hogy számítanak. Hogy megfeledkezem arról, hogy életem sorsa nem az ő kezükben van!

Bánt, hogy nem tudok úgy szeretni, ahogy kellene. Ahogy lehetne. Hogy bár a jót szeretném tenni, nem mindig sikerül. S hogy nem tudok bocsánatot kérni. S hogy nincs bocsánat másoknál.

Minden életerőm elszívja a harag. Amit érzek s amit éreztetnek.

Bánt, hogy nem találok vissza a menedékhelyre. S hogy nem tudok menedéket nyújtani.

Békességre vágyom. Csendre. Arra, hogy a sok-sok kérdőjellel tudjak kezdeni valamit: lássam bennük a pontot, a felkiáltójelet s ne bántson, ha némelyik nem fog kiegyenesedni talán soha.

Mercy me!

Zeneszöveg

Mike Duó - Nem adom fel!

Legyőzni az Én-t
Z: Győri Gabriella és Orbán Dániel Sz: Orbán Dániel

Mért haragszom rád, ha nem muszáj?
Minek fordulok el, ha ez nekem is fáj?
Miért mondok mindig nemet?
Minek dacolok még veled?
Hisz nekem is fáj,
Nekem is fáj…

Miért rossz cselekedet, ha jót tehetek?
Minek ártsak neked, ha segíthetek?
Mért zárkózom mindig el?
Miért nem oldódom fel?
Hisz nekem is fáj,
Nekem is fáj…

Ó, tudom, hogy mi a válasz: a szívem kemény!
Tudom, hogy mit kell tennem, de túl nagy az Én!
Tudom, ha teszek egy lépést, te kettőt lépsz felém,
Tudom, hogy meg kell tennem: legyőzni az Én-t!

Miért háború, ha béke vár?
Minek barikád, hisz egység vár?
Minek undok perpatvar?
Miért kell a zűrzavar?
Hisz nekem is fáj,
Nekem is fáj…

Ó, tudom…

Míg a saját igazam mindennél többet ér
Míg saját szempontom egyetlen érv,
Addig minden szóért kár,
Marad a szomorú valóság:
A sérelem fáj,
A sérelem fáj…

Ó, tudom…
Tudom, hogy mit kell tennem, legyőzni az Én-t.

Most Ady szól

Héja-nász az avaron

Útra kelünk. Megyünk az Õszbe,
Vijjogva, sírva, kergetõzve,
Két lankadt szárnyú héja-madár.
Új rablói vannak a Nyárnak,
Csattognak az új héja-szárnyak,
Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, ûzve szállunk,
Valahol az Õszben megállunk,
Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás húsába beletépünk
S lehullunk az õszi avaron.

Ének a porban

Roggyant a lábam, süppedt a mellem,
Itt az ideje, össze kell esnem.
Lerogyok vígan, elnyúlok bátran,
Lalla, lalla,
Rokkantak halmán, nagy éjszakában.
Nagy rokkanásom kinek se fájjon,
Nem elsõ hullás ezen a tájon:
Ki magyar tájon nagy sorsra vágyik,
Lalla, lalla,
Rokkanva ér el az éjszakáig.

Mocsaras rónán bércekre vágytam,
Egy kis halomig hozott a lábam.
Forró, szûz lelkünk rakjuk a sutra,
Lalla, lalla,
Be megjártad itt, óh, Zaratusztra.

Ám néha mégis szóljon az ének
Bús ég-vivásnak, átok-zenének,
Csalogatónak. Hadd jöjjön más is,
Lalla, lalla,
Rokkanjon más is, pusztuljon más is.

Mégsem, mégsem, mégsem

Fölgyujtogattam minden hevülésem
S hideg szemmel is megvizsgáltam magam:
Hitem, harcaim, bús kétkedéseim.
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem
Beléd oldódnom, szent, gyötrött Sokaság.
Nem csillapítnak könnyes vigaszaid
Csillapító, nagy együtt-szenvedésben,
Vérzõ, egyszerû meghajlásra a Sors
Nem tud rábírni mégsem, mégsem, mégsem -
Külön szenvedek emberként, magyarként.

Százszor próbáltam elûzni sejtésem
S megharagvásom sötét démonait
S úszni az áradt, együttes vizeken.
Jaj, hogy nem szabad mégsem, mégsem, mégsem -
Külön utálok s külön nem enyhülök.

Bár teljesednék jámbor bizakodók
Golgotás hite nagy teljesedésben,
Bár megszépülne, jobbulna a világ.
Úgy fáj ez a Most s mégsem, mégsem, mégsem
Szabad beállnom hivõnek hitetlen.

Hiszek hitetlenül Istenben

Hiszek hitetlenül Istenben,
Mert hinni akarok,
Mert sohse volt úgy rászorulva
Sem élõ, sem halott.
Szinte ömölnek tört szivembõl
A keserû igék,
Melyek tavaly még holtak voltak,
Cifrázott semmiség.

Most minden-minden imává vált,
Most minden egy husáng,
Mely veri szívem, testem, lelkem
S mely kegyes szomjuság.

Szépség, tisztaság és igazság,
Lekacagott szavak,
Óh, bár haltam volna meg akkor,
Ha lekacagtalak.

Szüzesség, jóság, bölcs derékség,
Óh, jaj, be kellettek.
Hiszek Krisztusban, Krisztust várok,
Beteg vagyok, beteg.

Meg-megállok, mint alvajáró
S eszmélni akarok
S szent káprázatokban elõttem
Száz titok kavarog.

Minden titok e nagy világon
S az Isten is, ha van
És én vagyok a titkok titka,
Szegény, hajszolt magam.

Isten, Krisztus, Erény és sorban
Minden, mit áhitok
S mért áhitok? - ez magamnál is,
Óh, jaj, nagyobb titok.


Valaki útravált belõlünk

Schöpflin Aladárnak küldöm.

Unatkozók s halálra-untak,
Bolondosan furcsák vagyunk,
Fájdalmasak és búcsuzók
S milyen furcsán nézzük magunkat
S milyen furcsán néznek most minket.
Csalódás-kõ ránk nem zuhant
S mégis sujtódottan, szédülten,
Sustorgó ázott-fák a tûzben,
Panasszal égünk, lángtalan.

Mint elárvult pipere-asztal,
Mint falnak forditott tükör,
Olyan a lelkünk, kér, marasztal
Valakit, ki már nincs velünk,
Ki után ájult búval nézünk.
Egy régi, kényes, édes dámát,
Kegyetlen szépet siratunk,
Bennünksarjadtat: asszony-részünk.
Valakit, kiért hiúk voltunk,
Apródok s cifra dalnokok
S kit udvarunkban udvaroltunk.

Ingunk s mint rossz tornyok, bedõlünk,
Nagy termeink üresen kongnak,
Kölykösen úszók szemeink:
Valaki útravált belõlünk
S nem veszi észre senki más,
Milyen magános férfi-porta
Lett a szemünk, lett a szivünk,
Szemünknek és szivünknek sorsa,
Mert asszony-részünk elhagyott.

Nem tudjuk szeretni magunkat
És nem hisszük el, hogy szeretnek,
Ákombákomos szépeket
Idegen, váró embereknek
A régi tussal nem irunk,
Mert mi csak magunknak bókoltunk,
Asszony-énünkért, szertelen,
Érte voltunk jók, ha jók voltunk
És kacérok és hûtlenek
És most sírva megözvegyedtünk.

Ezer óh, jaj, baj, ejnye, nyûg
Siránkozik pityergõ szánkon
S omladozó, árva szivünk
Ezer fájást talál, hogy fájjon
S ezeregy fájás fáj nekünk.
Kopott az arcunk, kopott minden,
Kopott a világ s a szivünk
S minden világ a szemeinkben:
Mi hírért, sikerért szalasszon,
Ösztönzõnk, igazi valónk,
Kiszakadt belõlünk, az asszony.

Még egy kis anagramma

Most vettem észre, hogy nem láttam az összes anagrammát a nevemre. Úgy volt beállítva, hogy max. 200-at mutasson, de 500-nál is több van!

Még néhány érdekes(ebb):

• birka hánt szintre
• hinta ritkán szerb
• hiba nett ránk rizs
• hiba kinn rest zárt

.... s régi, megboldolgult nevemre:

• inga nyakszirt
• kint nagy rizsa
• kint nagyi szar :))
• agya kinn szirt

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?

Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet?

Létem ha végleg lemerûlt
ki imád tücsök-hegedût?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantu mezõvé a szikla-
csípõket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verõereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerûlt,
ki rettenti a keselyût!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!

Things To Do

"Most azonban

változtassátok meg gondolkodásotokat és életeteket

és forduljatok vissza Istenhez.

Akkor Ő eltörli bűneiteket,

szellemi megpihenést és felüdülést ad nektek

és elküldi hozzátok Krisztust,

akit előre kiválasztott számotokra: Jézust.

Mert Jézusnak addig kell a mennyben maradnia,
amíg Isten mindent helyre nem állít."

(ApCsel 3,19-21)

Anagramma

Kösz, Eszter, a tippet.
Hogy mennyi kombináció van a nevemre. Nahát! Sose gondoltam volna.

Néhány érdekesebb:

Krisztinára:

• antik rizs
• ikra szint
• inka szirt

Két névre:

• bárt hisz nektarin
• bárt hint kari nesz
• bárt hisz inna kert
• bárt ENSZ hari kint
• bankár inthet rizs
• bakter hinni sztár
• bánhat kintre rizs
• akár benn hitt rizs
• akár bent hint rizs
• akár brit ENSZ hint

Teljes névre:

• a abai ház irt jel kinn RNS unt
• a abai háj irt lenn NSZK rutin

Nagyon jót nevetgélek itt magamban ezeken a fura szóösszetételeken. De legjobban ennek az oldalnak örülök. Végük lesz a diákoknak, ha plagizálnak! Eddig is lecsekkoltam őket google-lel, de így sokkal egyszerűbb lesz.
Éljen a technológia!

Hatalom, jogok, szeretet

Azon gondolkodom mostanában, hogy mennyire ki vagyok szolgáltatva emberként másoknak.
Pontosabban a hatalom, a tisztelet, a jogok kapcsán jutott ilyesmi eszembe.
Az, hogy semmiképpen nem tudom ezeket kicsikarni embertársaimból. Azt, hogy tiszteljenek, kedveljenek, szeressenek, örüljenek nekem, meghallgassanak, csodáljanak... Vannak ugyan eszközök, amiket időnként használok is tudatosan vagy sem, de fityinget sem érnek!

Ugyan!

Hisz attól, hogy valaki eljön velem sétálni, mert megkérem rá, semmivel sem vagyok boldogabb, ha végig a kényszer gócai látszanak a torkában.
Vagy ha arra vágyom, hogy meghallgassanak, de nem találkozom kiváncsi, valóban érdeklődő tekintetekkel, szívvel-lélekkel, talán többet érnék, ha a(z) (üzenő)falaknak mondanám el.
Vagy ha egy ölelést kérek és nincs benne törődés, mit sem ér az egész.
S így tovább. Semmit sem ér az egész, ha nem szívből jön.

Lehet félig szívből tenni valamit?
Lehetséges, hogy én nem látok benne szívet, holott van, mégis?
Lehetséges, hogy túl sokmindent várok el másoktól?

Lehetséges nem észrevenni a szeretet nyomait?
Lehet elvakulni s mindenbe belelátni a kényszer, az unalom, a muszájból teszem-et?

Persze, nem új dolog, nagy darab spanyolviasz ez is, tudom. Megírták már sokan előttem szebben is ezeket, de kell most nekem az, hogy leírjam.
Hogy számomra is világos legyen egyszer s mindenkorra: csak az ér valamit, amit szeretetből teszek. Minden más lehet, hogy többet árt, mint használ.

Hogy mihez kezdjek azokkal a dolgokkal, amiket nem szereteből kapok?!

No, éppen ez itt a nagy kérdés!

Ti hogy csináljátok?

Bringás, gyerkőcös szombat

Gyönyörűen sütött a nap tegnap is, annyira gyönyörűen, hogy sikerült kicsalogatnia a lakásból egy bringázásra.

Egy hete várt rám egy kölcsönbicaj kulcsa, kár lett volna elszalasztani a lehetőséget.

Jó nagyot teker(eg)tünk. S ebből nagyon sokat hepe-hupás szántóföldek mellett, földutakon, úh. érzem is rendesen a mellékhatásokat.

A gyerkőcökhöz is bekanyarodtunk: volt öröm! Hintáztunk, forogtunk, pörögtünk, sétáltunk, bicikliztünk kézen fogva, cicát simogattunk... s még mi mindent! Körberajongtak s mi megszeretgettük őket. Nőnek. S egyre élesebb a kérdés, hogy miért nem hozzuk őket haza időnként onnan. "Miért nem viszel haza? Mikor viszel haza?" S a magyarázatok túl szegényesek, úgy érzem.

Miért is?

Tegnap azt mondtam, hogy késő van, nemsokára este lesz és nem lesz hol aludnunk ennyien, s különben is dolgom van, "házi feladatom". Erre Bettike azt mondta, hogy akkor hozzuk csak őt. Mert ő elfér az ágyon mellettünk. S ma meg is kérdezte, hogy megírtam-e amit kellett, a házi feladatomat.

S azt is mondták, hogy ők játszanak majd csendben míg én dolgozom. Vagy játszanak Bálinttal.

Miért is nem hozzuk őket gyakrabban? Úgy érzem szegényesek a kifogásaim. Mert sok hétvégém telik el semmiségekkel.

Közben ott csengenek Jézus szavai időnként... "ha egyet is befogadtok e kicsinyek közül, engem fogadtok be" s az az ige is, hogy az igazi istentisztelet az, amikor meglátogatjuk az özvegyeket és az árvákat...

Az biztos, hogy sok végigült vasárnap helyett több haszon lenne az ilyesmiből.

(Almost) Feel like dancing

Hihetetlen, hogy milyen mélynek látszik a gödör, mikor benne van az ember lánya!

De az még hihetetlenebb, hogy milyen kevesen múlik az, hogy kijöjjön-kihúzzák belőle.

Nem, nem felejtettem el a görcsök ízét s nem törölték át szivaccsal a nem krétával írt panasz-okokat, a fájdalmat s a kétségebeesés megsemmisítő robaját, de oszladozik lassan a köd s úgy tűnik újra, hogy vannak hidak a vermek fölött és nem kell már mindegyikbe belehuppanni.

Dereng. Lett rés a szívemen s kezd beáradni a fény.

Köszönöm a látható és láthatatlan köteleket, fonalakat és madzagokat, amelyeket lenyújottatok a verem mélyére nekem.

Budapesten: képekben

Két út áll előttem...

1956

Esztergomban

Sorrow
Ellentétek

Napfürdő

Macska a Macska-úton - Esztergomban

Elengedni

Kendőzetlenül-kendőzve

Homokóra

Duna-kanyar, Dömös

Budapest, Te, Gyönyörű!

Blocked

Valahogy így érzem magam. Blocked. Magyarul nem tudom. Csak így, egyszerűen: blocked, talán ez a szó fejezi ki azt, amit most érzek, megélek, gondolok.

S erről a magyarul-ról pedig Zorán jutott eszembe. Kihagyhatatlan, tehát jöjjön ő:

Zorán : Penitencia

Számok, villanások, halkan jár a lift
A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait
Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll
Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár

A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr
És szép tisztán szólít magyarul
Nos, ülj le ott és tölts magadnak
Adj időt a gondolatnak
Ráérünk, őszintén mesélj
Na, hogy telt a mélyben ennyi év
Csak mondd, ne félj

Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell
Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel
Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent
S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent

Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem
De úgy volt, hogy én kérdezem:
Az intőket miért kaptam
Anyám miért sírt miattam
Mért loptak meg, ha adni jó
Mért vagy Te örök bujdosó
Se kép, se szó

S ha felsír egy élet a válaszért
A titkaidból semmit sem ért
S ki újszülöttet ringat el
Még azt sem tudja, kit nevel
Egy rendőrautó szirénázik épp
Álmaim víztükrébe lép
Se hang, se kép

Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés
Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész
Hm, visszamész, bizony visszamész.

Jó nagyot jártam az Ünnep környékén. Pest (és ott körbe, keresztül-kasul és össze-vissza), Dömös, Visegrád, Esztergom (és ebbe még egy Szlovákiás, Párkányos-fagyizás is belefért), majd Mosonmagyaróvár és Pápa volt az úticél.

Tegnap, hazafele jövet késett a vonat, így a Keletiben nem értem el a csatlakozást s hiába rohantam a Népligetbe, a 2 órai busz is az orrom előtt ment el. 2-3 percen múlt az egész mindkét alkalommal. Hihetetlenül árvának éreztem magam a peronokon. Left behind-os fíling szorongatta a torkom, sok egyébbel vegyülve.

Most újra itthon. Dolgoznom kellene nagyon, de mintha ködben lépkednék: nem tudom merre induljak el.

Blocked.

Tisztul bennem, hogy gyakran a legjobb szándék következménye a legfájdalmasabb s hogy sokszor, aki segíteni akar, nagyon sokat árt. Eddig nem érzett, meg nem élt érzések dübörögnek bennem s nem tudok mihez kezdeni velük.

Időnként úgy érzem, hogy totál elrontottam dolgokat s hogy halvány remény sem dereng a romok fölött. Herjeczki Géza verse bukkan fel ilyenkor bennem s az összes eddig megélt Húsvét. Ezek szerint még mindig nem értem a lényeget, ha ilyen kérdések foglalkoztatnak. S ha ilyen tehetetlenül lóbálom még mindig a kezeim s a lábaim.

HÚSVÉT

Évenként szabályosan, szinte monotonon ismétlõdnek ünnepeink.
Mégsem lehet föllapozni a tavalyi, vagy az azelõtti ünnepeinket, gondolatainkat az idén.
És rendjén van ez így.
Kínos lenne például egy múlt-év húsvétjára készült prédikációt változatlanul elmondani/visszahallani ma.

Az ismétlõdõ, de sohasem ugyanolyan ünnepeink sorában számomra kiváltságos helyet foglal el az idei Húsvét.
Kezdem megérteni, hogy ez a legcsodálatosabb, legjelentõsebb ünnepünk.
Hiszek Húsvétban, a föltámadásban.
Húsvét a hitemet jelenti.

Azt, hogy: mégiscsak lehetséges!

Lehet!

Nem válhat soha életem értelmetlenebbé, mint Krisztus leesett, értelem nélküli álla a kereszten.
Nem lehet soha sivárabb lelkem,

mint a keresztrõl a semmibe-meredõ fénytelen szempár.
Nem lehetek soha akaratlanabb, közömbösebb,

mint a kereszten függõ mozdulatlan test.

Amikor érzem, hogy ujjaim közt esik szét akaratom;
amikor az utak bezárulnak körülöttem;
amikor belémlopakodik a kétségbeesés:

hát még az egymásnak-rendeltek találkozója is elmaradhat?
- földereng akkor elõttem a szegzett kéz,

a szavak-nélküli tátott száj, a megkövesedett szem, a megõszült szakáll.

Egyszerre magasba lendül céltalanul csüngõ kezem.
A megértett Nagypéntek után hozsannát kiált.

Hát mégis! LEHET, kiáltom, s éledõ értelmem betázi a szót:
Lendület, Erõ, Hit, Eredmény, Teljesség.
Húsvét. Nem-értelmetlen, nem-holt, nem-savanyú élet.

Életelemem, életlehetõségem ez a Húsvét.
Csalódásaim, kétségeim, kereszteim,

nagypéntekeim föloldódhatnak,
mert Húsvét a gyõzelem.
A lehetõség.

Herjeczki Géza (1969)

Hinni szeretném. Megélni. S tudni a csalódásokban, a kereszt-hordozásban, a nagypéntekes-ittavilágvégés napokon, hogy mit kell tenni. Hogy milyen lehetőségeim vannak. Hogy mikor mit kell tenni, mondani. Minek van éppen az ideje.

Nálam nem volt mostanában Húsvét. Értelmetlen, holt és savanyú az életem. Valószínű, hogy a kulcs a megnemértett Nagypéntekben rejlik.

Natalie Grant: Held

Two months is too little.
They let him go.
They had no sudden healing.
To think that providence would
Take a child from his mother while she prays
Is appalling.

Who told us we’d be rescued?
What has changed and why should we be saved from nightmares?
We’re asking why this happens
To us who have died to live?
It’s unfair.

Chorus:
This is what it means to be held.
How it feels when the sacred is torn from your life
And you survive.
This is what it is to be loved.
And to know that the promise was
When everything fell we’d be held.

This hand is bitterness.
We want to taste it, let the hatred NUMB our sorrow.
The wise hands opens slowly to lilies of the valley and tomorrow.

(Chorus)
This is what it means to be held.
How it feels when the sacred is torn from your life
And you survive.
This is what it is to be loved.
And to know that the promise was
When everything fell we’d be held.

Bridge:
If hope is born of suffering.
If this is only the beginning.
Can we not wait for one hour watching for our Savior?

(Chorus)
This is what it means to be held.
How it feels when the sacred is torn from your life
And you survive.
This is what it is to be loved.
And to know that the promise was
When everything fell we’d be held.

Ady Endre: A csókok átka

Valami szent, nagy éjszakán
Vad nászban megfogant az élet
S azóta tart a nász örökké,
Minden kis mozgás csókba téved.
Csókok világa a világunk,
Csókban fogan a gondolat,
Kicsi kis agyvelő-csomócskák
Cserélnek tüzes csókokat
S a legforróbb csókból szület meg
A legszebb, legnagyobb ige,
Mely hódítóan csap belé
A végtelenbe, semmibe.
S a leglanyhább csókból fakadt ki
A szürkeség, a régi mása:
Nincs vad párzás, nincs tüzes csók ma
S nincs a világnak messiása.
Úgy van talán: szép a világ s jó,
Mi vagyunk satnyák, betegek,
Jégfagyos csókokban fogantunk
S a fagy a lelkünk vette meg.
Szent kéj a csók és szent az élet,
A párzás végtelen sora
S átok a csók, átok az élet,
Ha nincs a csóknak mámora.
Az eltűrt csókok tunya nászán,
A langyos csókok éjjelén
Az átok egyre nő fölöttünk
S így lesz az élet lomha, vén
S így leszünk mi, párzó királyok,
Kopottak, búsak, betegek,
Kiknek csókolni szomjas tűzzel
Már nem szabad és nem lehet.
Ha szomjas ajkak szomjas csókot
Csak szomjas ajkra hintenek,
Ma ez a föld üdvök Olimpja
S nem laknak itt: csak istenek.

Bekk

Nem, nem tuntem el. Itt vagyok, elek. Azt nem mondhatnam eppenseggel, hogy virulok, de ez csak nezopont kerdese. :)

Epp radiobol potyogok s itt nincs magyar billentyuzet. S kedvem se Alt+J-zni vagy kodokat bepotyogni. Szoval ekezetek nelkuli leszek most, csak igy, egyszeruen.

Nagy atrendezodesek ideje jott el. Nehany alapveto dolog uj iranyt vesz az eletemben a kozeljovoben s a kulso valtozasokon tul bennem is forog a Rubik kocka.

Alapvetoen orulok a valtozasoknak. Ilyen a termeszetem. Szeretem, ha idonkent ujrarendezodnek a dolgok korulottem. Szoktam is eleg rendszeresen atpakolaszni ezt-azt a lakasban... a Kedves "oromere" :D. Felfrissit a valtozas. Energiaval tolt meg. Segit atrendezni a gondolataimat. Vagy pakolaszas kozben kapok uj erore. S elvezem az ujrarendezett lakast, polcot, fiokot... Keves hazi munka ad annyi oromet es elegtetelt, mint a rendbetett, kitakaritott es ujradekoralt lakas frissenmosott fuggonnyel. Mostanaban viszont azt latom, hogy lehet azert nem is veszem eszre, hogy idonkent en is felek a nagy viharokban, mert nem engedhetem meg magamnak: hogy is tehetnem, mikor en jobban igenylem a valtozasokat es ezert harcolok ertuk, s kozben nem szabad gyengenek latszanom, kimutatnom-bevallanom, hogy idonkent en is felek. Nem vallalhatom fel, hogy gyenge vagyok, mert "nekem kellett". Pedig idonkent en is aggodom es jol esne, ha valaki megkerdezne, hogy hogy vagyok es ijeszt-e valami.

A belso valtozasok folyamata mar nem annyira kellemes, legtobbszor. Idonkent ittavilagvege hangulatom van ilyenkor. S nem is annyira egyertelmu, hogy mi miert es hogyan kerul ebbe vagy abba a fiokba. Vagy mikor. Vagy mitol. S hogy meddig.

Mostanaban ugy ereztem, hogy mar reg nem jutottam semmilyen kovetkeztetesre, nem ertek be gondolatok s ez is kicsit ijeszto volt. Most meg csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent kene felfogni, megerteni es vegervenyesen megtanulni.

Tinikoromban ereztem igy neha: akkor olyannak eltem ezt meg, mintha kiskutya volnek es lassan nyilik meg a szemem, eszmelek ra a vilagra. Nagy felfedezesek kora volt am az!

Hogy miken agyalok? A fobb temak altalanosak. Attol nagy dolgok szamomra, hogy en elem meg oket: eletminoseg, Istenkep, baratsag, szeretet, szerelem, huseg, irgalom, kegyelem, kitartas, szerepek... s ilyenek.

Aszondjak az okosok, hogy eletunk vegeig tanulunk. Visszaternek a megtanult leckek es mas kontextusban lesz lehetosegunk ujra kiprobalni magunkat s a megtanultakat. Hogy vannak ujabb eselyek. S hogy a gyoztesek soha nem adjak fel...