Minden, ami ég

http://hubblesite.org/

Napsütés hétágra... itt a tavasz!

Ahogy kiléptem ma reggel a tömbházból úgy tűnt, hogy egy ideje tavasz lehet már, mert nyoma sem volt sehol a télnek. Igaz, nem is volt igazi tél az idén, de a levegő valahogy mégiscsak megváltozott reggelre. Tegnap éjfél körül, mikor hazafele sétáltam, sejtettem már, hogy készülődik valami, de a tavasz-illat, amit ma reggel szimatoltam mégis meglepett. Mint egy illat az este a lépcsőfordulóban.

S a napsütés ma egész nap! S a meleg! S a zsongás, ami elkezdődött a levegőben! Csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történik egyszerre!

El is felejtettem, hogy ma tanszéki gyűlés lesz 11-től, de időben beértem s kaptam egy újabb megbizatást, egy újabb ingyenmunkás felelősséget, így 12-től egy másik gyűlésre mentem.

Elküldtem a TDK-s kivonatokat Nyíregyházára. Rengeteget kozmetikáztam őket az este is, ma is míg küldhetőek lettek. Érdekes tapasztalat volt számomra ez az egész akció. Miért nem akar mindenki, aki tudna? Vagy megint én nem motiváltam jól?

Hazafele sétáltam. 21 fok volt. Elteszek minden téli cuccot, s most már nem fogok megijedni, ha netán visszakukucskálna a tél.

A tömbház előtt az egyik fa tele van fehér virágokkal.

Sokminden eszembe jutott séta közben az úton. Szeretnék néha leveleket kapni. Papiron is. És kitavaszodni mindenestől.

Az esti katibogi vendégünk

Egy keddi nap

Fáradt vagyok. Rég nem éreztem így, ilyen fáradtságot. S most jól esik, hogy itt lehetek csendben, egyedül az irodában. "Szoktatom szívemet a csendhez."
A mai nap eseményei sereglenek ide.
A kései elalvás, a korai ébredés, a megtalált és elveszített szavak íze.
A szokásos Partiumos keddi istentisztelet s a kiürült rítusok tolakodó taszítása, amelyben - szinte hihetetlen - de mégis át tud ölelni és rám tud szólni az Isten.
Az első szeminárium, ahol a csoportom már 15 fővel van jelen, de ahová nem tudok szeretetet vinni és ahová a szavaim, álmaim nem találnak talajra ... s az idegenség, a kívűlállóság bénító ködje.
Nem tudtam megállni és megkérdezni, meghallgatni. Azóta is ott van a kérdés: hogy vagy? Miért vagy szomorú? Segíthetek?
A kolleganők látogatásai, akik haza-hazajöttek "hozzám" s engedték éreznem s hinnem, hogy fontos vagyok számukra.
A huncutkodó arcokat is rejtő másik csoport, ahol vannak kérdező emberek, ahol el tudom engedni magam, ahol nevetni tudok magamon is és nem mérgelődöm, ha megszólal egy telefon.
S az első évesek, akik ma a három óra után sem feszengtek a székeken s el merték mondani, hogy jó volt ma az óra és mitől. Akik ma sokszor a szemembe néztek önmagukról szólva s figyeltek őszintén, mikor magamról beszéltem. Ma úgy éreztem, hogy hazataláltam közéjük. S hogy mégsem hiábavaló s szélmalomharc amit teszek. Tudtam nem morogni, hogy nem volt bemutatás és tudtam nem kétségbe esni amiatt, hogy nem került sorra ma a demográfiai folyamatok témaköre. Tudtam szeretni őket. Onnan tudom, hogy ők is ezt éreztették velem. S mondták is, hogy ma jó volt. Fel tudtam vállalni magam. S tudtam úgy ott lenni, hogy ők is ezt tehessék.
A Kodály-esten jó volt belekapaszkodni egy-egy dallam szárnyaiba s elrepülni picit odébb. S viszaszállni emlékekkel és tervekkel a szívemben.
Szép volt a mai nap ezektől. Tanulgatom magam. S de jó, hogy tehetem, hogy nincs teljesen vége mindennek s kapok újabb esélyeket.
De jó, hogy időnként kioldódik egy-egy bilincs s milyen jó az is, hogy nem tudom mindig hány van még!

"Nem sokaság, hanem lélek!
S szabad nép tesz csudadolgokat."
Berzsenyi Dániel

Idő, barátság

Az időről gondolkodom mostanság. Arról, hogy mire-mihez mennyi kell. Meg arról, hogy milyen képlékeny. S mi minden belefér néha egy-egy percbe, órába. S hogy kell időnként sok belőle ahhoz, hogy letisztuljanak a gondolatok. Bár lehet mérni percekben, napokban, években ... néha teljesen más dimenziókat ölt. Nem lehet néha mérni az időt.

A barátságról pedig nemtom mit gondoljak. Mostanában jól összekuszálta bennem a képet fogalom tényszerű megnyilvánulása és fordulatai.

Olvasgatom neten, hogy mások miket írnak róla. Be is másolok ide néhány gondolatot. Annyi viszont leszűrődött mostanában, hogy a dolgok érlelődéséhez idő kell. A barátságokat is ez teszi próbára. Ha elmúlnak, kérdés, hogy valóban azok volt-e? S ha nem is, miért legyek szomorú? Sokkal inkább örvendenem kellene! Nem annak, hogy elmúlt, hanem annak, hogy az életem különböző szakaszaiban vannak barátok mellettem. Emberek, akik ott, akkor sokat jelentenek számomra. Akiktől sokat tanulok. Akik révén Isten formál rajtam. S a szomorkodással vagy haraggal nem akarom megfosztani magam annak lehetőségétől, hogy jó szívvel emlékezzek vissza a jóra.

Meg kellene tanulnom újra nevetni. Az örömöknek örülni s a szomorú dolgokat pedig mosolyba temetni. Kacagni nagyot a hibáimon, bukásaimon, mert a hosszú bánkódás elveszi az erőm attól, hogy felálljak és továbbmenjek. Ott tart a sárban. S ugyanígy mások hibáira sem akarok emlékezni. A feledés újabb esélyt nyújt a továbblépéshez. "A szeretet sok bűnt elfedez."

Vajon Isten mit szól akkor, mikor orraesek? Mit fogok majd mondani én a gyerekemnek? Azt hiszem felkapom és repítek egyet nevetve rajta, hogy ne is emlékezzen arra, hogy fájt neki az esés. Vagy ilyesmi. De semmiképpen sem fogom pofonvágni azért, mert leesett. "Fiam, ha megfulladsz, megöllek" című. Látok ilyen szülőket néha az utcán. Azt hiszem, hogy Isten nem ilyen Atya. Ha hisztizik viszont, mint ahogy én mostanában... hm... akkor .... akkor is azt hiszem tárt karokkal várom, hogy fusson felém. Ugye? Ugye ezt teszi Isten? Ti milyennek ismeritek?

„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat, vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit - egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.”
Müller Péter

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."
Hamvas Béla Láthatatlan történet

A szeretetnek nincs oka. Van. Támad. És ha valóban feltámad, kifogyhatatlan. Aki megérzi magában ezt az erőt, az szerény lesz. Van ereje felülemelkedni bármi veszteségen. A szerénység növeli az önbizalmát. Akinek van önbizalma, nyugodt. Egyre többet képes belátni, átlátni a helyzeteket, felfogni az összefüggéseket, beleélni magát a másik helyzetébe. Tehát mind könnyebb szeretnie: megengedi magának a mindent-megbocsátás őrült luxusát.
Kornis Mihály A szeretet teljes figyelem

"A bocsánatkérés az élet ragasztója. Képes bármit megjavítani."
Lynn Johnston

„A barátság voltaképpen szükségtelen, akárcsak a filozófia vagy a művészet... Nem szükséges a túléléshez, de sokkal inkább értelmet ad a túlélésnek."
C. S. Lewis

Anyák, le a kalappal!

Ma pótanyáskodtam két órányit, míg a barátnőm szépítkezni ment.

A négyhónapos csöppség kiváncsian személte az új környezetet, gügyörészett, és kitartóan szopta hol az ujjacskát, hol az én kezem. Csiklandozott, ahogy a duzzadó innyecskéje fájdalmát próbálta csillapítani.

Jól elvoltunk. Sétáltunk, himbáltam, gügyögtem, játékokat szedtem elő: el is telt így szépen fél óra.

Közben megéhezett. S ezzel el is kezdődött a szembesítő tanácstalanságok sorozata. Nem tudtam, mit lehet enni adni egy ennyi idős babának. Negyed kézzel nem lehet neten keresgélni. Pedig addig még eljutottam, hogy a mindmegette oldalon ilyesmit is írnak.

Teát főzni is igen nagy megpróbáltatás. Kibontani a teáról a fóliát még nehezebb. Vagy lehűteni a forró teát. Felvenni a csörgő telefont. Vagy felszedni a földreesett játékot, miközben ringatni próbálom, hogy csillapodjon az éhség mardosása miatti kétségbeesése. Teát kanalazgatni belé is izgalmas, miközben elkeseredettségében csak sírni tud s egyik kezét a szájában, másikkal belém kapaszkodik.

Simogatom, ringatom, nyugtatgatom, beszélek hozzá, de mindezek pár percre felejtetik el vele a bánatát. S aztán még nagyobb hangerővel tör fel belőle a sírás.

Nem esek kétségbe, de egyre érdeklődőbben nézem az órát. Elvégre egy nyiratkozás nem tarthat a világ végéig s nem hal éhen a baba sem addig.

Aztán egyszercsak csöng a kaputelefon és megérkezik az anya. Pár percen belül feledve minden szempillát áztató bánat. Mosolyog, nevetgél, huncutkodik.

Le a kalappal, Anyák, akik ezt évekig kitartóan és szeretettel tudjátok tenni. Isten áldjon titeket!

Smikál György: Bűnben

Földből kitépett kő vagyok. Fényhiány.
Szétrobbant csönd foltja a semmi falán.
Elgondolt hang egy elképzelt orgonán.
Abbahagyott mozdulat
Ütötte seb a szíven.

És Te mégis bennem építed templomod!

Weöres Sándor: A szabály, mint fogság és mint szabadság

Isten szavához, parancsaihoz többféle módon
viszonyulhatunk, és az visszahat életünkre,közérzetünkre:

Légy szigorú önmagadhoz, de ne gyötörd természetedet.

Bontsd le szeszélyeid, sóvárgásaid, nem azért, hogy
nélkülük nyomorogj, hanem, hogy folyhass, mint a víz, és biztos lehess, mint az ég.

A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad;
legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint.

A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled,
ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor
jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat.

Keresztúry Dezső: Esti imádság

Ó, milyen vak homályba futnak
kik nélküled indulnak útnak.
A kezemet nézem: leszárad;
szívem sívó homokkal árad.

Valamikor kézen vezettél;
szökni akartam, nem engedtél,
csend volt szívemben és a csendben
szavad szólt csak, mindennél szebben.

Én Istenem, hívj vissza engem!
Magam maradtam, eltévedtem.
Légy bátorságom, bizodalmam;
ó, légy úrrá megint Te rajtam!

Fernando Ortega - Storm

Sometimes it takes a storm
To really know the light
The scent of rain
The weight of clouds
Pulling down the sky
Sometimes it takes a storm
To know how you feel
To understand indigo
And the varnished sun
Lighting up the fields
It takes the rain between the lines to know what sorrow finds
The way a cloud divides sometimes
The clearing and the blue
I love you
I was just passing through
And taken by surprise
Between the black sky
And the blue
Between the black sky and the blue
I love you
I love you

Csak bátorszívűeknek. Vigyázat, nagyon személyes!

Írnom kellene. Ott zakatolnak bennem a szavak foszlányai, de mire mondattá simulnának, egy újabb hullám bukkan fel.

Hogy miről is?

Főleg kudarcok jutnak eszembe.

Időnként úgy gondolom, hogy letisztultak és helyreálltak bennem a dolgok. Hogy nem volt hiábavaló az a néhány év, amit éltem. Hogy megtanultam néhány leckét. Hogy tudom az alapvető dolgokat. Hogy nagyokat már nem tévedhetek. Hogy ismerem valamennyire magam. Hogy a keretben van tartalom. Érték. Hogy...

DE egyre csak azt tapasztalom, hogy a döntéseim, a reakciók, a gondoltaim, a tetteim meghazudtolják mindazt, amit őrizgetek magamról. Mindazt, amit gondoltam, hogy hiszek. S nem látom hogyan lehet tovább lépni: mihez kell kezdeni a romhalmazokkal?

Azt mondom, hogy szeretek, de lépten-nyomon szúrkálnak, fájnak, szomorítanak a tetteim.

Azt mondom: vannak barátaim: megsértem és kiábrándítom őket.

Azt mondom: hiszek Istenben, de most dacolok s rúgkapálok... nem is tudom már milyen az arca... s nem látom az útat vissza hozzá.

Azt mondom: boldog vagyok, de egyre ingerültebbé válok, kikopott a csillogás a szememből és a mozdulataimból az öröm.

Azt mondom: élek, de nem is tudom hirtelen, hogy milyen is élni.

Azt mondom: megvizsgálom a dolgok lényegét, de még a felszínig sem jutok el.

Azt mondom: meghallgatlak, de nem látok a szavakon, mondatokon túl. Nem látlak.

Azt mondom: tudom mit akarok s hogy mi a jó, s hogy a kettőt együtt teszem, de csak téblábolok céltalanul.

A perceim összezsugorodnak és belevesznek nyomtalanul a tegnapba.

Száz meg száz ösvény tűnik célravezetőnek s nem tudom kiválasztani, hogy melyiken induljak el.

Nem tudom merre induljak el. Vagy hova térjek vissza.

Megrendültek a tartópillérek. S már nem is bánnám néha, ha eltemetnének a romok.

S ha valaki rávilágít egy újabb szemétdombra még jobban kétségbeesek.

A nagy szólamok fülsüketítőnek tűnnek.

Nem látom, hogyan lehet hitelesnek lenni.

Az igazsághoz vezető út zsákutcákkal van tele. S most csak ilyenekre találtam. S már nem is merem hinni, hogy van erőm elindulni egy újabb felfedezésre.

Önző és hiú vagyok. Mindent csak önmagam szemüvegén át tudok nézni és már nem is áltatom magam azzal, hogy képes vagyok másra.

Lehet romokból építkezni? Hogyan lehet?

S ki ad hozzávalókat?

Bukarest: boltok az állomáson

Bár azt írtam néhány bejegyzéssel lejjebb, hogy ezután tudni fogom mit kell tenni, mondani akkor, amikor vásárlóként, szolgáltatást igénybe vevőként becsapnak most sem csaptam hisztit Bukarestben, pedig hazafele jövet kétszer vásároltam az állomáson és mindkét alkalommal többet fizettem, mint amennyibe a termékek kerültek.

Először perecet meg turóstáskát vettem és minimum 1,5 lejjel fizettem többet, de mivel későre adtam össze a vásárfia árát, nem mentem vissza reklamálni. Amikor a vizet, Activiát és a Lion-t vásároltam is többet fizettem, de akkor már visszafordultam az ajtóból megkérdezni az eladótól, hogy Bukarestben mióta olyan drága a Lion. Kiderült, hogy kettőt fizettetett ki velem: egyik biztos az volt, amit ő evett meg korábban... Szó nélkül visszaadta a pénzt, ezzel szótlanul is beismerve, hogy ott a tejföl a bajsza alatt.

Micsoda biznisz lehet ez az ottani eladóknak, ha ez a jelenség méreteket ölt! A vásárlók rendszerint sietnek, nem gondolkodnak sokat, mikor fizetnek. S mivel többnyire nem törzsvásárlókról van szó nem kell félteni a bolt presztízsét sem. A gyanútlan "vidéki" pedig elfelejti -ha egyáltalán észrevette- mire legközelebb arra jár, hogy mit pacilt.

Megvala

Túléltem életem első PhD.-s vizsgáját. Tegnap volt.

Hosszú kerekasztal, bőrszékek, megszámálhatatlan sokaság, ismeretlen arcok, okosabbnál okosabb megjegyzések, fontoskodások... Aztán, ahogy a percek pörögtek bele a múltba és vártuk, hogy elkapjunk valamilyen megfogható szálat a kusza gondolatmenetekben kezdett tisztulni a kép másokról, magunkról s egy-egy arc vonásairól eltűnt a lakat is.

Időnként ránéztem a témavezetőmre: ott volt, jegyzetelt, mosolygott ránk és nem háborodott fel a bődületes butaságokon sem. Csak ott volt és jegyzetelt és velünk volt.

Minden úgy történt, ahogy a vizsga előtti kávézáskor elmondta.

Voltak pattogó-fontoskodó pipék, "stréberek", bambuló cica-micák, lapuló nyuszik, csendes bárányok, rókák és skorpiók, kelepelő szarkák és volt néhány nyugodt és értelmes oroszlán is.

Olyan jó volt a Mesterrel lenni ebben a kavalkádban!

Készítgettem-szépítgettem az ötperces mondókámat s bár egyre szebb lett, mikor teret kaptam és hangot adtam nekik nem akartak úgy előbújni, ahogy szerettem volna. Rövid és lényegretörő voltam. Talán szűkszavú is. S a sok cicomával együtt is el-elakadtam, amit gondolatban ráaggattam a szerkezetre, hogy szépen guruljanak a mondatok.

No, majd legközelebb.

S ha erre gondolok a bírálataim fele elkopik, mert biztosan más is így járt. Sőt! A fontoskodás és bölcselkedés is megbocsátható, ha egy más szemüvegen keresztül nézek s hallok.

Megvolt, jó volt. Visszadöcögtem 12 órát s az élet pont olyan újra, mint előtte. Teát főztem s reggelit a Kedvesnek, emailt, blogokat és messengert csekkoltam, elmentem fittnesszre, szaunáztam is s most ugyanott kell folytatni a pörgést: írni kell, tanulni, szeretni, megbocsátani és elfogadni a bocsánatot.

Hiányzik időnként a megtett utak utáni felszabadulás öröme.

Beyonce - Listen

Ez is a vasárnap este látott film zenéje. Teccett. Volt benne néhány nagyon aktuális gondolat. De erről majd máskor, talán.

Most tanulnom kellene a csütörtöki vizsgámra.

De olyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan ááááááááááááááááááááááááááááálmos vagyok, napok óta már....

Beyonce - Listen

Listen to the song here in my heart
a melody I start but can't complete
Listen to the sound from deep within
It’s only beginning to find release
Ohh the time has come for my dreams to be heard
They will not be pushed aside and turned
Into your own, all 'cause you won't listen

[chorus]
Listen
I am alone at a crossroads
I'm not at home in my own home
And I've tried and tried
To say whats on my mind
You should have known
Now I'm done believing you
You don't know what I'm feeling
I'm more than what
You've made of me
I followed the voice, you gave to me
But now I've gotta find my own
You should have listened

There was someone here inside
Someone I thought had died
So long ago
Oh I'm screaming out
And my dreams will be heard
They will not be pushed aside or turned
Into your own
All 'cause you won't listen

[chorus]
Listen
I am alone at a crossroads
I'm not at home in my own home
And I've tried and tried
To say whats on my mind
You should have known
Now I'm done believing you
You don't know what I'm feeling
I'm more than what
You've made of me
I followed the voice, you gave to me
But now I've gotta find my own
You should have listened

I don't know where I belong
But I'll be moving on
If you don't, if you won't
Listen to the song here in my heart
A melody I start, but I will complete

Now I am done believing you
You don't know not what I am feeling
I'm more than what you've made of me
I followed the voice you think you gave to me
But now I got to find my own - my own.

Dreamgirls - Family

Effie:
What about what I need?
(Curtis thinks this is the best thing for the group)
What about what's best for me?
(He feels that dreams can cross over)
What about how I feel?
(But when we're famous, I'll write great things for ya. Effie, do it for me)
What about me? What about me?

C.C.:
It's more than you. It is more than me.
No matter what we are, we are a family.
This dream is for all of us,
This one can be real.
And you can't stop us now,
Because of how ya feel.

It's more than you. It is more than me.
Whatever dreams we have, they're for the family.
We're not alone anymore, now there are others there.
And that dream's big enough
For all of us to share.

So don't think you're going,
You're not going anywhere.
You're staying and taking your share.
And if you get afraid again, I'll be there.

C.C., Deena, Lorrell, & Curtis:
We are a family, like a giant tree.
Branching out toward the sky.
We are a family, we are so much more,
Than just you and I.
We are a family like a giant tree,

C.C.:
Growing stronger, growing wiser

C.C., Deena, Lorrell, & Curtis:
We are growing free
(We need you)
We are a family.

Te mit mondtál volna?

Ma reggel együtt aludtunk vissza óracsörgés után... behunytuk a szemünket és egy pillanat múlva már egy órával később volt. De azért szépen felöltöztünk és elindultunk, hogy legalább az évi közgyűlésre érjünk el.

Elkéstünk onnan is.

B. tervként felmentünk a második csoportba. Üres volt az egész emelet.

Sarkonfordultunk és a következő villamossal hazadöcögtünk.

Míg vártuk, hogy kezdődjön a Golgotában a második istentisztelet, konyhatündéreskedtem.

Épp édestúrót turmixoltam össze tejszínnel a piskótához, amikor egyszercsak kimozdult a kezemből a mixer és pillanatokon belül fehér pöttyöket dekorált a fél konyhára s rám, mire sikerült kikapcsolnom ...

Te mit mondtál volna, ha ott látsz tetőtől talpig pöttyösen a tejszínhabbal dekorált konyha közepén?

József Attila - Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész õ gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szívükben szép zöld tüzek égnek,
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Fernando Ortega - If You Were Mine

When my heart is troubled and I am weighed down,
Then I like to think of how this lonesome world would be
If I could see your face, or hold you in my arms
If you were mine, if you were mine.

If you had a bad dream I would jump inside it,
And I would fight for you with all the strength that I could find.
I would lead you home by your tiny hand
If you were mine, if you were mine.

I would sing of love on the blackest night.
I would sing of God, and how His goodness fills our loves.
I would sing to you, til the morning light
If you were mine, if you were mine.

Az imádságról

Mostanában sivatagban élek.

Úgy érzem, már nem is akarok továbbamenni a Forrásig, nem is tudnék, nem is érdekel.

Közben mélységesen szomjazom az Élő Vízre.

Keith Green dala fejezi ki talán a legpontosabban az érzéseim:

My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to You and dead to me

But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is You, Your Spirit of love
Please wash me anew
With the wine of Your Blood.

Andi küldött nekem egy írást az imádságról, amit nagy élvezettel olvastam végig. Íme, egy részlet belőle:

,,Ha a napi rendszerességgel imádságban eltöltött öt órámra gondolok, akkor azt hatalmas, Isten elé lapátolt homokrakásnak látom. Néha feltűnnek a hiteles önátadás szemcséi is, s egyedül ezek a fontosak. Csakhogy szigorúan előre nem látható módon tűnnek fel, és sajnos nem létezik semmiféle módszer arra, hogy már előre kiszűrjem, és csak azokat vigyem Isten elé, s ne kelljen az egész homokrakást átlapátolnom, melyben megbújnak. Ezért továbbra is naponta el kell végeznem állhatatosan ezt a munkát a maga képtelenségével együtt. Remélem, arra szolgál számomra, hogy egyre jobban megértsem önmagam legrejtettebb zugait is, s ezáltal teljes egészében olyan emberré válhatok, aki tudatosan vagy öntudatlanul, de nem tesz és nem akar semmi mást, csak Isten előtt állni, megismerve szeretetét, s elvezetve hozzá minden általa ismert embert."

Mercy me.

Fresh&Fitt szombat

Eni-tesóval, decemberben

Ma reggel csörgött a mobilom 7-kor. Hallottam is. Kikapcsoltam s megfordultam nyújtózni egyet, mielőtt feltápászkodnék az ágyból és elindulnék a 8-ra megbeszélt fittness-es randira. De úgy tűnik, kicsit hosszúra sikeredett a nyújtózás, mert mikor újra a mobilomra néztem már 9,10 volt. Hívtam Mónikát, aki frissen és üdén épp az otthonuk ajtaján lépett be...

Ez már harmadjára fordul elő velem a héten. A másik két alkalommal nem is emlékszem arra, hogy egyáltalán megszólalt volna a kért időpontban a mobilom....

Így kicsit később, de végül mégis elmentem mozogni.

Élveztem, hogy egyedül lehetek az egész teremben s a magam ritmusában próbálgathatom végig a gépeket. A futószalagot ma csak 12 percig bírtam, 4-es, 6-os sebességgel, néha 8-10-zel, de a maximális emelkedési szögben. Az ablak előtt állva s látva a szép zöldfüves udvart nem volt nehéz magam elé képzelni egy kis hegyi ösvényt, amin épp kapaszkodom felfele dacolva esővel, széllel s a szívem kérdéseivel.

Hegyekben, decemberben, Eni-tesóval

A stepperen 1200 métert tettem meg 15 perc alatt, a biciklin fél kilométert, a legvégén. Az utóbbit valahogy nem élvezem most annyira. Élőben sokkal inkább.

Lábizom, karizom, kicsi hasizom-erősítés és el is telt az egy óra.

Jól esett kifáradni, dolgozni, megmozgatni az izmaim.

Utána vásárolni mentem a piacra s vettem mindenféle egészséges terméket: túrót, sajtot, tojást, brokkolit, almát, tejfölt, kenyeret. Meg egy klassz szoknyát egy turiból.

Reggeliztem, csevegtem egy jót és érdekes fejleményeket hallottam az Élet Dolgairól, kávéztam, átestem a rituális tisztálkodási szertartáson és most fresh&fitt vagyok, tanulásra készen. Egy egész paksamétányi anyag várja már egy hónapja, hogy a fejembe vándorolhasson. Zöld utat adok ma neki: csütörtökön Bukarestben vizsgázom, először életemben PhD. hallgatóként.

God be with all of us!

Ja, de igen, Márta: voltam szőke is

... novemberben, tavaly, amikor fekete festék helyett valami olyan kencét tettek a hajamra, amitől pipe-szőke lettem.

Épp Brassóban voltam, egy konferencián, és mivel nem volt időm indulás előtt rendezgetni magam, ott kerestem egy szalont.

Volt időm, mivel reggelre értem oda, és délben kezdődött a nagy esemény.

Lepakoltam a cókmókjaim és elindultam koránnyitó szalont keresni. Találtam is egyet a közelben, benyitottam, fogadtak s leültem. Ráérősen élvezhettem, ahogy kezelésbe vesz sorra a kozmetikus és a fodrász.

Két meglepetés ért: az egyik, amikor megláttam a pipeszőkére varázsolt hajam, a másik pedig akkor, amikor fizettem.

Gyerekkoromban egy időben szőke szerettem volna lenni, s lám, most megadatott látnom, hogy milyen jó, hogy az ember lányának álmai nem teljesülnek azonperc!

Enyhén szólva: furcsa volt a fejem szőkén. Többet nem akarok szőke lenni. Kár, hogy nem csináltam egy képet... Madárijesztőnek :)

Kétszer festettek rá feketét egymás után már akkor, s azóta kétszer vágattam és festettem én is meg a hajam, de még mindig szép fakó-barna....

Jóhiszemű, naív vendégként nem tartottam fontosnak hisztizni a fodrásznak (pedig a szőkékről szóló legendák értelmében is jogom lett volna rá), nevettem nagyot rajta s tűrtem nyugisan, hogy csípje a második adag festék is az érzékennyé vált fejbőröm. Arra gondoltam, hogy ok, megtörténik, kár haragudni, s amúgy is keresztények vagyunk vagy mi ...

Aztán pedig, mikor fizetnem kellett meg se tudtam szólalni, nemhogy hisztizésbe kezdjek. Pedig kellett volna - Erzsi szerint is. DE mit mondhattam volna, mikor majd elájultam a szépségem árát hallva?! Szó nélkül fizettem és csendben távoztam.

Azóta Erzsi megtanított a varázsszóra: ANPC.

Szóval: Reszkessetek, Betörők!

Szépségápolás

A Boldogság keresésében c. filmben a főszereplő időnként bejelentette, hogy éppen milyen címet adhatna egy-egy időszaknak az életéből.

Az én hetemre, hónapomra a Szépségápolás cím illene most, asszem. Vagy:

• Egészségmegőrzés.
• Nőiesség kiemelése.
• Vásárlási Láz.
• Pénzköltés: avagy hogyan költsünk sok pénzt kevés dologra.
• Az (ön)kényeztetés magasiskolája.
• Tanulás helyetti pótcselekvések.
• Mert megérdemlem.

S kb, ilyenek. Ha van még ötletetek, nyugodtan beírhatjátok a Comment-ekhez.

Hogy miért?

Mert ha összeszámolom, hogy mennyit költöttem magamra mostanában, akkor .... inkább nem is írom tovább.

Csak, azt inkább, hogy mire.

Ma a következőket vettem:

Tusfürdő-Testápoló-Gél- mindhárom együtt azt igéri, hogy feszesebb lesz tőlük a bőröm. Persze, hatás csak így, együtt lesz ...

Hajfesték és hajbalzsam - színes hajra.

A festett hajra való sampon a következő turnén kerül beszerzésre.

S a hajfestés örömét szombatra halasztom.

Az éjszakára való krém megvolt már, de a többit ma vettem.

Arclemosó tej, szemlemosó, arclemosás utáni tonik, nappali krém, éjszakai krém.

Fél órát álltam a polc előtt, míg el tudtam dönteni, hogy melyik termékcsaládot válasszam

s aztán azt, hogy melyik termékek is kellenek nekem igazán.

A cimkék elolvasása után

(s talán kicsit azért is, mert a kozmetikusom tanácsára

érdemes egy termékcsaládot választani)

a Gerovital márka mellett döntöttem:

hogy lett volna szívem otthagyni bármelyiket is?

Miről mondtam volna le?

Az arclemosás, ugye, nagyon fontos.

De a szemkörnyéket kímélőbb folyadékkal érdemes tisztítani.

A tonik pedig ápol, frissít, üdébbé varázsolja az arcot...

S a krém: nappalra nappali kell, hogy védjen, éjszakára éjszakai, hogy hidratáljon.

Még így is ottmaradt legalább tíz termék... Szóval ....

Mivel szakdoznak, töredeznek a körmeim s a kézkrémem fogyófélben, vettem ma egy spéci kézkrémet. Gerovitaléknak nem volt ilyesmi... Pedig most biztos őket választom, ha lett volna.

A regeneráló körömlakkot a héten vettem, de friss termék ez is...

No, ezek a kenceficék.

S akkor ott van még a már reklámozott cipő-hullám, egy (nem túl olcsó) kozmetikai kezelés - a most már rendbejött, de tavaly ijesztően elfertőzött arcomnak - , hajnyírás, egy szoknya, aerobic és fitness bérlet és ezeken kívül mindenféle nagylelkű ajándék (ugyanis, mint említettem múlt héten Stefiék voltak látogatóban nálunk).

Ezek után már csak az kell, hogy legyen időm mindent használni, amit vettem és tudjak örülni az ápoltságnak. Meg az, hogy ne felejtsem el a sorrendet...

Amúgy azon gondolkodtam, hogy ebben a kompakt-nanó világban miért nem találnak már ki mindenazegyben termékeket?! Így nem csoda, ha egy nőnek annyi csomagja van, ha útrakel valahová...

Az előbb ki is próbáltam a szerzemények nagy részét. Extra-ápoltnak érzem magam.... S joggal mondhatja a Kedvesem nekem, hogy "Drágám"....

Valentin-napi dekoráció

És íme, itt a fekete is

Na, mit szósztok hozzá?

József Attila - A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az esõ cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esõt - néztem a határt:
egykedvű, örök esõ módra hullt,
színtelenül, mi tarka volt, a múlt.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idõ árján úgy remegtek õk,
mint sírköves, dülöngõ temetõk.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idõ egésze,
mit százezer õs szemlélget velem.

Látom, mit õk nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.

S õk látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - õk fogják ceruzámat
s én érzem õket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, õk ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmúlás. Ebbõl vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert õk én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erõs,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az õssejtig vagyok minden õs -
az Õs vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók gyõznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövõvel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendõ
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendõ,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet õseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Vásárlási kedv

Azt mondják, hogy a nők akkor szoktak vásárolni főként, amikor valami bajuk van. Vagy ha nincs. Vagy ha bajt akarnak maguknak.

Rám mindegyik igaz mostanában.

Nagy vásárolhatnékom van, s főként a cipőkre bukom: ma megláttam és megvettem egy aranyos cipellőt útban az egyetem felé. Csak úgy. S azon gondolkodtam, hogy feketében is vegyem-e meg ugyanazt...

Ti mit szóltok?

A lábamon így néz ki

A sarokülőn így

Az esernyőn így

És bárhogy nézem, még a talpa is szép :)

Twila Paris: I Choose Grace

All alone in my own self will

Old familiar story

So determined to try until I fail

You’ve been waiting as I learn again

Straining to the pressure

And you offer me a better way

Hear me pray

Hear me say

CHORUS:

I choose grace, I choose mercy

I choose love and all it means

I choose grace, cause I need the power

And I need to walk in humility

Just how often have I let You down

And all the hope around me

Break a gentle heart along with mine

You keep holding out Your arms again

Just the way you found me

And you carry me across another line

Hear me cry

No more pride

CHORUS

I am growing weary of this foolish independence

I reach out for grace and

I will reach out to extend it

I will reach out

I will reach out

I will reach out

CHORUS

Teach me to walk in humility

Szavak helyett néhány friss(ebb) kép

Alkotás közben a Művész-unokák

Evelyn - huncutul

Evelyn

Rebeka

Villamoson a Csipet-csapat


Robiék látogatása

És erről is.

Köszönöm, Julika.

Miközben Csíkban voltam, Bogaram erről (is) emlékezett...

Köszönöm, Júlia.

A szemközti ablak - avagy a zöldségek a szomszéd fűjéről és nőjéről

A Szemközti ablak c. film jutott vmelyik nap eszembe. Számomra ez a film arról szól, hogy nemcsak a szomszéd fűje és nője zöldebb, hanem a saját füvünk és nőnk-pasink-férjünk is zöldebb, ha a szomszéd ablakából nézzük.

Ez a titka, azt hiszem a dolgoknak és erre vágyom időnként: a megszokott és kényelmesen bejáratott dolgaimat időnként lássa valaki más fényben és lássak én is újat a hétköznapok s az otthonos gesztusok, tárgyak és alkalmak porlepte felszíne alatt.

Időnként villanjon fel valami, amitől a Másikat tudom másképp látni egy kicsit.

Szellőzzenek ki és fürödjenek meg egy kis napsütésben a kincsként őrzött, összegyűjtött, bezárt és felfűzött emlékek, események, jelenetek.

Villanjon fel egy kis csillámpor a kifakult élet-eszközökön!

Tavaszt!

Nem minden arany, ami fénylik.

A megelégedettség fél egészség.

A zsongó napok ízére vágyom időnként.

85. Zsoltár

Kórah fiainak a zsoltára

Megkegyelmeztél, URam, országodnak,
jóra fordítottad Jákób sorsát.
Megbocsátottad néped bűnét,
elengedted minden vétkét.
Visszatartottad nagy haragodat,
elfojtottad haragod hevét.
Fordulj felénk, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk többé!
Örökké akarsz haragudni ránk?
Nemzedékről nemzedékre tart haragod?
Nem akarsz új életet adni nekünk,
és örömöt szerezni népednek?
Mutasd meg, URam, hogy szeretsz minket,
és adj nekünk szabadulást!
Hadd halljam meg, mit hirdet az ÚRisten!
Bizony, békességet hirdet népének, híveinek,
hogy ne legyenek újra oktalanok.
Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz,
hogy dicsősége lakozzék földünkön.
Szeretet és hűség találkoznak,
igazság és béke csókolgatják egymást.
Hűség sarjad a földből,
és igazság tekint le a mennyből.
Az ÚR is megad minden jót,
földünk is meghozza termését.
Igazság jár előtte,
az készít utat lépteinek.

Steven Curtis Chapman: Speechless

Speechless
Eph. 2:4-7; 1 Jn. 3:1; Psalm 66:1-5; Hab. 2:20

My words fall like drops of rain.
My lips are like clouds.
I've said so many things
Trying to figure you out.
As mercy opens my eyes
my words are stolen away.
At this breathtaking view of your grace

And I am speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace.
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless

So what kind of love can this be
That will trade heaven's throne for a cross
To think that you still celebrate
For finding just one who was lost.
To know you rejoice over us
The God of this whole universe.
It's a story too great for words

And I am speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace.
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless
We are speechless

Oh, how great is the love
The Father has lavished upon us
That we should be called
The sons and the daughters of God

We are speechless
(We stand in awe of your grace)
so amazed
(We stand in awe of your mercy)
You have saved us
(We stand in awe of your love)
from the grave
(We are speechless)

We are speechless, I'm astonished and amazed
I am silenced by your wondrous grace
You have saved me
You have raised me from the grave.
And I am speechless in your presence now.
I'm astounded as I consider how
You have shown us
A love that leaves us speechless

We stand in awe of your cross
We stand in awe of your power
We are speechless
We stand in awe of your grace
We stand in awe of your mercy
We stand in awe of your love
We are speechless

written by Steven Curtis Chapman & Geoff Moore

Esti cica-látogatás: Tăvălici, Joseph&Teo cicája

Friends are forever: Júliával Karlstejnban

Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Uram,

nem csodákért és látomásokért fohászkodom,

csak erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,

hogy a napok sokféleségében és forgatagában

idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat!

Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,

elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz,

hogy ne csak átfussak az életen,

de értelmesen osszam be napjaimat,

észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,

hogy az életben mindennek simán kell mennie!

Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,

hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések

az élet magától adódóráadásai,

amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,

akinek van elegendő bátorsága és szeretete

az igazság kimondásához!

Az igazságot az ember nem magának mondja meg,

azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,

hogy nem teszünk semmit.

Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!

Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb

és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,

hogy a kellő pillanatban ésa megfelelő helyen

- szavakkal vagy szavak nélkül -

egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!

Ne azt add nekem, amit kívánok,

hanem azt, amire szükségem van!

Taníts meg a kis lépések művészetére!

József Attila: Óda

ÓDA

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.

Az ifjú nyár

könnyû szellõje,

mint egy kedves

vacsora melege,

száll.

Szoktatom szívemet a csendhez.

Nem oly nehéz

-idesereglik,

ami tovatûnt,

a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét

-homlokod fényét

villantja minden levél.

Az úton senki, senki,

látom,

hogy meglebbenti

szoknyád a szél.

És a törékeny lombok alatt

látom elõrebiccenni hajad,

megrezzenni lágy emlõidet

és- amint elfut a Szinva-patak

-ím újra látom,

hogy fakad

a kerek fehér köveken,

fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,

ki szóra bírtad egyaránt

a szív legmélyebb üregeiben

cseleit szövõ, fondor magányt

s a mindenséget.

Ki mint vízesés önnön robajától,

elválsz tõlem és halkan futsz tova,

míg én, életem csúcsai közt,

a távol

közelében,

zengem, sikoltom,

verõdve földön és égbolton,

hogy szeretlek,

te édes mostoha!

3

Szeretlek,

mint anyját a gyermek,

mint mélyüket a hallgatag vermek,

szeretlek,

mint a fényt a termek,

mint lángot a lélek,

test a nyugalmat!

Szeretlek,

mint élni szeretnek

halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod,

mozdulatod,

szavad,

õrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.

Elmémbe, mint a fémbe a savak,

ösztöneimmel belemartalak,

te kedves,

szép alak,

lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,

de te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyúlnak és lehullnak,

de te megálltál szememben.

Ízed,

miként a barlangban a csend,

számban kihûlve leng

s a vizes poháron kezed,

rajta a finom erezet,

föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?

Miféle lélek és miféle fény

s ámulatra méltó tünemény,

hogy bejárhatom a semmiség ködén

termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,

alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

reszketnek szüntelen.

Viszik az örök áramot,

hogy

orcádon nyíljon ki a szerelem

s méhednek áldott gyümölcse legyen.

Gyomrod érzékeny talaját

a sok gyökerecske át meg áthímezi,

finom fonalát

csomóba szõve,

bontva bogját

-hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját

s lombos tüdõd szép cserjéi saját

dicsõségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad

benned a belek alagútjain

és gazdag életet nyer a salak

a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,

csillagképek rezegnek benned,

tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,

sürög millió élõ állat,

bogár,

hinár,

a kegyetlenség

és a jóság;

nap süt, homályló északi fény borong

-tartalmaidban ott bolyong

az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,

úgy hullnak eléd

ezek a szavak.

A lét dadog,

csak a törvény a tiszta beszéd.

De szorgos szerveim,

kik újjászülnek

napról napra,

már fölkészülnek,

hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -

Kit két ezer millió embernek

sokaságából kiszemelnek,

te egyetlen,

te lágy

bölcsõ, erõs sír, eleven ágy,

fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!

Seregek csillognak érceiben.

Bántja szemem a nagy fényesség.

El vagyok veszve, azt hiszem.

Hallom, amint fölöttem csattog,

ver a szívem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,

talán ma még meg is talállak,

talán kihûl e lángoló arc,

talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!

Íme a kendõ, törülközz meg!

Sül a hús, enyhítse étvágyad!

Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

Gyanta, 2005

Memento

Litohoro - Formák és formátlanságok

2005. szeptember

Paralia Katerini - Napfelkelte

2005. szeptember

Paralia Katerini - Ladik
2005. szeptember
Olympos - Időzítés
2005. szeptember

Robogón - Paralia Katerini
2005. szeptember

Ehrenkirchen határán - Pihenő

2007. január

Phillips Craig and Dean - Table Of Grace

Hear the good news,
you’ve been invited

No matter what others may say,

Your darkest sins will be forgiven

You will always have a place.

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full and it’s never too late.

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace.

So come weak, and heavy hearted (heavy hearted)

Don’t try to hide your earthly scars.

In His eyes, we all are equal (yes, we are)

Don’t be afraid, come as you are.

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full, and it’s never too late.

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace.

(Instrumental break)

So let the first become the last

Let the poor put kings to shame.

Their willing hearts will be their treasure

By the power of Jesus’ name!

At the table of grace the cup’s never empty

The plate’s always full, and it’s never too late!

To come and be filled with love never ending

You’re always welcome at the table of grace

At the table of grace the cup’s never empty.

The plate’s always full, and it’s never too late

To come and be filled with love never ending:

You’re always welcome at the table.

Everyone’s welcome at the table of grace.

Michael W. Smith: Oh Lord, you're beautiful

Oh Lord, you're beautiful

Your face is all I see

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

Oh Lord you're beautiful

Your face is all I seek

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

For when your eyes are on this child

Your grace abounds to me

Oh Lord

Oh Lord, you're beautiful

Yes you are

Oh Lord

Yes you are

Written by Keith Green

A moment to remember

Gondolatok a szeretetről és a szerelemről

Pál Korintusiaknak írt 1. levele 13. rész - A Szeretet himnusza

Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok

vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem,

ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

hitemmel elmozdíthatom a hegyeket,

ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt,

odaadhatom a testemet is égő áldozatul,

ha szeretet nincs bennem,mit sem használ nekem.

A szeretet türelmes,

a szeretet jóságos,

a szeretet nem féltékeny,

nem kérkedik,

nem is kevély.

Nem tapintatlan,

nem keresi a maga javát,

nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

Nem örül a gonoszságnak,

örömét az igazság győzelmében leli.

Mindent eltűr, mindent elhisz,

mindent remél,

mindent elvisel.

A szeretet nem szűnik meg soha.

A prófétálás véget ér,

a nyelvek elhallgatnak,

a tudomány elenyészik.

Most megismerésünk csak töredékes,

és töredékes a prófétálásunk is.

Ha azonban elérkezik a tökéletes,

ami töredékes az véget ér.

Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek,

úgy gondolkoztam, mint a gyermek,

úgy ítéltem, mint a gyermek.

De amikor elértem a férfikort,

elhagytam a gyermek szokásait.

Ma még csak tükörben homályosan látunk,

akkor majd színről színre.

Most még csak töredékes a tudásom,

akkor majd úgy ismerek mindent,ahogy most engem ismernek.

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet,

ez a három,

de közülük

legnagyobb

a SZERETET.

Gabriel García Márquez - Gondolatok

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

Senki sem érdemli meg könnyeidet, aki pedig megérdemli az nem fog sírásra késztetni.

Csak mert valaki nem úgy szeret téged,

ahogy te szeretnéd, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

Az igaz barát a kezedet fogja és a szívedet simítja.

Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya mikor melletted ül és tudod,

hogy sosem lehet a tiéd.

Sose felejts el mosolyogni.

Még akkor sem, amikor szomorú vagy.

Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.

Lehet, hogy csak egy ember vagy ezen a világon, de valakinek te jelentheted magát a világot.

Ne vesztegesd idődet arra, aki nem tart téged érdemesnek arra hogy veled töltse.

A sors talán azt akarja,

hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.

Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént.

Mindig lesznek emberek, akik meg fognak bántani,

tehát nem szabad feladnod a hitet.

Csak légy óvatos!

Légy jobb ember, és tudd, hogy ki vagy, mielőtt valaki újjal találkozol,

akitől azt reméled hogy ismer téged.

(részlet a Merengő válogatásából)

A tapasztalat azt bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz,

hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek.

Saint-Exupéry

Innen és innen.

Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra

Mondd újra

s újra mondd

és újra mondd,
hogy szeretsz!

Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül,
ha a lombújul tavasszal,
s kizöldül a mag.

Egyszeri szó,

mint szellem hangja,
vaksötétben zeng el,
és kétség borong
nyomában.

Ismételd... szeretsz...

Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres,
az ég túl sok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, újrázva...

Beszélj,
de ne feledd,
hogy némán is szeress...

Taníts, Uram, meghajlani + 1 kép 2005-ből

Taníts, Uram, meghajlani,

mint szélben az aranykalász!

Hajoljak meg, ha Szent Lelked,

reám fuvall, s porig aláz.

S dacos szívem ha ellenáll,

midőn a Lélek rám lehel,

Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg

Lelked tüzében égjen el!

Mint bősz hullám, mely megtörik,

ha parthoz űzi zúgó szél,

Úgy törjön össze szívem is,

amint Tebenned partot ér!

Agykontroll

Ma szóba került messengeren az agykontroll témája, miközben egy diákkal beszélgettem. Keveset tudtam erről, de annyit határozottan, hogy semmi köze nem lehet az Istenhez és az őt félőkhöz.

Íme egy jó írás ebben a témában. Alapos, határozott, leleplező:

http://www.plebania.net/img/hittanterem/811/0_Agykontroll.doc