Ne légy bosszús a bűnösökre,
ne írígykedjél a gonosztevőkre;
Mert, mint a fű, hamar száradnak el, mint zöldelő rét, úgy fonnyadnak el.
Bízzál az Úrban s tedd ami helyes, hogy lakhassál a földön s biztonságban lehess.
Az Úrban leld gyönyörűséged, s szíved vágyát megadja néked.
Az Úrra bízzad útadat, bízzál: jó végre viszi dolgodat,
Felkölti, mint a napfényt az igazságodat, déli verőkép igazad.
Hagyatkozzál az Úrra csendességgel, beléje helyezd reménységed.
Ne bosszankodjál arra, akinek útja tele van sikerrel, és aki gonoszságot tervel.
Hagyd a haragot, hagyd a búsulást, csak rosszra visz, hagyd a bosszankodást.
Mert elpusztulnak, kik gonoszra törnek, s akik az Úrban bíznak, azok bírják a földet.
Még egy kissé, s a bűnös nem leszen; kutatod, s nem lelsz még helyére sem.
A földet pedig bírják a szelídek, s örvendenek békesség telijének.
A gonosz az igazra leskedik és csikorgatja rája fogait,
De az Úristen kikacagja, mert látja, hogy eljő a napja.
Kardot vonnak a rosszak, ívet feszítenek, szegényt és nyomorultat hogy elveszítsenek, jó úton járót hogy megöljenek.
De kardjuk önszívükbe hat, eltöretnek a kézijak.
Jobb az igaznak a kevés, mint a gonosznak nagy bővelkedés.
Mert eltöretik a bűnösök karja, a jókat pedig az Úr támogatja.
Az ártatlanok életére az Úr gondot visel, s örökségük sohasem múlik el.
Gonosz időben meg nem szégyenülnek, inség napján megelégülnek.
Ám elvesznek a gonoszak, akik az Úrral szembeszállanak,
Mint a mezők pompája asznak el, akár a füst oszolnak el.
Kölcsönt vesz a gonosz, de meg nem ad, a jámbor könyörül és osztogat.
Bírják a földet Úr áldottai, és kiirtatnak átkozottai.
Ember lépteit Isten igazgatja: akinek kedves előtte az útja!
Nem sérül meg, ha elesik, mivel az Isten fogja kezeit.
Gyermek voltam és megaggottam, de nem láttam még jámbort elhagyottan, sem magvát kenyér-kéregető sorban. Minden időben könyörül s a kölcsönt osztogatja; és megáldatik magva.
A rosszat hagyjad, a jót cselekedd, és megmaraszt örökké Istened.
Mert szereti az Úr az igazat és el nem hagyja a jámborokat.
Istentelenek kiirtatnak, magvuk pusztul a gonoszaknak.
Jut majd a föld az igazaknak, és mindörökké rajta laknak.
Bölcsességet szól az igaz ajak, és nyelve kimondja az igazat,
Isten törvénye szívében lakik, s ingadozás nem éri lépteit.
A bűnös az igazat meglesi, halálra keresi.
De nem engedi az Úr őt kezére, s perében nem száll ítélet fejére.
Bizalmadat az Úrba vesd, az ő útját kövesd;
Ô felmagasztal téged s a föld lesz örökséged, s a bűnösök pusztultát vígan nézed.
Láttam a gonoszat, amint kevélykedett, s mint lombos cédrus, szétterpeszkedett.
És arra mentem, és már ime nem volt, kerestem őt, és helye sem volt.
Figyeld az ártatlant, ügyeld az igazat, a békés ember magva megmarad.
Ám a bűnös mindenestül kipusztul, a gonosz maradéka kiveszen írmagostul.
Igazaknak az Úrtól jön segély, erősség ő a szükség idején.
Az Úr segíti és megmenti őket, megmenti kezeitől a gonosznak, s megőrzi,
mert őrája hagyatkoznak.
at Mircea&Benita's place: Edenvale - South Afrika
Az Ősök: Apa és Anya
Robi és nagynénje :) 
Rebeka
Házigazdáink: Eni-tesóm és Alex-sógor
Stefi-tesóm és Ica, a sógornőm 
Purcell, aki jobban tűrte a simogatást és sírva keresett, miután eljöttünk 
